Ha netalán lenne egy házasságon kívüli viszonyod, ne tartsd titokban. Vidd haza a szeretődet, had ismerje meg párod és gyereked, és közösen keressétek meg a megoldást, ami mindenkinek a legjobb. Furcsa tanács, főleg egy lámától. Pedig Láma Ole Nydahl ezt mondja.

A világot évente többször körbeutazó, dániai születésű -megjegyzem sármőrnek sem utolsó- buddhista tanító tavaly megjelent Könyv a szerelemről című munkáját most már nemcsak olvashatjuk, de hallgathatjuk is. Aki lusta volt elolvasni, esetleg szívesen átismételné a „tananyagot”, annak Haás Vander Péter mondja fel a leckét a most megjelent hangoskönyves változatban. Az elhangzó 82 fejezetből az is bőven tanulhat, aki amúgy nem tervezi, hogy a közeljövőben buddhistává válik.

Az mindenesetre elég hamar kiderül, hogy a buddhizmus bizonyos tekintetben nagyon is hétköznapian gondolkodik a szerelemről, és sokkal, de sokkal szabadabban kezeli a témát, mint a vallások legtöbbje. A hangoskönyvben elhangzottak alapján leszűrhető, hogy Buddha azon kívül, hogy kerüljük a vérfertőzést, és, hogy más kapcsolatokba ne nagyon avatkozzunk bele, nem sok szabályt állít fel. Még a homoszexualitást is csak egy nehezítő tényezőként említi, az előző életekben tapasztaltakkal magyarázza és a témát rövid úton lezárja azzal, hogy mivel a szexuális irányultság egy ember ezernyi jellemzője közül csak egy, nem kell köré nagy feneket keríteni.

Azt pedig, hogy sokan vallásuk miatt egy fiatalon tett eskünek eleget téve egész életüket egy boldogtalan házasságban élik le, rendkívül korlátolt dolognak tartja.

A szerelem és párkapcsolat témájáról olyannyira nyitottan gondolkozik a könyv szerzője, hogy az egyszeri olvasónak/hallgatónak el kell gondolkodnia: hogy van az, hogy egy vallási tanító sokkal nyitottabb, mint ő.

Odáig még simán bólogat az ember hogy az önzetlen szerelem szabaddá tesz, míg az önző szerelem korlátokat teremt, meg, hogy két ember harmonikus kapcsolatából több jó származik, mintha összeadnánk a két ember pozitívumait. Az is nagyon szimpatikus, amikor a CD lemezről azt halljuk, hogy azzal sincs baj, ha időnként csak egy szép arc, vagy jó test kedvéért futó kalandokba keveredünk, feltéve, ha nem fecsérelünk sok időt a parttalan kapcsolatokra, hiszen minden egyes pillanat a múlandóságról szól és a teljességhez az igaz szerelmen keresztül vezet az út.

Ott azonban már lefogadom, nem egyedül vontam fel a szemöldökömet, amikor kiderült, hogy a szeretőt nem eltitkolni, hanem megmutatni kell, hogy mindhárom fél ismerhesse egymást, és, hogy egy válás után sem kell feltétlenül a gyereknek csak egyik, vagy csak másik szülőnél maradnia, hanem élhetnek együtt közösen a gyerkőc, a szülők és azok új kapcsolatai. Így legalább a gyerek nem látja gyengének, szomorúnak a szüleit, és nem veszíti el egyiküket sem. Hát, nem mondom, hogy könnyű lehet kivitelezni, de lehet, hogy van benne valami...

Láma Ole tanácsaiból kiderül, hogy szerinte sokkal károsabb egy gyereknek csonka családban felnőni, mint esetleg egy úgynevezett kibővített kapcsolatokból álló családban. Míg az ilyen kibővített kapcsolatokat teljesen elfogadhatóként írja le, az egyedüllét választását nagyon negatív dolognak tartja. A szingli életformáról a véleménye summásan az, hogy „az egyedüllét nem vált be és már nem is trendi”.

A szöveg egyébként bár igen tömény, tele gyakorlati jó tanácsokkal, gördülékeny és laza hangnemű. A láma gyakorta világítja meg egy-egy hosszabb passzus értelmét egy rövid tibeti, indiai, dán mondással, mint például: „Egyszerűbb cipőt húzni a saját lábunkra, mint bevonni bőrrel az egész földet”. Vagy: „Ha szeretsz valakit, engedd szabadon. Ha visszajön hozzád, akkor hozzád tartozik, ha nem, akkor lépj tovább!”

Szintén jól adagolt a komoly mondandók között a humor. Kifejezetten élvezetes, ahogy elmagyarázza a szerző, hogy miért nem ért szót egymással a nő és a férfi, miért tudnak zseniálisan elbeszélni egymás mellett, és persze ennek következtében kölcsönösen megsértődni egymásra.

Azt azonban meg kell jegyezni, hogy Haás Vander Péter szövegmondása, kissé éneklősre, és monotonra sikerült, szerintem a mondandó bőven elbírt volna egy kis játékosságot. Így azonban számtalan poénon, amin esetleg a könyvet olvasva hangosan felkuncognánk, egyszerűen átsiklunk, mert beleolvad a kellemesen hullámzó szövegtengerbe. Persze nem azt mondom, ez a luxus luxusa: nem elég, hogy a kezünkbe kapunk egy teljesen használható receptet, amivel párkapcsolati gubancainkat kibogozhatjuk, ezt még fel is olvassák nekünk. De nem tartom lehetetlennek, hogy olvasva talán aktívabban képes befogadni az ember egy ilyen jellegű szöveget és jobban tud belőle tanulni, mint ha csak hallgatja.

Mindenesetre, aki végighallgatja ezt a körülbelül hatórányi (mivel összidő nincs feltüntetve a lemezen, csak a megsaccolni lehet) MP3 formátumú hanganyagot – pláne, ha egyhuzamban – az érezheti úgy, hogy egy jó értelemben vett agymosáson ment keresztül, aminek a végére a szerelem úgy fog majd feltűnni előtte, mint a világ leglogikusabb társasjátéka, melynek játszása közben bármilyen kérdés merül is fel, arra mindig van válasz, és a legkilátástalanabb helyzetekben is mindig van lehetőség helyesen dönteni.