Nemes folyadékot tárolhattak a kincset érő lófejben, amelynek töredékére az épülő lukácsházi víztározó területén találtak rá a Kulturális Örökségvédő Szakszolgálat (KÖSZ) régészei.
Mint a szakszolgálat közleménye rámutat, a középkori egyházi liturgia egyik jellegzetes kelléke volt az úgynevezett aquamanile, azaz fémből, általában rézből készült, legtöbbször állatot, vagy lovas vadászt formázó edény. Ugyanakkor ez az Európába keletről, bizánci közvetítéssel került, gyakorlatilag egyfajta "kancsóként" használt tárgy a világi életben is elterjedt. Bár a mívesen megformázott, világosbarna fazekas terméknek csak e kis részlete maradt meg, a koponya homlokrészének közepén található, 1 centiméter átmérőjű nyílás árulkodó jel a szakembereknek."Az önmagában is különleges lelet a középkori anyagi kultúra kevéssé ismert részleteibe, a háztartások mindennapi életébe enged bepillantást" - emeli ki a KÖSZ közleménye. Eke István, a KÖSZ régésze arról beszélt, hogy a XV-XVI. századból származó lelet a Vas megyei lelőhely középkori gödréből került elő. A töredék magassága 10,5 centiméter, ám eredetileg a fejhez egy hengeres, a ló testét ábrázoló 35-40 centiméteres edény tartozott. "Nem tudjuk, hogy milyen lehetett eredetileg, Udvardi Balázs restaurátor külföldi, nyugat-európai analógiák alapján rekonstruálta a KÖSZ megbízásából" - magyarázta.
Ismertetése szerint Magyarországon viszonylag kevés a Lukácsházán találthoz hasonló edény került eddig elő. A közelmúltban az M7-es autópályához kapcsolódó régészeti feltárások során került napvilágra egy hasonló, de az gyengébb kidolgozottságú. "Ez egy unikális lelet" - emelte ki Eke István. Mint kifejtette, mivel kerámiáról van szó, inkább használati tárgy volt, mintsem egyházi kellék. Egy rangosabb család asztali készletéhez tartozhatott, s valamilyen nemesebb folyadékot tarthattak benne, de hogy mit, azt pontosan nem lehet meghatározni.
A lukácsházi gödörből más középkori edénytöredékek, valamint egy-két fémtárgy is előkerült.
