Nem kell persze játszani a hülyét: a szórakoztatóiparnak csak primér árucikke az előállított zenei/filmes/irodalmi/stb. termék. A szekunderben, az iparos földi életében mint termékben: sokkal több pénz van.

Hogy ki mindenki használta ki ezt a szerencsétlen gyereket attól kezdve, hogy aligtíz-évesen meglátták mikrofonnal a kezében ugrabugrálni a kor Kelly Family-jében, azt lehetetlen is felsorolni. Nagy bátorság már nem kell a sajtó részéről, régóta nem kell ahhoz, hogy az első számú felelősnek Joe Jacksont, Michael édesapját nevezze meg.

Apu minden gond nélkül dobta oda az egész családját, kölyköstül-kislányostul a médiának, tréningezte őket, mintha csak lovardája volna, és a biznisz be is jött. Hogy ennek a későbbiekre nézve lehet kemény következménye, abba talán még akkor se gondolt bele, amikor a gyerekek közül legjobbnak-legtehetségesebbnek, aki tök véletlenül az igen rövid múltú popkultúra történetében is az egyik legnagyobb lett, először leesett az orra. Apunak sokkal finomabb volt a legkisebb fia szíve levesbe vágott aprólékként.

Gondolhattuk azt is, miután a Jackson-karrier csillaga elhalványodott, hogy visszavonul, valahogy kikezeli magát, és elhever a maradék életében a pénzkötegein és/vagy adóssághalmain, és kereskedik a kis jogdíjakkal. (Kevesen tudják, hogy a Beatlestől Eminemig sok előadó jogdíjának Jackson volt a tulajdonosa.) Ez még egy kisebbik rossz lehetett volna.

Jackson viszont sose tudott felnőni, mindig gyerek maradt (igen: mutogassunk csak vádlóan a sztártenyészet-felügyelő apára), és nem fogadta el, hogy mint Liz Taylor vagy számtalan más barátja, ő is kiiratkozik a suliból, ahol teljesítenie kell. Vissza akart térni, 50 állomásnyi visszatérő turné állt előtte, súlyzózott az ötven nyomorult kilójával, újra begyakorolta a színpadi mozgást, amit ő talált ki stb. stb.

Mindezt azért, mert nyilván nehezen viselte, hogy a média már csak röhög rajta és múlt időben beszél róla, akkor is úgy, mint egy élő, összevarrt, összefércelt mikiegérről. Ezt nehéz lehetett elviselni annak, aki eleve a reflektorfényben szocializálódott, és udvaroncok váltak sokszoros dollármilliomossá a tehetségéből. Akik persze mind szétfutottak, amikor (mint VALÓBAN kiderült) megvadított, pénzéhes szülők egymás után perelték be mindenféle pedofilvádakkal.

Bár szó van az óriási adósság visszafizetésének kényszeréről is, egyúttal ezt az évtizedes médiaszenvedést is tisztára akarta mosni egy visszatéréssel. A sors úgy döntött, hogy mással kell lemosnia. A sors viszont nem teljesen igazságtalan: sokkal több szó esik mostanában a 80-as évek Jacksonjáról, mint a nullás évek nevetséges vegetálásáról. Jackson visszatért, minden eladási listát vezet, mindenki róla beszél, és a tehetségét se kérdőjelezi már meg senki.