Az internet kihívást jelent a szerzői jogi védelem alatt álló iparágaknak is, új értelmet nyer a fotó- zene- előadó- és filmművészet. Nem is a tartalom maga, hanem a felhasználás és forgalmazás mikéntje.
A felhasználás hagyományos területeinek majd mindegyike változik: a nyilvánosságra hozatal (benne a visszavonás, az integritás, a név viselése) a többszörözés, a terjesztés, és nyilvánossághoz közvetítés egészen más értelmet nyernek az internet és a digitális világ korában. Talán csak a nyilvános előadás joga az, ami a régi „helyhez kötött” módon történik.Az új digitális környezetben az első lépés, hogy a jogtulajdonosok, a közvetítő média (ISP, tárhely és tartalomszolgáltatók, felhasználók) megvizsgálják: mit szeretnének, ennek milyen technikai megoldásai vannak, ehhez igazodjon a (szerzői és más) jog, és erre épüljön a minden igényt kielégítő üzleti modell. Sajnos azonban elszabadult a technika (és az indulat), egyelőre a magyarországi internet forgalom 70 százaléka zene és (főleg) filmterjesztésből áll, s ennek 90-95 százaléka nem legális. Nem csoda hát, ha a tartalom tulajdonosai elébb Rendért, később Rendőrért kiáltanak.
Pedig az előbbi, praktikus megközelítés részeredményei is adottak. Például kiderül, hogy a hozzáférés szelektivitása nem műszaki probléma, lehet szűrni felhasználó és nemzeti szinten egyaránt. Rendelkezésre állnak a különböző digitális ujjlenyomatok, amelyek a tartalom legalitását hivatottak tanúsítani. Egy további szegmense a megoldatlan problémáknak az úgynevezett inter-operativitás, vagyis a különböző hordozók egymással kompatibilis formátuma, játszhatósága. Köztudomású, hogy a probléma nem műszaki, hanem üzleti : az a kérdés marad nyitva, melyik eljárást szabványosítsák.
A filmesek változatlanul differenciálni szeretnének, azaz azt szeretnék, hogy egy tartalom több módon is felhasználásra kerülhessen. Így különböztetnek meg Pay per View, Download to Own és Burn to DVD jogokat. A Pay per View rendszerben a film streamben jön, és megnézéséért fizetni kell. A Download to Own rendszerben a film saját eszközre letölthető, de marad számítógépes formátumban, nem másolható és írható át. A Burn to DVD rendszerben a film nem csak letölthető, de másolható, lemezre kiírható – tehát DVD lejátszón is megnézhető.Ezeket a jogokat alkalmazzák például: a cinemanow.com, a digital-digest.com, a tivo.com.au, a filmklik.hu és a teka.origo.hu; Az idézett lehetőségekben közös, hogy a fizetés a felhasználás formájától függ. Az oldalak akármilyen jogokat is tesznek felhasználhatóvá, abban is megegyeznek, hogy csak egy országot szolgálnak ki (IP szám alapján szűrnek) és egy nyelvi verziót kínálnak – mert a szerzői jogokat egy-egy ilyen oldal hagyományosan országra, nyelvi verzióra és időtartamra kapja meg. Ugyancsak differenciálnak (jelenleg) a platformok között: a film digitális jogát kérhetjük televíziós platformra (pl. IP tv) vagy PC platformra. Utóbbinál felmerül a VOD/DtO/BtDVD megkülönböztetés is. Ha valaki semmit nem szűr, különböztet meg azt a jogot web-tv-nek is hívjuk. Ennek tartalma a végtelen world wide web. Új és veszedelmes kalózkodási forma, ha egy országra szóló tv jogot valaki egyszerű módszerrel feltesz a netre és annak kvázi web tv jogot kölcsönöz, azt a meccset, aminek a közvetítéséért a magyar állami tv 100 ezer eurót fizetett valaki „simán” elérhetővé teszi a saját oldalán – ingyen.
Egy másik modell lehet, ha az internet előfizető a szolgáltatótól kap nézési /letöltési lehetőséget. Ez kombinálható az egyedi fizetéses megoldással is: a UPC music például csak upc ügyfelek számára érhető el. Más modell a dán TDC és a zenei közös jogkezelő KODA szerződése.
A megoldás többször felmerül kicsit általánosabban (Global license): azaz maradjon a kaotikus tartalom-hozzáférés, de az internet előfizetés átalány-díjként tartalmazza a tartalmak felhasználása után járó jogdíjakat. Ezt a megoldást viszont nem fogadják el a filmesek, nem csak a kontrolt adják fel, de a befolyt díjak elosztásának alapjára sincs ekképpen rálátás. Nem is beszélve arról, hogy egy sor nemzetközi egyezményt sértene.
Hasonló a megoldás, amit a svéd közös jogkezelő ajánl: ebben a fájlcserélő rendszerek ( p2p) megszüntethetetlenségéből kiindulva a STIM a cserélők tevékenységét „jogosítani” akarja (ami egy gépi automatizmus, amit az Internet Szolgáltatók szolgáltatnának a fájlcserélő magánszemélynek). Az ajánlat oly bizarr, hogy inkább a Pirate Bay körül kialakult helyzet indukálta sajtózásnak tatjuk. Ugyancsak bizarr ötletnek tűnt a Warner Bros megállapodása a Grockster nevű torrentes fájlcserélő oldallal, minek következtében jogosította a rendszerben felhasznált filmjeit. A sokak által áttörésnek hitt metódus hamar elhalt : a Grockster a fizetés kötelezettség miatt sokat vesztett népszerűségéből, de a jogszerű csere aránya soha nem haladta meg az összes filmes tartalom 30%-át.
Van tehát mit fontolgatni – és csak reméljük, hogy nem tart soká. A technika mindig kivívja a saját adekvát szabályozását – és az internet világában minden hatszor olyan gyors, mint a külső világban.
A szerző a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület elnökségi tagja, az ASVA elnöke.