2010 nyarára teljesen megújul Budapest V. kerülete a Főutca projektnek köszönhetően: az idén tavasszal elkezdett munkálatok révén a Belváros jelenleg igen forgalmas utcái csendesebb, idegenforgalmi és kulturális szempontból azonban jóval frekventáltabb területté válnak. A változásokról a kerület fideszes polgármesterével, Rogán Antallal beszélgettünk.

Mi a Főutca projekt célja?

Három évvel ezelőtt az volt az elképzelésem – azt is mondhatnám, hogy az álmom –, hogy olyanná építsük át a Belvárost, ami egy nyugat-európai belváros strukturális szerkezetének és kinézetének is megfelel. Nyilván bizonyos tényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen Budapest átesett egy ostromon, majd ’56-ban még egyen, és ezek nyomai a mai napig látszanak az épületeken. Az viszont ettől független, hogy a jelenlegi Belváros egyáltalán nem egységes, ráadásul olyan átmenő forgalmi csomópontok találhatók benne, ami Nyugat-Európában egyáltalán nem jellemző. Annak ellenére, hogy a budapesti városszerkezet lehetővé tenné egy klasszikus belváros kialakítását, ami beautózható, de alapvetően gyalogosközlekedésre kialakított, és létrehozhatók benne tematikus negyedek. Egy ilyen belváros nemcsak az ott élők számára lakhatóbb, de a turisták számára is kedvelt célpont lehet.

Mekkora átalakítást jelentenek a most zajló munkálatok?

Nem kell olyan sokat változtatni a jelenlegi állapotokon. A budapesti Belvárost egy körgyűrűs szerkezet övezi, a Szent István körúttól a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Kiskörúton és a Belgrád rakparton át minden gond nélkül körbeautózható. Ezekről az utakról gyakorlatilag a Belváros bármely pontja megközelíthető autóval is, ehhez képest három átmenő autópálya szabdalja szét a területet, amikkel nagyon nehéz mit kezdeni. A Kossuth Lajos utca és a József Attila utca abból a szempontból adottság, hogy az Erzsébet híd és a Lánchíd nem iktatható ki a város forgalmából. Változtatások eszközölhetők ugyan, de ehhez előbb el kell készülnie néhány nagyobb léptékű fővárosi beruházásnak, gondolok itt például a négyes metróra. A délről északra haladó átmenő forgalom viszont széttöri a belváros belső szerkezetét, olyan mennyiségű autót szabadítva rá a szűk utcákra, ami a déli belvárosban megegyezik a Kossuth Lajos utcai forgalommal. A Károlyi Mihály utca szélessége nem éri el az 5,2 métert, ennek ellenére 13 ezer autó halad rajta végig egy nap… Amikor ezeket az utakat tervezték, napi 2000-2500 autóval számoltak az Erzsébet hídra is, de ezen régen túl vagyunk. Mindez a szóban forgó területek élhetőségét akadályozza meg, így a tematikus városfejlesztésnek két erős csomópontja lesz a következő időszakban. Az egyik, hogy a Bazilikát és környékét egy történelmileg érett városterületté tesszük, a másik pedig a délről északra haladó átmenő forgalom kiszűrésére irányul. Egy olyan tengelyt kell kialakítani, amelyik ugyan nem sétálóutca, de nem is teszi lehetővé az átmenő forgalmat, mert itt-ott megszakítjuk benne a haladási lehetőségeket. Párhuzamosan a környék kinézete is megújul. Tulajdonképpen ez a Főutca program lényege.


Mit jelent ez a gyakorlatban?

A főváros megteszi azon lépéseket, melyek következtében a repülőtér felől Budára igyekvőknek inkább a Petőfi hidat lesz célszerű preferálniuk. Aki tovább jön, az ugyan behajthat a Kecskeméti utcába, de továbbmenni nem tud, mivel az Egyetem tér sétálótérré válik. A Ráday utcához hasonlóan itt is csak a 15-ös busz számára lesz áthaladási lehetőség. A környező belső negyedekbe be lehet menni kocsival, de mindenki ugyanoda, a Múzeum körútra és a Vámház körútra lyukad majd ki. Az Erzsébet téren szintén megszakítjuk a forgalmat, itt is csak a 15-ös busz haladhat majd tovább. Az Október 6. utcán sem lesz átmenő forgalom, és mivel befejeződnek a munkálatok a Szabadság tér déli részén is, ide sem lehet majd kocsival behajtani. Az Arany János utca forgalmi irányai szétválnak, és onnantól kezdve aki ide behajt, nem tud továbbjutni, csak vissza, a József Attila utcára. A metróépítés befejeztével megváltozik a Belgrád rakpart forgalmi rendje is. Mindez elsősorban azt szolgálja, hogy aki Budára akar menni, az ne a belváros szűk utcáin keresztül próbáljon meg feljutni valamelyik hídra, hanem válassza inkább a Nagykörutat, aminek többek között eredetileg is ez a rendeltetése. Vagyis csakis célforgalmi szempontból lesz érdemes kocsival behajtani a Belvárosba, mint például Strassbourgban is. Továbbra is mindenki bejöhet, de keresztülrobogni nem lesz értelme. A belvárosok működtetésének mindenhol ez a lényege.

Nem okoznak majd ezek az átalakítások nagy dugókat Budapest többi részén?

A körúti szerkezeteken mindenképpen érdemes gyorsítani a forgalmat, de a főváros megteszi az ehhez szükséges lépéseket: változik a lámpák forgalmi rendje, és így tovább. A különböző átalakítások összehangoltan zajlanak, és mindegyiket komoly forgalomszámlálás előzte meg. A mostani időszak ebből a szempontból nehezebb, de a végső állapotok nem ilyenek lesznek. Az autósoknak viszont meg kell szokniuk az új rendet.

Gazdasági szempontból mit jelent majd ez az átalakítás a belvárosi üzleteknek, vendéglátóknak?

Azt gondolom, hosszú távon nagyon meg fogja érni nekik. A Főutca mentén három „blokk” alakul majd ki. A Bazilika és környéke idegenforgalom-centrikus negyed lesz sokféle vendéglátással, ahhoz kapcsolódó üzletekkel, kissé mediterrán hangulattal: ez lesz jellemző az Október 6. utcára, a Zrínyire, a Hercegprímásra. A déli rész inkább egyetemi negyeddé válik, ebben a formában kevesebb üzlettel, több vendéglátóhellyel és a jelenleginél lényegesen több terasszal. A középső rész, tehát a Petőfi Sándor utca, Váci utca, Deák Ferenc utca környéke sokkal inkább bevásárló jelleget kap. Nem gondolom, hogy feltétlenül a legmagasabban kvalifikált márkák telepszenek majd ide, de nem is ez a cél, hanem hogy a turisták számára is érdekesek legyenek az üzletek. Ha megnézzük, az Andrássy úti felső kategóriás boltokba is száz turistából kettő megy be, a többiek mást keresnek. Ezek a boltok a budapestiek számára is vonzók lesznek, hiszen a hazai vásárlók többsége sem a legdrágább árkategóriában gondolkodik.

A mostani gazdasági helyzetben különösen érdekes, milyen hatást gyakorolnak majd az átalakítások az ingatlanpiacra.

A Főutca projekt hosszabb távon jelentősen megemeli a kalkulált ingatlanárakat, de a rövid távú hatások a válság miatt most vegyesek. Aki banki hitelt kap, jól jár, aki meg nem, az nem jut semmire… Én azonban úgy gondolom, nem szabad leállítani egy fejlesztést azért, mert közben nehézségek támadnak, hiszen a beruházás felértékelődést hoz, ami pont a válságból történő kilábalást segíti. Hogy konkrét példát hozzak, a néhány évvel ezelőtti útikönyvek például egy szót sem írtak a Zrínyi utcáról, közben azonban megtörtént az átalakítás, és ma mindenhol az szerepel róla, hogy ez az egyik olyan környék a belvárosban, ahol mindenképpen érdemes sétálni, betérni az üzletekbe, az éttermekbe. Ez a cél, hiszen így lehet idevonzani az embereket. Másrészt az élhetőség irányába kell komoly lépéseket tenni, ugyanis meggyőződésem, hogy Budapest ebben a tekintetben maradt le nagyon Prágához, Pozsonyhoz, Krakkóhoz képest. Ezek a városok a ’90-es évek végén nemcsak átalakították a belső területeiket, de sok olyan apróságot is tettek ide, amiktől azok izgalmassá váltak.

Mikre gondol?

Például a zsánerszobrokra. Budapesten ilyeneket először mi építettünk, mire rengetegen azonnal meg is kérdezték, minek csinálunk rollerező szobrot meg rendőrt. Hát azért, hogy a turista odaálljon melléjük fényképezkedni. Pont amiatt van szükség ilyenekre, hogy szerethető legyen a Belváros, és a budapestiek is úgy érezzék, hogy megéri bejönni ide a hétvégén sétálni, randizni. Mindehhez adott a környezet, de komoly közterületi rehabilitációra van szükség ahhoz, hogy az embernek kedve legyen itt tölteni a szabadidejét.


A Főutca projekt szorosan kapcsolódik olyan átalakításokhoz is, melyeknek a főváros a gazdája, így például a Március 15. tér rehabilitációja a mélygarázzsal. Jelenleg hogy áll az egyes beruházások összehangolása?

Sok munka fekszik az egyeztetésekben, folyamatosan tárgyalunk egymással néha gördülékenyebben, néha nehezebb periódusokkal. A főváros egy kicsit elmaradt az V. kerülethez képest, jó néhány dologban viszont nagyokat léptek előre. Reálisnak látom, hogy 2010-ben elinduljon a Károly körút és a Deák tér rehabilitációja, és a Március 15. téren a régi egyetemi épület, a mai Piarista Gimnázium, illetve a templom előtti tér új arcot kapjon. Ez nagyon fontos lenne, hiszen a Belváros egy méltatlanul elfeledett részéről beszélünk. Valószínűleg nem tud időben elindulni azonban a Roosevelt tér rehabilitációja, és a mélygarázs-programok is csúsznak, így a Március 15. téri is. Itt alapvetően örökségvédelmi szempontokkal, a szükséges feltárások időigényességével magyarázható a késés. Úgy látom, a tervezők annak idején nem kalkulálták bele a munkálatokba ezt, amit sajnálok, de ezek a projektek is megvalósíthatósági formába kerülnek 2010 végére. A következő fővárosi vezetés előtt már kész tervek lesznek majd, melyeket véghez is tud vinni. Ez nagy előrelépés, hiszen amikor polgármester lettem, alig létezett olyan terv a Belvárosra nézve, amit oda lehetett volna tenni bármilyen uniós asztalra, hogy ugyan segítsenek már a megvalósításában… Mára nagyságrendekkel előbbre járunk, hiszen nemcsak konkrét tervek léteznek, de ezekhez kapcsolódó tanulmányok, engedélyek is, amiket már csak véghez kell vinni. Munka persze bőven marad a 2010-2014 közötti időszakra is.

Mennyiben nehezedik majd meg a parkolás az átalakított Belvárosban?

Egy közterületi rehabilitáció mindig azzal jár, hogy kevesebben tudnak szabálytalanul parkolni. Mindez lehet, hogy egy kicsit kevesebb helyet jelent – bár a maximális számút hozzuk létre az átépített övezeten belül –, de a csökkenő átmenő forgalomnak köszönhetően jóval kisebb lesz a forgalmi terhelés, és ebből fakadóan csökken a parkolni szándékozó autók száma is. Vagyis a helyiek nem járnak rosszul. Azt azonban mindenkinek látnia kell: nem működik hosszú időn át az, hogy valaki egyszerre lakjon a belvárosban, és mindig a háza elé is tudjon parkolni. Ezeket a kompromisszumokat meg kell tudni kötni. Aki a belvárosi létformát választja, annak azt is be kell kalkulálnia, hogy itt nem korlátlan az ingyenes parkolási lehetőség, de ugyanakkor nagyon sok tényező segíti a parkolást. A parkolási időzónák kitolódása 18-ról 20 órára szintén a helyiek könnyebb boldogulását mozdítja elő, hiszen korábban az volt az egyik fő probléma, hogy este hat után sokan egyszerűen nem voltak hajlandók elmozdulni a helyükről az éjszakai órákig. Ezek a lépések tehát hoznak jót is és nehézséget is, de összességében közelebb viszik a Belvárost az áhított nyugati mintához.

Az imént említett teraszos, kiülős vendéglátóhelyekkel teli negyedek minden európai nagyvárosban léteznek, Budapesten azonban mintha az összes éjszakai kezdeményezés megakadna vagy vitákat váltana ki. Gondoljunk csak a Liszt Ferenc térre vagy Újbudára…

A viták mindig néhány konkrét étterem vagy mulatóhely körül alakulnak ki, nem pedig általánosságban, csak néhányan túllépik az intézkedésekkel az illendőség határait. Ismét csak azt tudom mondani, hogy kompromisszumot kell kötni. Aki a Váci utcában lakik, az nem mondhatja, hogy minden zárjon be 10 órakor, mert akkor semmi értelme annak, hogy legyen egy Váci utcánk. A belvárosi létforma azt jelenti, hogy az ember az élet nyüzsgő középpontjában él, ez azonban lemondásokkal is jár. Ha egy hely túllépi a megfelelő kereteket – és sajnos van néhány notórius szabályszegő –, azzal szemben természetesen fel kell lépni, de mi nem akartunk ezek miatt mindenkit korlátozásokkal sújtani. Egyébként sem vagyok híve az általános tilalmaknak. Egyedi esetekben természetesen fellépünk, ha szükséges.


Állandóan visszatérő vitatémát képeznek azok a modern épületek is, melyek nem illenek a történelmi városképbe, mint például a Bazilikával szemben lévő szocialista tömbház. Mi jelenthet megoldást ezekben az esetekben?

Szögezzünk le valamit: ezek az épületek magántulajdonban vannak, mi pedig nem a szocializmusban élünk. Ezek az ingatlanok éppen a múlt rendszerben keletkeztek, amikor valaki megpróbálta ráerőltetni az ízlésvilágát a városra. Nagyon nagy hiba lenne most ennek az ellenkezőjébe átesni, és egy másik ízlésvilágot lenyomni Budapest torkán. Egy magántulajdonosnak nem lehet azt mondani, hogy ezt és ezt az épületet azonnal tüntesse el. Nyilván jó lenne, ha például az említett ingatlan éppúgy rehabilitációra kerülne, mint történt az hasonló esetben a Vörösmarty téren, de senki se várja azt, hogy 19. századi palotákat emelnek majd a modernebbek helyére. Sem ebben az esetben, sem pedig a többi hasonlóban. Sosem értettem meg azokat, akik szerint a régit nem lehet kombinálni az újjal. Nézzünk körül Bécs belvárosában! Ott is számtalan régi épületet találhatunk, de ha felemeljük a fejünket, már valami sokkal modernebbet is látunk. Például a klasszicista alapra rákerült egy olyan tetőszerkezet, ami jobban hasznosíthatóvá tette az egész ingatlant, és ezért cserébe a beruházók a műemléki részt is helyrehozták… Ilyen átalakításokat szerintem Budapesten is nagyobb számban kellene engedélyezni, de érdekes módon ebből a szempontból a fővárosi vezetés konzervatívabb nálunk, pedig elvileg ők a liberálisok. Nem tartom helyénvalónak a jelenlegi budapesti modellt, hiszen miért ne alkalmazhatnánk mi is azt, ami bevált Krakkóban vagy Bécsben? A műemlékek gondozását is nagyban előre lehetne mozdítani ezen a módon. Nyilván szigorúan be kell tartani a szabályokat ilyen esetekben, az utcakép például nem változhat, de bizonyos módosulásokban semmiféle kivetnivaló nincs, sőt, kívánatosak lennének.

Van-e esély az Astoria régóta tervezett körforgalmasítására?

Úgy látom, ez a lépés a főváros miatt lekerült a napirendről. Az Astoria körforgalmasítása az ottani metróaluljáró kimenőalagútjainak áthelyezésével járna együtt, és ezt egyszerűen drágának találták. Én jobban örültem volna, ha a Fővám téri metrómegálló helyett inkább ezt a beruházást valósítjuk meg. Városképi és forgalmi szempontból is több értelme lett volna, az alacsonyabb költségvonzatról nem is beszélve… A válasz tehát az, hogy továbbra is napirenden tartjuk a kérdést, de rövid időn belül biztosan nem fog megvalósulni. Jelenleg azt próbáljuk előremozdítani, hogy valamilyen balra kanyarodási lehetőséget tegyen lehetővé a főváros az Astoriánál, a forgalomszámlálási adatok összegzése jelenleg is folyik. Nem tudom, sikerül-e elérni ezt, de ha igen, az sem a következő 1-2 évben történik majd meg, hanem legfeljebb a Károly körúti rehabilitáció után.

Nemrég zajlott a Belvárosi Fesztivál. Mik voltak a rendezvény fő tapasztalatai?

Nem vagyunk fesztiválszervezők, senkivel sem akarunk konkurálni. A cél az volt, hogy csináljunk egy olyan kellemes nyár eleji hétvégét, amitől a Belváros élhetővé válik, megtelik fiatallal, és hangulata van. Igyekeztünk persze a többi korosztálynak is szórakozási lehetőséget biztosítani. Nem titok: az is cél volt, hogy tudatosítsuk, néha igenis érdemes a belvárosban gondolkodni. Ha valakinek hasonló ötlete van, és megfelelő tervek alapján, a felelősség vállalása mellett hasznosítani szeretné az utcákat, mi akár ingyen is rendelkezésére bocsátjuk ezeket a területeket.

Milyen irányba lehet még fejleszteni ezt a kezdeményezést?

Több helyről is hallottam, hogy a zenei felhozatal elsősorban a legfiatalabbakat célozta meg, a negyvenesek, hatvanasok kevésbé találtak maguknak valót a kínálatban. Én Petőfi Rádió-fan vagyok, így számomra nem ismeretlen a fellépők jelentős része, de a negyveneseknek már igen. Emiatt esetleg érdemes lenne majd bővíteni egy újabb színpaddal az eseményt. Idén a jazzrajongók, a népzenerajongók, a régi táncdalfesztivál-hangulatot kedvelők és a ma uralkodó zenei irányzatok hívei egyaránt megtalálták a számításukat, a régi nagyok viszont kimaradtak. Például a Republic-kal, vagy valami hasonló zenekarral talán célszerű lenne jövőre bővíteni a névsort. És ha jövő nyárra elkészül a Főutca, természetesen további alternatív helyszínek is szóba jöhetnek majd.