Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Vércsapolás és tiniszerelem a panelnegyedben

Vércsapolás és tiniszerelem a panelnegyedben

Maul Ágnes a szerző friss bejegyzései 2009. 07. 04.
Rókavadászat Helsingőrben
2010-01-24 08:40:00

Hamlet szerepzavarral küzd, rendezőt játszik, rókára vadászik, előszeretettel szaladgál letolt gatyával és

2010 legjobban várt filmjei
2010-01-03 07:36:00

Egy halom folytatással és remake-kel találkozhatunk 2010-ben a mozikban. Ennek ellenére nem úgy tűnik, hogy

Mesés karácsonyt mindenkinek!
2009-12-20 14:11:00

Még nem késő gondoskodni arról, hogy igazán mesés karácsonyunk legyen. Szétnéztünk a gyerekeknek készült

Avatar: nézel majd, mint a moziban!
2009-12-18 05:52:00

James Cameron Avatarjának sztorijával kapcsolatban megfogalmazódhat bennünk, hogy ezt már ezerszer láttuk. De

további bejegyzések a szerzőtől »

Ha előre tudom, hogy az ártatlannak tűnő "színes, feliratos svéd dráma" megnevezés az Engedj be! című film esetében valójában egy vámpíros filmet álcáz, akkor sose nézem meg. Nem kedvelem a vámpíros mozikat. Pontosabban nem kedveltem. Eddig. Igaz, Thomas Alfredson rendező filmje cseppet sem szokványos oldalról közelít a témához.

A tavalyi Titanic filmfesztivál egyik közönségkedvencét most újra vetítik a mozik, így aki akkor kimaradt a jóból, most bepótolhatja az élményt. Kár kihagyni egy olyan filmet, amely minden további nélkül elegyíti a vámpírfilm, a tinifilm és a szociodráma jellemzőit és, amelyet nézve az az érzése van az embernek, hogy nem sok hasonlót látott még életében.

John Ajvide Lindqvist, svéd regényíró 2004-ben írta meg a film alapjául szolgáló könyvet. Nagy siker volt, így nem csoda, hogy rengetegen pályáztak a megfilmesítési jogokra. A több száz jelentkező közül végül Alfredsonra esett az író választása. Közösen álltak neki meghúzni a regényt, melynek rajongói szerint ez túlságosan is sikerült, mondván sok fontos részlet elveszett a sztoriból és kevéssé érthető egyes szereplők motivációja.

De nem gondolnám, hogy fenn kellene akadnunk némi talányosságon, vagy azon, ha megmagyarázatlanul marad pár dolog egy olyan sztoriban, amelyben azt látjuk, hogy az aprólékos realizmussal megfestett svéd panelnegyedben egy 12 éves lány ugrál rá a békés alkoholista állampolgárokra, hogy kiszívja azok vérét.

 

A filmből nem derül ki például, hogy honnan, hogyan csöppen ide Eli, a vámpír, és, hogy a férfi, aki gondját viseli tulajdonképpen egy lecsúszott pedofil tanár. De igazából ugyanígy nem tudjuk meg azt sem, mitől lett a lakóközösség többi tagja értelmes kommunikációra képtelen, kocsmában, vagy épp több tucatnyi macska társaságában, lakása négy fala között vegetáló véglény.

Alferdson filmjében úgy kerülnek egymás mellé a reális, hétköznapi és a szürreális elemek, hogy nehéz eldönteni, melyik a vérfagyasztóbb. Az Eliről gondoskodó Hakan ugyanolyan higgadtsággal, fásultan indul el altatógázzal felszerelkezve emberekből vért csapolni, mint amilyen szemrebbenés nélkül a másik főszereplő, Oskar apja elkezdi dönteni magába fia jelenlétében a vodkát, választva a delíriumot egy ivócimborával ahelyett, hogy befejezné a fiával elkezdett amőba meccset. Lehet választani, melyik apafigura a kegyetlenebb.

A szeretetre éhes Oskarnak nincs szerencséje. Szülei elváltak, az apja alkoholista, az anyja ideges és elfoglalt, az iskolában pedig terrorizálják és bántalmazzák az osztálytársai. Törvényszerű, hogy összebarátkozik a szintén magányos, szintén különc Elivel. A két gyerek között szövődő, szerelemnek is alig nevezhető éteri, ártatlan és tiszta kapcsolatot felejthetetlenül szépen ábrázolja a film. De persze nem lett volna elég a jó rendezés és a hibátlan fényképezés. A tökéletes hatáshoz tökéletes gyerekszínészek is kellettek. A rendező állítólag több száz gyereket hallgatott meg, mire nagy sokára rátalált Kare Hedebrantra és Lina Leanderssonra. Ők ketten olyat alakítanak, amilyet profi felnőttszínészek esetében is csak nagyon ritkán látunk.

A szőke, angyalarcú kisfiú és a fekete hajú se fiú-se lány lény egymásban találják meg azt a biztos pontot, azt az érzelmi hátteret, amivel élhetővé tehetik világukat. Oskart nem érdekli, hogy Eli más. Hogy furcsa a szaga és még sosem látott életében Rubik-kockát, hogy a hideg havon is mezítláb mászkál és hogy a sokadik emeleti szobájának ablakán keresztül látogatja meg őt. Nem kérdezősködik, csak elfogadja őt, ahogy van. Tulajdonképpen a film háromnegyedénél esik le neki, hogy Eli vámpír, de ez sem változtat érzelmein.

Eli tudja, hogy nem sok jó sülhet ki abból, ha közel engedi magához Oskart, de pár százévnyi magány után vámpír legyen a talpán, aki lemondana egy igaz társról. Annyira szereti a fiút, hogy bár tudja, hogy ki fogja hányni, elfogadja a cukorkát, amit Oskar neki vásárolt. Amikor a mit sem sejtő romantikus kamasz srác vérszerződést akar kötni vele és megvágja kezét, a vérre éhező Elinek eszébe sem jut, hogy a fiúra vesse magát, inkább a földre csorgó nedűből lakmározik. És Oskarért hajlandó még arra is, hogy anélkül lépje át a fiú otthonának küszöbét, hogy az kimondaná „gyere be”, pedig tudja, hogy a következmények brutálisak lesznek.

Az érzelmes, lassú, művészfilmek kedvelői mellett a vámpírfilmek szerelmesei is megkapják a magukét. A vámpírokkal kapcsolatos minden hiedelem szerepel a filmben  - köztük az is, amire a cím is utal, miszerint egy vámpír csak úgy léphet be egy helyiségbe, ha oda behívják -, ráadásul véres, naturális, sőt trükkökkel felturbózott jelenetekből sincs hiány.



Bár jó néhány különösen durva jelenete is van a filmnek, mivel a cél nem az erőszakban való tobzódás, a mögöttes érzelmi töltet miatt nem is a trancsírozáson van a hangsúly. Ráadásul a kamera olyan szenvtelenül, minden hatásvadászat nélkül tálalja ezeket a jeleneteket is, mint ahogy mondjuk a panelek tövében lévő mászókát a hófedte, üres játszótéren. Így a néző még olyan esetekben is kerek szemekkel bámul a vászonra belefeledkezve a képek szépségébe, amikor más film esetén már rég a szomszédja vállába fúrta a fejét viszolyogva. Talán a legjobb példa erre éppen az utolsó "akciójelenet", amely olyan, akár az egész film: esztétikus, durva és váratlan.

Engedj be!

(Lat den rätte komma in/Let the Right One in)
színes feliratos svéd dráma, 115 perc, 2008
16 éven aluliak számára nem ajánlott

Rendező: Tomas Alfredson
Forgatókönyvíró: John Ajvide Lindqvist
Operatőr: Hoyte Van Hoytema
Vágó: Tomas Alfredson, Dino Jonsäter
Szereplők: Kare Hedebrant (Oskar), Lina Leandersson (Eli), Per Ragnar (Hakan), Henrik Dahl (Erik)

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Film Külföldi Európai filmipar

Ajánlott bejegyzések:

  • Az első amerikai űrhajósnő élete Az első amerikai űrhajósnő élete
  • Hidegháborús kémfilm forog Vilmányi Benett főszereplésével Hidegháborús kémfilm forog Vilmányi Benett főszereplésével
  • David Attenborough új óceánfilmje júniusban debütál: lenyűgöző utazás a tengerek megmentéséért David Attenborough új óceánfilmje júniusban debütál: lenyűgöző utazás a tengerek megmentéséért
  • Itt az új teaser Nemes Jeles László Árva című filmjéhez Itt az új teaser Nemes Jeles László Árva című filmjéhez
  • Szeptemberben érkezik a mozikba a Hívatlanok – Második fejezet Szeptemberben érkezik a mozikba a Hívatlanok – Második fejezet

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr897855020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard