Áttörést jelent a pszichiátriai kórképek természetének kiderítésében és gyógyításában a Vizi E. Szilveszter akadémikus vezetésével végzett kutatás, amellyel ki lehet mutatni, hogyan változik különböző betegségeknél az idegsejtek végkészülékében (receptorain) a felszabaduló ingerületátvivő anyag mennyisége, s miként fejtik ki a gyógyszermolekulák e receptorokon a hatásukat.

"Ma már általánosan elfogadott, hogy a központi idegrendszer működésében létrejövő zavarok elsősorban az ingerületátvitel helyén keletkeznek, amikor az egyik idegsejtből a másikra egy kémiai anyag segítségével jut el az ingerület, az információ. E működés megváltozása, a kommunikációs zavar gyakran jelentkezik hangulatváltozásban, depresszióban, izgalmi állapotban, tehát a normálistól való eltérésben" - hangsúlyozta az MTI-nek a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke.

Hozzátette: ebből az következik, hogy egy-egy gyógyszer hatását, vagy valamilyen kóros állapot hatásmechanizmusának a vizsgálatát legeredményesebben ott lehet vizsgálni, ahol ez a lényegi változás történik, vagyis az ingerületátvitel helyén. Az idegsejtek végződésből az ingerület hatására "felpattan a kis buborékokban tárolt kémiai anyag", amely a két idegsejt közötti térbe (szinaptikus résbe) kerül.

"A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében nekünk a világon elsőként sikerült fiatal kollégák segítségével az ingerületátvitel helyén vizsgálni ezt a folyamatot az úgynevezett 2-foton pásztázó lézermikroszkóp segítségével. Olyan festéket juttattunk az idegsejtek végkészülékébe, amely fényreakciót ad, amelyet mérni tudunk akkor, amikor felszabadul a kémiai ingerületátvivő anyag. Ez úgy válik lehetővé, hogy mérni tudjuk a végkészülékben a kalciumszint-emelkedést, ahogy a szinaptikus térbe belépő kalciumot is, amellyel szoros korrelációban van a felszabaduló kémiai ingerületátvivő anyag mennyisége" - magyarázta az agykutató.

Vizi E. Szilveszter kifejtette, pontosan mérhető, hogy egy-egy gyógyszer, amely e receptorokon fejti ki hatását, növeli-e vagy csökkenti a felszabaduló a kémiai ingerületátvivő anyag mennyiségét.

"E módszer révén meg tudjuk mondani, hogy a ma használatos, illetve a kutatásban lévő különböző gyógyszermolekulák hogyan fejtik ki hatásukat egy ilyen ingerületátvivő helyen" - mutatott rá az akadémikus, aki példaként a depressziót hozta fel.

"Ma már általánosan elfogadott, hogy a depresszió létrejöttében szerepet játszik két ingerületátvivő anyag mennyiségének csökkenése, kevesebb noradrenalin és szerotonin szabadul fel. Meg tudjuk vizsgálni, hogy a ma használatos antidepresszánsok egy-egy ingerületátvivő helyen vajon hogy fejtik ki hatásukat, s egyáltalán teljesítik-e küldetésüket. Olyan gyógyszermolekulákat is tudunk keresni, amelyek hatékonyabbak, mint az eddig használatosak. Ez a módszer beláthatatlan távlatokat nyit a gyógyszerkutatásban, ahogy a pszichiátriai kórképek létrejöttének kiderítésében, e betegségek kialakulásában ugyanis az idegsejtek közötti kommunikációs zavar a játszik szerepet" - emelte ki Vizi E. Szilveszter.