Egy kismama - különösen, ha először az - egy dologgal tudja igazán halálra rémiszteni magát: ha terhességről és szülésről szóló történeteket olvas vagy hallgat. És egy dologgal tudja megnyugtatni magát: ha terhességről és szülésről szóló történeteket olvas, vagy hallgat. A szülés és gyereknevelés kimeríthetetlen téma, amiről mindent elmondtak már, de úgy tűnik, nem lehet eleget beszélni róla. Most egy újabb terheskönyv jelent meg: Kalas Györgyi blogbejegyzéseit a Jaffa adta ki. Az Anyakönyv hiánypótlónak ugyan nem nevezhető, de hasznos és szórakoztató olvasmány.

Az Anyakönyv a Velvetes Poronty blogon megjelent Terhesnapló és Bébinapló szerkesztett változata. Végigköveti Mother Mary (vagyis Kalas Györgyi) alak-, közérzet- és hangulatváltozásait teherbeesésétől a szülésig, és érzékletes képekben rajzolja elénk, hogyan vált lánya, Abigél üvöltő csomagból vagány egyévessé. Annak is mondhat újat a könyv, aki annak idején folyamatosan követte a szerző bejegyzéseit a blogon, hiszen a könyvben az egyes fejezetek után összefoglalja a kommentelők véleménycseréjének tanulságait is, valamint hozzáfűzi azt is, ha a leírtak óta eltelt időben valamilyen fejlemény történt az adott témában. Ennek megfelelően lazán szembe röhögi saját magát is, ha úgy látja, hogy anno feleslegesen parázott valamin, vagy kiderült, hogy tévedett.

Kalas Györgyi könyvében ez a jó. Az Anyakönyv nem sulykol semmit, nem jelenti ki semmiről, hogy helyes, sem annak ellenkezőjéről, hogy ostobaság. Viszont a szerző felvázol egy csomó nézetet - maximum leírja, hogy azok közül, melyik állt az ő és gyereke lelkivilágához legközelebb. Ezáltal a könyv amellett, hogy nagyon olvasmányos, informatív is, 175 oldalba meglepően sok hasznos tudnivalót épít bele.

A könyv stílusa is szimpatikus, Kalas Györgyi nem tocsog, nem ömleng, nem gügyög, nem eufemizál és még azok számára is érthető minden szava, akik egyelőre még nem kattantak rá a gyerek-kérdésre, nem olvasnak napi rendszerességgel kismamáknak szánt magazinokat és gyereknevelős könyveket. Porontyát, Abigélt kellőképpen elfogultan persze, de mégis az eseményeken kissé felülemelkedve, néhol ironikusan ábrázolja. Természetesen ettől még vannak egészen cuki részei a könyvnek, például ahol az olvasható, hogy hogyan kommunikál a három hónapos csecsemő a karácsonyfával, meg a bútorokkal. Az olvasó önkéntelenül karikatúrarajzok formájában kezdi vizionálni a mulatságos, életszagú történeteket. A könyvben egyébként (szemben a bloggal) egy árva fénykép sincs, ami persze lehet, hogy anyagi okokból van, de nem is baj, mert így nem nyomja agyon a könyvet az én történetem, én gyerekem fíling, és megmarad az általános, kézikönyv jellege.

A hátsó borítóra nyomott promó szöveg alapján - amit a szintén Indexes, szülés-nevelés témában két könyvet is megjelentetett Szily László írt - az Anyakönyv egyaránt szól anyáknak, leendő anyáknak és rettegő csajoknak. Mivel e cikk szerzője valahol utóbbi kettő stádium között van, arról nem tud nyilatkozni, hogy mennyire hasznos, esetleg felesleges olvasmány ez a könyv gyakorló anyáknak. De azok, akik a barátnőim már mind szültek, de én még nem, esetleg a mindenki nyaggat, mikor lesz már gyerekem, de én még nem akarok állapotban vannak, azok azt érezhetik, hogy végre úgy tálalják nekik ezt a témát, hogy nem éreznek késztetést, hogy unottan forgassák a szemüket. És bár a szerző nem kertel, az anyává válás minden árnyoldalát is leírja, egyáltalán nem fognak halálra rémülni sem, sőt... Egy vagány anyuka őszinte bejegyzéseit fogják lelkesen olvasni, és megtudhatják, hogy kerül a frissen szült kismamára homokzsák, mi az a bolygókerék és hogy a Hello Kitty mégsem teljesen oktalan találmány.