Rajongók ezrei és világsztárok vettek végső búcsút Michael Jacksontól kedden a Los Angelesben rendezett nyilvános gyászszertartáson; Amerikában és világszerte milliók követhették az eseményt az élő tévéközvetítéseken és az internetes portálokon. Érzelmes, szomorú, őszinte pillanatok, elfojtott könnyek és néhány színpadias búcsú: vajon Jacko így akarta volna?

Túlcsorduló, őszinte pillanatok részesei lehettünk, hangzatos, olykor poénosra vett, olykor pedig nagyon fájdalmas beszédeket hallhattunk.

Ahogyan arról már beszámoltunk, a család és a közvetlen barátok félórás zárt körű ceremónián búcsúztak helyi idő szerint reggel Jacksontól a Los Angeles-i Forest Lawn temetőben, majd két órával később elkezdődött a nyilvános gyászszertartás a Staples Centerben.

A ceremóniát a televízióban és az interneten is végigkísérhették az érdeklődők - a magyar csatornák közül egyedül a Reflektor TV közvetítette élőben az eseményt, melynek kommentátora a valamiért agyonsztárolt Ördög Nóra volt, aki ugyan első mondatában azonnal szurkolóknak nevezte a rajongókat, és összességében igen nyögvenyelősen indult az adás -persze, a ceremónia is csúszott- ám végülis sikerült értelemes mondatokat faragni a két órás est folyamán - ebben segítségére volt a mellé ültetett tolmács, akinek szerencsére nagyobb szerep jutott a közvetítésben.

Sem elefánt, sem majom, sem semmilyen állat nem szerepelt a megemlékezésen - ellentétben a híresztelésekkel - de végtére is sikerült egy nem túl hosszú, ízléses és szép megemlékezést szervezni. 



A beszédek szinte egytől-egyik nagyon meghatóak, gyakran indulatosak voltak, kezdve Brook Shields-szel, aki nem tudta könnyeit visszatartani, egészen Stevie Wonderen át - aki Istent, mint jóságos és megfontolt lényt emlegette, akinek Jackóval dolga van-, Michael Jordan, Al Sharpton, Jennifer Hudson (aki fehér, csodaszép ruhában állt a színpadra) megszólalásáig.

A szertartás elején Smokey Robinson énekes mondott rövid beszédet, és olvasott fel gondolatokat a popsztár barátaitól, többek között Diana Rosstól és Nelson Mandelától. A volt dél-afrikai elnök közeli barátjának, óriásnak, a zeneipar legendájának nevezte az egykori popsztárt. Smokey Robinson többször is felszólalt, történeteket mesélt Michaelről, olykor még viccelt is. Kobe Bryant egy Kentucky Fried Chicken-ben megtörtént sztorit mesélt el, sőt, a végén Michael Jackson a képviselőktől posztumusz oklevelet is kapott humaritárius munkájáért.

Ahogyan Jermaine Jackson, úgy Michael összes testvére csillogó kesztyűt viselt, LaToya hatalmas kalapban fedte el arcát, Janet pedig végig Paris Katherine mellett volt.

Mindenki egyetértett hát abban, Jacko a legnagyobb.

És hogy mi volt mégis a furcsa az est folyamán?

Talán a túlspilázott "dalban mondom el", ám leginkább a ceremónia végén elhangzó We Are The World, no és a 12 éves ifjú tehetség, Shaheen Jafargholi fellépése, aki valóban roppant tehetséges, és tudjuk, fellépett volna Jacko turnéján is, ám ez a promó ide inkább nem kellett volna. Gászoljanak barátok, testvérek és kollégák, Jacko utánpótlásáról egyelőre még hallgatni kéne.

Usher kicsit giccsesre és nagyon-nagyon drámaira vette a figurát, kezdve a ritmusra levett szemüveggel, vagy a koporsó simogatásával, és talán Michael Jackson fiára, Michael I.-re rászólhatott valaki, hogy ezt a két órát bírja ki rágózás nélkül. A család ezt leszámítva azonban most - oly sok idő után - összetartónak tűnt, akik egymásba kapaszkodva siratták elvesztett testvérüket.
Paris beszéde valószínűleg megríkatta az összes nézőt és jelenlévőt  - leszámítva azokat, akik a Reflektor Tv-t nézték, a csatorna ugyanis ezt már nem várta meg, a We Are The World közös eléneklése után egyszerűen lekeverték, és jött a reklám. Szerencsére mind a TMZ.com, mind a Facebook zavartalanul közvetítette az esti ceremóniát, ahol láthattuk, hogy a 11 éves Paris Katherine Jackson zokogva azt mondta: "Apu volt az elképzelhető legjobb apa. Csak el akartam mondani, hogy mennyire szeretem."