Van Érden egy országra, sőt világra szóló múzeum, amelynek neve is jelzi: csak egy van belőle Magyarhonban. Ez a Magyar Földrajzi Múzeum. Igazgatója az 1983-as megalakulása óta Kubassek János, aki önmaga is nagy utazó: eddig a világ 96 országában járt.

Röviden úgy jelöli meg az intézmény célját, hogy felkutatják, gyűjtik, megőrzik, tudományosan feldolgozzák és közkinccsé teszik a geográfiával, a magyar utazókkal, földrajzi felfedezőkkel kapcsolatos tárgyi emlékeket, kéziratokat, leveleket, naplókat, expedíciós jelentéseket, könyveket, újságcikkeket, képzőművészeti alkotásokat, személyi hagyatékokat.

Mindezeket a feladatokat a legkülönbözőbb formában oldják meg a földrajzi múzeum munkatársai. Az érdi műemlék épületben több terem mutatja be a magyar utazók tevékenységét. Személyi hagyatékuk szintén ide kerülhet, ha az örökösök, jogutódok a múzeumnak adományozzák azt.


Teleki Pál, a nagy magyar földrajztudós 1911-ben vetette fel, hogy meg kellene alapítani a magyar földrajzi múzeumot. Az 1872-ben létrehozott Magyar Földrajzi Társaság vezetői támogatták az ötletet, de mielőtt megvalósult volna, kitört a világháború. Ennek vérzivatarában a földrajzosoknak a legkisebb gondjuk is nagyobb volt egy múzeum alapításánál. A trianoni béke után pedig talán még a térképrajzolástól is elmehetett geográfusok kedve, akiket megbéníthatott az is, hogy szinte felmérhetetlen volt, mekkora földrajzi, természeti értékek kerültek határainkon kívülre. A konszolidáció után az 1930-as években a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajzprofesszora, Cholnoky Jenő szorgalmazta a múzeum ügyét, de elképzelése elsősorban anyagi okok miatt nem valósulhatott meg. Aztán jött a második világégés. Ezt követően Kádár László debreceni professzor és Irmédy-Molnár László térképész próbálták megszervezni a múzeumot, de törekvéseik nem vezettek eredményre.

Amikor nagy földrajztudós-felfedezőnk, Balázs Dénes 1978-ban kezdeményezte, hogy szűkebb pátriája, Érd hozzon létre egy földrajzi gyűjteményt, elvileg zöld utat kapott, de ötévnyi szívós munkájába került, amíg előkészítette és összegyűjtötte az első állandó kiállítás anyagát. Ez a Magyar utazók, földrajzi felfedezők címet viseli. 1988-tól hazánk földrajzi és geológiai tudományos feltáróit is bemutatják.

A múzeum tehát megvalósult, az alapító azonban nem szerette volna elvégezni az igazgatói munkát, hanem szellemi útitársára, Kubassek Jánosra bízta, aki nagy örömmel vállalta azt, megtörve egy szépen induló akadémiai karriert.

Vodkán vett országjárás

Balázs Dénes alapító munkája megkezdése idején Kubassek János a debreceni egyetem padjait koptatta. Már akkor is szeretett utazni, új tájakat, embereket felfedezni. Amikor például diákcsere révén a hetvenes években eljutott Örményországba, gondolt egy merészet, tett egy kitérőt az ősi örmény kultúra legnevezetesebb helyére, Goriszba. Némi vodka árán felkérezkedett az Aeroflot szállítógépére, és egy pótülésen kucorogva meg is érkezett álmai földjére. Miután megnézte, lefényképezte, amit akart, ugyanúgy visszatért jereváni csoportjához. Az egyetemisták mellé beosztott kísérők észre sem vették, hogy a víkendet 300 kilométerrel odébb töltötte Aztán tanárként dolgozott a budapesti Steinmetz Gimnáziumban, miközben aspiránsi dolgozatát is megírta. Mivel nem csak utazni, hanem írni-szerkeszteni is szeret, nem véletlen, hogy kiadnak egy folyóiratot is, amelyben összefogják, segítik és publikációs lehetőséghez juttatják a geográfia történetével foglalkozó szakembereket. A múzeum a földrajztudomány egyetlen, történeti jellegű publikációs fóruma.

Az itt megjelenő értekezések, cikkek szerzői az ország legkülönbözőbb részeiből, sőt külföldről, Franciaországból, Nagy-Britanniából, az Amerikai Egyesült Államokból küldik el írásaikat - anyagi ellenszolgáltatás nélkül. A kiadvány az utóbbi években olyan szellemi műhellyé vált, amelynek hatása országos jelentőségű, sőt - az eddig kiadott 12 kötet révén - külföldre is kisugárzik.

Egy sivatagkutató filmhős

Az intézményben évtizedes kutatómunka gyümölcseként született meg Balázs Dénes szerkesztésében a Magyar utazók lexikona, az Angol beteg című, kilenc Oscar-díjat nyert amerikai film világhírű főhőséről, a sivatagkutató Almásy Lászlóról szóló életrajzi monográfia (A Szahara bűvöletében) és a Kőrösi Csoma Sándorról írt, magyar és angol nyelven kiadott életrajzi monográfia (A Himalája magyar remetéje). Az utóbbi kettőt maga az igazgató írta.

A múzeum kincsei közül néhányat külön kiemelt Kubassek János, aki szerint a gyűjtemény legértékesebb anyaga a Cholnoky-hagyaték. "A földrajzprofesszor 1896-98-as kínai utazásának útifelszerelése, eredeti kínai nyelvű útlevele, kéziratos naplói és rajzai mellett több száz, a kor jeles tudósai által neki írt levelet őrzünk, többek között Stein Auréltól, Teleki Páltól, Lóczy Lajostól, Déchy Mórtól" - mondta az igazgató.

A forrásközlések közül Teleki afrikai útinaplójának részletei, Stein Belső-Ázsiából írt angol nyelvű és a Széchenyi-expedíciókra vonatkozó okmányok a legjelentősebbek. Könyvtárukban is számos ritkaságot őriznek. A legrégebbi kincsük az Argentínában élő Szabó Gyula által ajándékozott, 1684-ben Bolognában kiadott "L' origine del Danubio" című Duna-monográfia.

A múzeum épületét akkor pillanthatja meg a mai magyar utazó, ha Érdről kifelé halad a Budai úton. Az 1820 és 1840 között, feltehetőleg Hild tervei alapján épült neoklasszikus ház korábban a híres-nevezetes Pelikán vendéglőnek adott helyet, ahol a megfáradt utazó ételt és italt kapott. Manapság pedig a kultúrára szomjas látogatókat fogadja.