A fő baj nem Silvio Berlusconi miniszterelnökkel van Olaszországban, hanem azokkal, akik rá szavaznak - állapítja meg egy pénteken megjelent cikkében Umberto Eco világhírű író. A rózsa neve szerzője óva inti az olaszokat egy olyan helyzettől, amely hasonlít a fasizmus időszakára.

"A történelem hemzseg a karizmatikus kalandoroktól, akiknek vajmi kevés érzékük van a jogállamhoz, de nagyon fejlett érzékük van saját érdekeik érvényesítéséhez, akik a parlament, a bíróságok és az intézmények megkerülésével szeretnének egyszemélyű hatalmat kialakítani" - írta Eco a L'Espresso című baloldali hetilapban.

Ha a társadalom hagyja, hogy ezek az emberek szabadon cselekedjenek, akkor nincs értelme őket támadni, nincs értelme Berlusconit támadni, hiszen csak a dolgát teszi. A társadalom többsége elfogadta azt a morális összeférhetetlenséget, hogy egy médiabirodalom tulajdonosa legyen a kormányfő - állapítja meg.

Az író szerint az olasz társadalom "beteg", a sajtószabadságot pedig új törvénytervezet fenyegeti. Ennek életbe lépése esetén súlyos büntetést kellene fizetniük azoknak a médiumoknak, amelyek folyamatban lévő igazságügyi eljárásról vagy perről számolnak be.

"Az erős demokráciákban nem kell a sajtószabadság védelmére kelni, mert senki nem akarja azt korlátozni" - mutatott rá Eco.

Cikke további részében emlékeztet arra, hogy az olasz fasiszta állam 1931-ben hűségesküre kötelezte az egyetemi tanárokat. 1200 professzorból csupán 12 tagadta ezt meg, ami miatt el is vesztette az állását. A többi 1188-nak talán méltányolható oka volt letenni az esküt, de a nemet mondó 12 megmentette egyeteme becsületét, és bizonyára az országét is - véli az író. "Ezért kell néha nemet mondani" - vonja le a következtetést Umberto Eco, aki bevallása szerint pesszimista, mert úgy gondolja, hogy írásának nem lesz semmilyen hatása.