Moby Wait for Me című lemezével az asztalunkra tett egy hatalmas adag életuntságot, ezt megfűszerezte némi unalommal, plusz tett hozzá egy csipetnyi reményvesztettséget; a Balaton Soundon is fellépő kopasz muzsikus tökéletest alkotott. Kérdés, a balatoni buli után kinek lesz még vajon kedve élni.

A 16 dalt tartalmazó lemezről már volt szerencsénk megismerni a Pale Horses című dalt, ami valóban a lemez néhány kiválóságai közé sorolható - akad egy-két gyöngyszem a minimál-ambient albumon.

Moby többször is ígérgetett ezt-azt a készülő lemez hangulatáról előzetesen, és bizony be is tartotta az összeset; lám, nem is tudtuk, hogy a "Why Does My Heart Feel So Bad?" után még mélyebb depresszióba tud süllyedi a kopasz zenész.
Bizony hogy tudott, nagyon is, és ehhez több segítője is akadt, mint például a lemezen éneklő Amelia Zirin Brown, némi zongorajáték, kevéske kísérteties gyermekkórus, zajok és zörejek, no és a végletekig lemondó és reményvesztett szövegek.

"A felvétel befejezése után túl sterilnek találtam a dalt, ezért egy öreg szalagosmagnóra vettem fel a vokált. Azt akartam, hogy a dal úgy hangozzon, mintha 50 évet visszamentünk volna az időben. Azt szerettem volna, hogy az énekhang régi korokat idézzen, de a ma emberéhez is szóljon" - mondta. "Amelia egy 20 dolláros mikrofononnal, fejhallgató nélkül énekelte fel a Pale Horses-t"- tette hozzá Moby egy interjúban.

A lemez  itt-ott tényleg régi korokat idéz, de igazából nem ez az első, ami az embernek azonnal eszébe jut. Az tény: a régi mélabús Moby-világ ott rejtőzik minden hang mögött, csak egyszerűen még szomorúbb az egész. Ahogyan a Pale Horses-t Amelia végtelen nagy szomorúsággal, elkeseredettséggel énekli, amitől az embernek elmegy a kedve az élettől is, úgy már a lemez első dala (Division) is emlékeztet arra, hogy jobb, ha az ember hamar odakészíti a borotvapengét, de legalább egy üveg vodkát.

A Pale Horses című kislemezen is megjelenő dalt megelőzően a Shot In The Back Of The Head című szám is nyilvánosságot kapott Moby honlapján, nem véletlenül, mivel Moby megtalálta a tökéletes partnert, David Lynch-et, aki egy nagyon komor és komoly videóklipet készített a dalhoz:



Moby tehát ebben a nagyon jó: tökéletes körítés, profi szakemberek és munkakapcsolatok, tehetséges barátok, professzionalizmus a vizuális-effektes-grafikus szakmából és nem utolsó sorban zseniális ötletek mind a saját fejéből, mind a haveroktól. Ezt tükrözi Moby oldala is, ahol megint nagyon helyes, ugyanakkor magányos és bánatos kis figurákkal találkozhatunk.

És visszatérve a lemezhez; amilyen hangulatot kapott az ominózus videóklip, olyan hangulatot varázsol lejátszónkba, szobánkba, fejünkbe is Moby. Aktív tevékenységet nem, inkább merengést, töprengést tervezzünk a 16 dal meghallgatásához, mivel leginkább szépnek és elgondolkodtatónak nevezhető az, amit Moby csinál, és amit énekesnői produkálnak: a Walk With Me elhaló, szenvelgő éneke után többször is találkozunk a közönnyel, unalommal és reményvesztettséggel.

Moby ráadásul elindult a zajok, zörejek világába is, így a Stock Radio csupán egy egyperces búgás, ami után egy nagyon monoton dallal, benne Moby énekével folytathatjuk a szomorkodást (Mistake). Persze azért akad reményteljesebb pillanat is, meg például tengerpart-hangulatot idéző dal (Scream Pilots) is. Ám akkor sem mondhatjuk, hogy a Wait for Me kifejezetten változatos lenne - hiszen a cél a lelombozás és az élet értelmének totális hiánya - vagyis, hogy ha a nagy kérdésre eddig kerestük a választ, mostantól már nem is akarjuk majd tudni.

A kiemelkedőbb alkotások (Hope Is Gone, Ghost Return, Wait for me, Pale Horses, Shot In The Back Of The Head) uralják az egész lemezt, ezáltal a lényegtelenebb elemeken hamar átsiklunk. A hangzásvilágában a hatvanas évek atmoszférája ritkán köszön ránk (bár állítólag ez volt a terv), ellenben felismerhetőek a két jóbarát, (Sigur Ros, Throbbing Gristle, M83 ) munkájának jellegzetességei; végeredményben egy csendes, befordós és nagyon jó lemez ez, csak meg kell találni a megfelelő pillanatot, hangulatot hozzá.

Moby-t július 12-én láthatja a magyar közönség Zamárdiban, a Balaton Soundon.