Ha nyár, akkor fagyi! Amerikában, a furcsa ünnepek hazájában Ronald Reagan javaslatára a július Nemzeti Fagylalthónap, július harmadik vasárnapja pedig Nemzeti Fagyinap; addig már csak egy hét van, szóval ideje, hogy mi is ejtsünk néhány szót erről a hűsítő nyalánkságról.

5000 éve Kínában valószínűleg már pálcikával ették a hóval összekevert tejes-gyümölcsös-fűszeres, üdítő édességet. Ez a tény eldönti az olasz tartományok közti versengést a fagylalt őshazája címért, bár az olasz fagyi bizonyára vetekszik a kínaival a legjobbak versenyében. Kínából perzsa és arab közvetítéssel jutott el a Földközi-tenger menti országokba a jeges csemege.

Mély megbecsülésem Hippokratésznek, amiért orvosságként ajánlotta betegei számára, mondván, feléleszti az életnedveket és növeli a jó közérzetet, Nagy Sándor pedig a katonáknak írta elő csata előtti élénkítő szerként a fogyasztását.

A fagylaltkészítés nagy forradalmakat élt meg mind technikáját, mind alapanyagait tekintve, míg ritka luxuscikkből tömegtermékké vált. Marco Polo idejéből származik az első nagy újítás, amikor rájöttek, hogy a fagylaltkészítő edényt kell lehűteni ahelyett, hogy a jeget kevernék a masszához. Ezzel a módszerrel krémesebb és teltebb állagot lehetett elérni. A hűtőkészülékek feltalálása előtt a fagylaltkészítés drága mulatság volt: télen kellett jeget gyűjteni, és vermekben vagy fából, téglából készített „jeges házakban” tárolni őket az év további részében. Ezt a jeget keverték sóval, és a kézi hajtású fagylaltgép dupla fala közé tették. A belső tartályban forgott egy kisebb, ebben keveredett, krémessé és fagyossá a massza. A kész fagylaltot is jéggel tartották hidegen.

Az ipari forradalom és a gépesített fagyasztás nagyot lendített a fagylaltkészítés technológiáján is - a fagyi ettől kezdve tömegtermékké válhatott. Mára a fagylaltiparban a legnagyobb újítás a folyékony nitrogénnel történő fagyasztás: ez a technológia krémesebb állagot eredményez, és lehetővé teszi alacsonyabb zsírtartalmú tej alkalmazását is.

Valójában a világ legtöbb országában olasz emigránsok terjesztették el a fagylaltkészítés tudományát. Az olasz fagyiban általában teljes tej, tojássárgája és természetes ízesítő van – mindez persze nem magyarázat a nagy titokra, miért is olyan finom. Hamar kitalálták azt is, hogyan lehet kiporciózva, utcán árulva populárissá tenni a mediterrán hőségben: már a tölcsér feltalálása előtt is e célra készült üvegcsébe vagy viaszos papírba csomagolva árulták az utcai árusok.

A nagy fagylalthagyományokkal rendelkező Szicíliában, ahol az Etna csúcsáról egymást váltó futárok hordták a jeget a fagylaltkészítéshez, a hagyományőrző cukrászdákban hatalmas, félbevágott briós közepébe kenve kérheted mind a mai napig a fantasztikusan finom nyalánkságot. Ezt érdemes otthon is kipróbálni! Sajnos, briós helyett a tölcsér terjedt el a világon, mint a fagyi környezetbarát csomagolóanyaga. Az első tésztakosárkák után a XIX. század végére győzött a jól tárolható, és az olvadt fagyi támadását is jobban viselő ostyatölcsér. Kereskedelmi szempontból nagy újítás volt az 1923-ban szabadalmaztatott, nagyüzemileg előállított, előrecsomagolt pálcikás jégkrém is.



A fagylaltfélék divatja változik. Tanúja voltam a ’80-as években a korszerű táplálkozás bevezetése érdekében árult paradicsom-és répafagyinak – ma inkább az unikumos fagylalt hódít. Oroszországban pedig idén megjelent a Barack Obama képével díszített, „fekete a fehérben”, vaníliaöntettel bevont csokoládéfagylalt.
A fagylaltok sokféleségének csak a fantázia szab határt: országonként is vannak specialitások (hozzávalókban, állagban is eltérnek a nemzeti fagylaltok), de minden valamirevaló cukrászdának erkölcsi kötelessége nyáron fagylaltkülönlegességet kínálni.

Szerintem - és az állandó jelleggel hosszan kígyózó sorból következtetve nem vagyok ezzel egyedül - a legjobb fagyi Budapesten a Daubnerben kapható. Míg sorra kerülök van időm alaposan, hosszasan mérlegelni, mit válasszak, de általában a rumos-kávés-fahéjas piskótamorzsával elkevert tiramisu, valamint a házi sárgabaracklekvárral megbolondított rizsfagyi mellett döntök.

Amikor sikerült kisírnom egy fagylaltgépet, és először kiszedtem a dobozból, rájöttem, hogy a fritőzzel és a kenyérsütővel együtt ez is csak a „konyhában feleslegesen helyett foglaló masinák” közé fog tartozni. Kísértetiesen hasonlít ipari forradalom előtti, kézzel hajtott őséhez, vagyis a jégről nekem kell gondoskodni (7-8 órát kell mélyhűteni felhasználás előtt a tartályt az amúgy is túlzsúfolt fagyasztóban), csak nem kézzel, hanem géppel keverhetem a fagyit ebben a jeges tartályban. A téli állás alatt elromlott a motorja, most a habverőt merítem a fagylaltgépbe, úgy készül a desszert.


Gesztenyés meggy fagylalt

Ezt a fagylaltot akkor készítettem, mikor kiderült, hogy elromlott a fagylaltgépem. Megpróbáltam reprodukálni a gépet: két fémtál közé vizet öntöttem, lenyomtam a felsőt kővel, és betettem egy órára a fagyasztóba. A gyerekek nagy örömére igazi látványcukrászattá vált a konyha, amikor a jégpáncéllal bevont edényben kevergettem a sűrű masszát a habverővel!
Szobahőmérsékleten engedd fel a gesztenyemasszát annyira, hogy még fagyos maradjon, de már botmixerrel neki lehessen menni. Verd fel a tejszínhabot (nem kell túl keményre), és keverd össze az összeturmixolt gesztenyemasszával. Édesítsd, ha szükséges, és ízesítsd kedvedre, a fahéj például nagyon finom bele. Öntsd a lehűtött tálba, keverd bele a mélyhűtött meggyet és kézi habverővel, vagy lassú fokozaton keverd, míg megfelelő állagú nem lesz. A végén öntsd hozzá a rumot, hogy az alkohol fagyálló mivolta ne tudjon érvényesülni.

A jeges bevonatú látványfagyi-készítőben nem lesz olyan szilárd a fagyi, mint a mélyhűtőben.