Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
A költészet nem meggyőzés

A költészet nem meggyőzés

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2009. 07. 13.
Magyar dallamok Japánban - A Cimbaliband sikere Oszakában
2025-07-03 18:13:45

A magyar népzene különleges hangzása, a cimbalom egyedisége és a Cimbaliband szenvedélye ragadta magával a

A nyár ritmusai a BJC-ben
2025-07-02 08:17:33

A Budapest Jazz Club nyáron is gondoskodik arról, hogy a jazzrajongók ne maradjanak élmények nélkül.

Családi titkok, közéleti drámák – A Pulszky-levelezés feltárja a múltat
2025-07-01 11:56:45

A Pulszky család 1867 és 1911 között íródott 331 levele nem csupán személyes vallomásokat és meghitt

Macifröccs-himnusz született: BÖBE és NEON LEON közös dala hódítja meg a nyarat
2025-06-30 11:54:28

A málnás fröccs frissítő élményét idézi meg a „Buborékok” című dal, amely az Artisjus Songbook Camp

további bejegyzések a szerzőtől »

Barátok címmel jelent meg nemrég Gerevich András új verseskötete a Kalligram impozáns kiadásában. A férfiszerelmet szokatlan nyíltsággal megidéző kötet az év egyik irodalmi szenzációja. A szerzővel Vári György irodalomtörténész beszélgetett.

A Könyvhétre megjelent új köteted versei a családi és a szerelmi kapcsolatokat egyaránt összekapcsolják valamilyen idegenséggel. A távoli otthonhoz fűződő viszonyról beszélnek az utazás-versek, a "Verjen a sors keze" című versből úgy tűnik, hogy ez a kötődés itthon is átélhetetlen. A homoszexualitás pedig az időben is idegenné teszi az embert, mert nem folytathatja a generációk láncát, nem lehet apa, "idegen városnak" érzi a saját testét. Melyik a legfontosabb, az eredendő magánytapasztalatod; van-e ilyen? A gyermek- és felnőttkori elhagyatottság összefügg, következnek egymásból? Miben különbözik egy homoszexuális szerelem, egy meleg viszonya a másik testéhez és személyéhez, illetve a magányhoz?

Az az alaptapasztalatom (bár egész életem során homoszexuálisként éltem, nőkbe soha nem voltam szerelmes), hogy ha heteroszexuális szerelmesverseket vagy regényt olvasok, heteroszexuális szerelmesfilmet nézek, az érzések, amiket az ember átél, ugyanazok. Persze abban már hatalmas a különbség, hogy a legtöbb heteroszexuális kapcsolatban az ember tervezi a családalapítást, egy életre keres társat, hogy a gyerekeiket közösen felneveljék. A melegek kapcsolatai csakis a másikról, két ember együttlétéről szólnak, nincs egy olyan nagyobb egység, ami a család lehetne. Viszont éppen ezért a melegeknek sokszor nagyon szoros baráti közösségeik vannak. A szüleimen azt látom, hogy ha az ember dolgozik, családot tart el, foglalkozik velük, akkor a barátokra, bár persze vannak, már kevesebb idő jut. A melegek a közösségeikben, amelyeket én látok, elég intenzív szociális életet élnek, ez valamelyest kompenzál. Más jellegű magány az, amikor – többnyire - nem te választod, hogy nem lesz gyereked, hanem nem is lehet. Persze vannak heteroszexuálisok is, akik nem dönthetnek. Nagyon sokféle magány van, nincsen specifikus és általában jellemző homoszexuális magány. Első emlékem az, hogy pszeudokruppal kórházba vittek és elválasztottak a szüleimtől, nem jöhettek be hozzám, mert gyenge volt a szervezetem, nehogy valami fertőzést behozzanak, szóval a legelső emlékem az, hogy be vagyok zárva, csak egy üvegablakon integethettek be a szüleim. Aztán nem sokkal később édesanyám elment egy évre, majd kilencéves koromban – persze akkor már jobban érti az ember a világot, sok mindent el lehet neki magyarázni – kiköltözünk Írországba. Ez nagyon sok pozitív dologgal is társult, de újra át kellett élni a traumatikus érzelmi törést. Sok ilyen gyerekkori élményem volt, ami az elszakadásról és érzelmi bizonytalanságról szólt. Ez a kötetem sokkal erősebben életrajzi, mint az eddigiek, ezért nagyon nehéz róla beszélni, nagyon nehéz beszélni a személyes magányról. 

Ha nincs, nemigen van külön homoszexuális szerelmi, testi vagy magánytapasztalat, van-e szerinted olyasmi, hogy homoszexuális költészet - vagy ez ugyanolyan téma csak, mint bármelyik más? Lehet-e külön nyelve a homoszexuális szerelemnek, kell-e hogy legyen? Te érzed azt, hogy a költészeti hagyomány is "idegen" számodra, mert elsősorban heteroszexuális szerelmekről szól vagy ezt a megközelítést tévedésnek tartod? Van-e mindennek valami köze a kötet szikáran köznapias, konstatáló, a „költői nyelvhasználattól” tudatosan „idegen”-kedő, erős nyelvéhez?

Dunajcsik Mátyás például, amikor a homoszexualitásról beszél, egy egészen más nyelven szólal meg. Az embernek, főleg ha nyíltan vállalja a homoszexualitását, mégiscsak más a társadalmi helye, a megítélése, biztos kialakulnak olyan reflexek, amelyek csak azért alakulnak ki, mert meleg, talán vannak-lesznek ilyen írásgesztusok is. De mindezek biztosan nem tudatos dolgok. Szerintem a költészet legnagyobb iskolája a műfordítás, elég sokat fordítottam, elsősorban angolokat, íreket, amerikaiakat, olyanokat, mint Seamus Heaney, aki nőkhöz ír verseket. Frank O’Harat és Ginsberget is fordítottam, de nem éreztem úgy, hogy közelebb állnak hozzám csak azért, mert melegek. Az első kötetemben nagyon fontos volt, hogy ne jelöljem erőteljesen, hogy férfiakhoz írok, hogy el tudjak játszani ezzel a nemtelenséggel, és a dolog mindenhogy érvényes legyen, jó volt ez a határátlépés. A meleg közösségből sokan úgy érezték viszont, hogy nem vagyok elég politikus.

A köteted fülszövege azt írja, hogy "tabukat sértő őszinteséggel tárja fel a tiltott szerelmek világát"? Valóban ez lenne a könyv tétje, a tabusértő merészség? Nem halkszavúbbak, meditatívabbak ennél a versek? Valóban csak a "férfiszerelem" könyve volna? Nem jelent többet és mást is a cím: Barátok? Hogyan látod az egyetlen aktuálpolitikai vers, a Verjen a sors keze (2007) című vers helyét a kötetben, nem érzed-e úgy, hogy "kilóg" belőle? Milyen a viszonyod a "közéleti" költészethez?

A Férfiak című kötetem borítótervezője elküldött négy borítótervet, kettőn ezek közül „bemutattak”. Mondtam, hogy ezt ne, mert nem az a szándékom, hogy provokáljak. Hozzám inkább a vallomásos költészet áll közel, az a fajtája, amit József Attila vagy Sylvia Plath művelt… Mindig megpróbáltam az aktivista politikai melegségtől távol tartani magam, ebben eléggé távol állok például Ginsberg poétikai és politikai elképzeléseitől, de az utóbbi években ez inkább központi kérdés lett. A kilencvenes évek annyival liberálisabbak voltak, annyival szabadabb volt az ember a saját magánéletében, hogy könnyebben megtehettem. A Verjen a sors keze politikai vers, de szerintem kimondottan jó, hogy nem ugyanabban a tónusban szól minden vers. Szerintem a költészet elsősorban nem agitáció, nem meggyőzés, hanem beszélgetés? kommunikáció? párbeszéd? Ez a vers egyszeri kivétel, akkor volt bennem valami olyan düh, ami meg tudott szólalni versben.

Amióta hazatelepültél, a fiatal írókat és kritikusokat tömörítő József Attila Kör elnöke vagy, illetve voltál, most ért végére a mandátumod. Miért választottad ezt a munkát, mit tudtál elérni szerinted, és hogyan tovább?

Londonban a Filmművészetire jártam, a National Film Schoolra. Ott lediplomáztam 2006 tavaszán, és hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. Gondolkoztam, hogy megpróbáljak-e kint maradni, ott kezdeni magammal valamit, aztán jött ez a lehetőség, és úgy éreztem, hogy ezt szívesen csinálnám. Hazajöttem, és két hétre rá már elnök is lettem. Ez a fajta munkám nem ért egészen véget, most a Szépírók Társaságának alelnöke vagyok, elsősorban a Társaság nemzetközi kapcsolatait igyekszem kiépíteni, fenntartani. Ez más lesz azért, nyugisabb, mint a JAK. Sokat tanultam a JAK-ban, biztos sok mindent ki is hagytam, de amit végül megcsináltunk, az működött. A három év alatt sok jó dolog történt, ami persze nem csak az én érdemem. Nem könnyű feladat, kevés a pénz és nehéz jó irodalomszervezőket találni. Akik vannak, azoknak húszfelé van elkötelezettségük. A befektetett munkából, úgy tapasztalom, kb. húsz százalék válik végül láthatóvá. Nagyon sok zsákutca van, az ember elkezd valamit csinálni és közben derülhet csak ki, hogy nem lesz belőle semmi. De azért jó volt, és persze nem nekem kell megítélni az eredményeket.

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Irodalom Szépirodalom

Ajánlott bejegyzések:

  • Idén is a Gyerek Szigettel kezdődik a vakáció Idén is a Gyerek Szigettel kezdődik a vakáció
  • Jókai Mór és a múzeumok varázslatos éjszakája Jókai Mór és a múzeumok varázslatos éjszakája
  • Az ázsiai gyógyító regény az új skandináv krimi Az ázsiai gyógyító regény az új skandináv krimi
  • Átadták az Artisjus-díjakat – Geszti Pétert alkotói életműdíjjal tüntették ki Átadták az Artisjus-díjakat – Geszti Pétert alkotói életműdíjjal tüntették ki
  • Új előadással varázsolta el a gyerekeket az Etnofon Zenei Társulás Új előadással varázsolta el a gyerekeket az Etnofon Zenei Társulás

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr967855328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard