A sárközi fazekasság legjelesebb képviselőinek kerámiáit mutatja be kedden megnyílt állandó kiállításán a szekszárdi Babits Mihály Emlékház; a költő szülőházának pincéjéből kialakított kiállítóteremben tizenegy alkotó munkáit láthatja a közönség.
A tárlat, amelyet az 1998-an elhunyt népi iparművész, Bíró Annamária emlékére rendeztek, több mint hatvan hagyományos, sárközi fazekasremeket vonultat fel. A kiállítás a sárközi kerámia már elhunyt mestereitől és fiatal fazekasoktól egyaránt bemutat jellemző edényeket: kancsókat, bokályokat, szilkéket, korsókat, sütőtálakat, étkészleteket.A fazekaspince ízelítőt ad a habán kerámiát készítő fazekasdinasztia leszármazottja, Steig István munkásságából, aki a sárközi stíluson belül újfajta díszítőrendszert dolgozott ki.
A múzeum a látogatók elé tárja a habán kerámiát megújító tolnai fazekas, Verseghy Ferenc, az alföldi és a nyugat-dunántúli népi kerámia hagyományaira támaszkodó Kozák Éva és természetesen a sárközi, illetve a barcafalusi kerámiára építő Bíró Annamária munkáit.
Mellettük Hadifalvi Andrea, Jaszenovics Géza, Rács Róbert, Steig Ágnes, Sütő Károly, Tamás József és Teszler Ella alkotásaival találkozhat a közönség.
A sárközi kerámia több környékbeli fazekasműhelyt jellemző stílus összefoglaló elnevezése, a Dunántúl legegységesebbnek és legszínesebbnek mondott kerámiastílusa. Az edények többsége fekete vagy vörös alapszínű, amelyeket írókás motívumokkal díszítettek.
A fazekasközpontok Baján, Mórágyon, Szekszárdon, Bátaszéken és Mohácson működtek, de az itt készült edényeket főként a Sárköz református magyar lakossága vásárolta, a mesterek pedig igyekeztek az ottani ízlésnek megfelelni.
A Tolna megyei fazekasműhelyek közül nem egy több mint két évszázados múltra tekintett vissza, a bátaszéki céhet 1776-ban, a tolnait 1782-ben alapították, a mai népművészek Mórágyon, Alsónyéken, Szekszárdon, Bátaszéken, Tolnán alkotnak.