175 éve, 1834. július 19-én született Edgar Germain Hilaire Degas francia festő, grafikus, szobrász, akit a mozdulat megörökítésének varázsa tartott fogva egész életében.
Párizsi bankárcsaládból származott, így minden idejét a festészetnek szentelhette és még arra sem volt igazán szüksége, hogy képeit eladja. Apja jogásznak szánta, de művészetkedvelő ember lévén nem gördített akadályt fia tehetségének kibontakozása elé. Hároméves itáliai tanulmányút után festette a rokonait ábrázoló korai remekművét, A Bellelli családot. 1865-ben állított ki először a Szalonban, de nem keltette fel sem a közönség, sem a kritika figyelmét.
Festészete Édouard Manet hatására vett fordulatot, akivel a legenda szerint a Louvre-ban találkozott, miközben mindketten ugyanazt a Velázquez portrét másolták. Degas modern témák felé fordult, a párizsi élet színessége, hétköznapi szereplői ragadták meg. Megismerkedett és barátságot kötött a modern festőkkel, Claude Monet, Camille Pissarro, Alfred Sisley és Paul Cézanne társaságában 1874-ben megnyitották az első impresszionista kiállítást. (Degas a Balettpróba a színpadon című képét mutatta be.) Ettől kezdve az impresszionisták vezetőjeként kezdték emlegetni, bár ő inkább realistának tartotta magát és keserűen utasította vissza az elnevezést.
A többi impresszionistától eltérően számára a kompozíció és a rajzolás volt a lényeges, a természet tanulmányozását felesleges időtöltésnek tartotta. Degas a mozgást igyekezett megragadni, legyen az egy ló vágtája, egy nő mozdulata, balett, fürdés, öltözködés vagy egy varietéműsor előadása. A balett-táncosnőkön kívül teljes sorozatokat festett még kalaposnőkről, vasalónőkről és fürdőző nőkről is. Másik kedves témája a lóverseny volt, amely ebben az időben viszonylag új jelenség volt Franciaországban. Műveinek összegzése során kiderült, hogy Degas nem kevesebb mint 45 festményt, 20 pasztellképet, 250 vázlatot és 17 szobrot szentelt a lovak és lovasok ábrázolásának.
Az 1880-as évek végén a fotográfia vált szenvedélyévé, sőt rézkarccal és litográfiával is kísérletezett. Élete utolsó felében egyre magányosabban élt, soha nem nősült meg, magánéletéből még barátait is kizárta. Bár egészen 1907-ig dolgozott pasztellképein és 1910-ig készített plasztikákat, lószobrokat, táncos alakokat, de elhatalmasodó szembetegsége miatt végképp fel kellet hagynia az alkotással. Szinte észrevétlenül halt meg az első világháború idején Párizsban, 1917. szeptember 27-én. Szobrait csak halála után találták meg.
