Miért olvassuk el újra Kafka A per című regényét? Nos, amiért újra és újra meghallgatjuk, mondjuk Beethoven V. szimfóniáját. Vagy bármilyen klasszikus zeneművet. A per klasszikus, hibátlan, többszólamú mű, minden olvasásnál máshová kerülnek a hangsúlyok.

Van, amikor a hivatalnoknyelv imitációja miatt szeretünk bele, van, amikor a buja bizalmaskodás aspektusai lesznek érdekesek számunkra. A per arra is alkalmas, hogy vitázzunk róla, ahogy állandóan vitáznak a könyv szereplői is. Tényleg A per Kafka legfontosabb regénye? Biztos, hogy egy normál hosszúságú könyvet kellett volna írnia a szerzőnek? Nem lett volna elég egy Átváltozás méretű kisregény? Azaz: nincs túlhajtva az alapszituáció? 

Szerintünk nincs, a könyv kétszáz oldalas, és igaz, hogy kiszámítható a témahálózata, jól leírhatóak a határai is, de a lényeg talán mégis azoknak az eszközöknek a leltárba vétele, melyek a léthazugságokat, létbizonytalanságot megjelenítik. A könyv tele van időközben emblematikssá vált mondatokkal. Ott van például a nyitó mondat első része, a Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t…, és tudjuk: erről a rágalomról szól majd a könyv, illetve ott van a mű másik kulcsmondata: Félreérted a tényeket – mondta a pap -, az ítélet nem egyszerre jön, az eljárás válik lassan ítéletté. 

A regényt kompozíciós kiegyensúlyozottság jellemzi, A per a minden irányból felénk irányuló fenyegetés szimbolikus könyve, az elszámoltatás, a másfajta igazságszolgáltatás parabolája. Igen, léteznek törvények a törvényeken kívül, és vannak, akik ítélkeznek is, bár nem hivatalos bírák, mégis: fontosabbak az életünkben, mint a taláros testületek döntéshozói. Ezeket a törvényeket a közösség hozza, az ún. szűk környezet, család, rokonság, szomszédok, kollégák. Vannak, akiket már évek óta vádolnak – e tekintetben olyanok, mint egy hivatalos és bürokratikus igazságszolgáltató szerv. 
Mondhatnánk azt, hogy a regény azok fölött mondd ítéletet, akik nem illenek a képbe, akik kívülállók, ezért joggal számíthatnak közösség büntetésére. Viszont Josef K. nem kívülálló, része a gépezetnek, jellegtelen bürokrata, (szinte minden nap kilencig ül a hivatalában), de néha vét az általános viselkedési szabályokkal szemben, és ezek a hibák már elegendőek ahhoz, hogy lelkiismeret furdalás mindent felemésztő tüzében égjen el az, akit megvádol a közösség. Beszédesek a pap mondatai is: A bíróság semmit sem akar tőled. Befogad, ha jössz, és elbocsát, ha távozol. 

Senki nem áll Josef K. mellé – teljes a magánya, még Bürstner kisasszonyban sem sikerül bizalmat ébresztenie: ha valakinek mindjárt egy vizsgáló bizottságot küldenek a nyakára, az mégiscsak nagy gonosztevő lehet.
A panzió – ahol Josef K. él a közösség szimbóluma, a közösséggé, mellyel nem szegülhet szembe K., nem lehet más, mint a többiek. 

Ha más vagy, ítéletet alkot feletted a többség. Nincsenek kilengések.  Szenvtelenül, a korszakkaraktert jellemző hivatalnoknyelven elmesélt történet tele van bizalmaskodásokkal, folyamatos az intim zóna megsértése, azaz: nincs olyan szituáció, melyben a szereplők önmaguk lehetnének. 
A per az Európa Kafka életműkiadás harmadik kötete (eddig a Naplók, az Elbeszélések jelentek meg), nem éppen nyári olvasmány, mégis: naptejes kézzel, egy törölközőn kellemes olvasni... Kafkának biztos tetszene.