Gyűlölte a háborút, ezért megmutatta. 1936 és 1954 között egyik hadszíntérről utazott a másikra, végül harcmezőn halt meg maga is. Az ismeretlen budapesti zsidó fiúból, Friedmann Endréből Robert Capa néven világhírűvé vált fotóriporter életművét a több mint kétszáz képből álló utazó kiállítás első állomásán, a Ludwig Múzeumban ismerhetjük meg.
Egy filmbe illő életút
1913 október 22-én született zsidó polgári családban, Budapesten. Eredeti neve: Friedmann Endre Ernő. Diákként az avantgárd mozgalommal, Kassák Lajossal kerül kapcsolatba, kamaszként még írónak készült. 18 évesen Berlinbe megy tanulni, barátja és mentora lesz a világhírű fényképész, Kepes György. 1932-ben fotólaboráns-segéd lesz a Dephot fotóügynökségnél. Első komoly megbízása: Trockij Koppenhágában tartott előadásán fotókat készíteni. 1933-ban Párizsba megy, kapcsolatba kerül Henri Cartier-Bressonnal, André Kertésszel. 1934-ben ismeri meg Gerta Pohoryllét, a lipcsei emigráns lányt, akibe szerelmes lesz, és akit elkezd fotózni tanítani. Együtt találják ki a sikeres amerikai fotográfus, Robert Capa imidzsét, a lány Gerda Taro művésznéven válik elismert fotóssá. 1936-ban közösen utaznak Spanyolországba, Capa riportjaival történelmet ír, elkészíti egyik leghíresebb A milicista halála című fotóját. 1937-ben Gertát egy harckocsi halálra gázolja. 1937-ben Kínában, 1943-ban Tunéziában és Szicíliában fotóz, legmerészebb vállalkozása a D-nap végig fotózása 1944 június 6-án. Ott van Franciaország felszabadulásánál, Németország elesténél, Izrael születésénél. A világháború után kelet-európai körútja során Budapesten is jár. Utolsó megbízatása Indokínába szólítja. 41 évesen hal meg, egy taposóakna oltja ki életét. A halála előtti percekben még a réten átgázoló katonákat fotózta.
De érdemes a termek közepén lévő tárlókat is szemügyre venni, ahol korabeli külföldi és hazai újságok vannak kiterítve, amiből az is kiderül, hogy a mára történelemmé lett eseményeket hogyan tálalta akkoriban a sajtó. A legendás fotók így nemcsak bekeretezve, falra akasztva, kiállítási tárgyként, hanem eredeti kontextusukban is megtekinthetők. Továbbá láthatjuk azt is, hogy Capa pályatársai hogyan fényképezték ugyanazokat az eseményeket.
Az újságok címlapjain látható és a többoldalas háborús tudósításokat illusztráló fotókat valamint a hozzájuk írt megrázó szalagcímeket böngészve mint határtalan csatatér elevenedik meg előttünk a harmincas, negyvenes, ötvenes évek.
Teremről teremre járva a háború újabb és újabb arcait láthatjuk, de valójában mindegyik kép ugyanarról szól, csak a dátum és a helyszín más. Akár a békés arccal divatmagazint olvasgató, felfegyverzett milicista nőt; akár a légi összecsapást bámuló nyakkendős-öltönyös civil lakosságot; a nácik karlendítését gúnyoló, győzelmi mámorban úszó amerikai katonát; vagy a felgyújtott házukból menekülő német parasztcsalád képét nézzük; mindegyik kép ugyanazt az üzenetet közvetíti: a háború hiábavaló, irracionális, emberi mivoltától foszt meg minket, és nincs nyertese, csak vesztese.
„A háború fényképésze legjobban munkanélküli szeretne lenni” – írja egy barátjának Robert Capa 1938-ban. Ekkorra már túl volt a spanyol polgárháborún és megjárta Kínát. Elkészítette az őt világhírűvé tevő A milicista halála című képet, megörökítette a 20 megölt spanyol iskoláskorú partizán temetését, a gyerekkoporsókat cipelő megtört férfiarcokkal és a jajveszékelő anyákkal. Lefotózta a légi támadások miatt rettegő civil lakosságot és a menekülők karavánjait amint gépfegyveresek lőnek rájuk. És végignézte, amint Kínában egy felrobbantott gát miatt a Sárga folyó árja egész falvakat sodort el mindenestül. De ekkor még nem látta az Omaha Beachet beborító hullahalmokat, hogy hogyan borotválják kopaszra és alázzák meg a felszabadított Franciaországban a német katonákkal kollaboráló nőket, hogyan lőnek le a háború utolsó napjaiban német orvlövészek tőle pár méterre egy amerikai katonát, és még nem látta a háború utáni lerombolt Budapestet sem.
Legendás fotók, elképesztő háttértörténetek
Capa a partraszálló csapatok első hullámával érkezett az Omaha Beach-re. Szüntelen golyózáporban a jéghideg vízben állva egy kiégett harckocsi fedezékében állva szüntelenül kattintgatott egyszerre három fényképezőgéppel. Emlékei szerint több mint száz képet készített, mégis csak 11 előhívott kép maradt meg ezek közül, azok is homályosak. A laborasszisztens ugyanis izgalmában a hívásnál megolvasztotta a film emulzióját és a képek zömét teljesen tönkre is tette. A megmaradt, rosszul előhívott képek a Life magazinban az alábbi képaláírással jelentek meg: "az izgalom hevében Capa gépe elmozdult, és képe életlenre sikerült." Capa 1947-ben megjelenő háborús visszaemlékezéseinek ironikusan a következő címet adta: "Kissé elmosódva."
Akkor is türelmetlen volt, amikor 1954-ben a Vörös-folyó deltájánál dzsipjüknek útakadályok miatt többször meg kellett állnia. Kiszállt, hogy egy mezőn a magas füvön átgázoló katonákat fényképezze, ekkor lépett rá egy taposóaknára, amely azonnal megölte őt.
Bár túlnyomórészt háborús képeket látunk, a művész életét kronologikusan bemutató, azt 10 korszakra bontó kiállítás Capát nemcsak mint háborús fotográfust mutatja be. Látjuk Capát, a portréfotóst, a hétköznapi pillanatokra fogékony művészt, de látjuk őt úgy is, ahogy fotós barátai megörökítették őt. De megtekinthető Capa néhány magyarul írt levele is, melyekben édesanyját tájékoztatja hogyléte felől. Így nemcsak a megszállott kalandort ismerhetjük meg, aki egyszerre profi sajtómunkás és ösztönös művész, aki azon túl, hogy dokumentálja, műalkotásainak tárgyává is teszi a háborút. Hanem az anyjának szorgosan levelet író kamaszt, a sármosan kamerába sandító férfit, és a vidám alaptermészetű, társaságkedvelő embert is, aki Hemingway-jel, Picassóval, Steinbeckkel múlatja szabadidejét és képes volt elbűvöli Ingrid Bergmant.
A Ludwigban látható Capa-kiállítás logikusan felépített képi anyagát, bőséges, de még befogadható mennyiségű leírás segíti még jobban megérteni. Egyszerre mutatja be Capa hihetetlen életútját, bámulatos személyiségét és a kort, amelynek krónikása volt. Elképesztően érdekes, ugyanakkor letaglózó kiállítás, amit mindenkinek látnia kell. Ha nem a Ludwigban, akkor a kiállítássorozat további állomásainak valamelyikén.
Ludwig Múzeum: Robert Capa-kiállítás
Teljes árú belépő: 1900 forintMegtekinthető: október 11-ig
Ezt követően a kiállítás Dunaújvárosban és Pécsett is látható lesz, egy másik -Capa portréit központba állító- kiállítás pedig 2009 szeptembere és 2011 márciusa között fogja járni az országot. Állomások: Salgótarján, Paks, Szolnok, Békéscsaba, Eger, Szombathely.