Vajon mi lehet a svéd ivóvízben, hogy csak úgy áradnak északról a jobbnál jobb rock'n'roll zenekarok? Igazából talán mindegy is, a lényeg, hogy a Szigeten lesz Backyard Babies és Turbonegro, ősszel pedig az ezeknél kevésbé ismert, de hasonlóan remek Hardcore Superstar koncertezik Budapesten.

Rejtély, hogy milyen megfontolásokból szerződtette le Göteborg legtökösebb sleaze/street rock csapatát a jóval keménykötésűbb vizeken evező Nuclear Blast, de Jocke Bergék remélhetőleg előre tudnak majd lépni a nagyobb kiadó révén. Ha alaposabban tudnak turnézni, már garantált lesz a haladás, a Hardcore Superstar ugyanis olyan elánnal és hitelességgel idézi meg a ’80-as évek végének errefelé csak videoklipekről, koncertfelvételekről ismert kaliforniai hangulatát, hogy azzal még a korszak tényleges túlélői sem nagyon vehetik fel a versenyt a mai formájukban…

A svédek előző albuma, a Dreamin’ In A Casket nem volt mentes némi tölteléktől, és hosszabb távon nem tudta felvenni a versenyt a 2005-ös Hardcore Superstar című anyaggal. Azóta történt a zenekarban egy gitároscsere, a misfitses fazonú Thomas Silver helyére a fiatalabb Vic Zino érkezett a Crazy Lixx-ből, de ettől eltekintve nincs lényeges változás. A Beg For It dalaiban is ugyanaz a laza, a ’80-as évek amerikai bandáit idéző rock’n’roll dallamvilág köszön vissza, mint az eddigi lemezeken, van benne sok Faster Pussycat, Guns N’ Roses meg Mötley Crüe, a fémes gitárok azonban adnak a daloknak egyfajta extra húzást amúgy Skid Row módra. Az ilyesmi pedig manapság nem divat, és éppen ez adja a különlegességét. A hasonszőrű északi csapatok mind-mind punkosabbak (halld Backyard Babies, Turbonegro) vagy retrósabbak ennél (mint például a késői The Hellacopters).


Az előző albumhoz képest most egy fokozattal talán visszavettek a szigorból, ennél fontosabb azonban, hogy kevesebb a közepes szerzemény, mint a Dreamin’ In A Casket lemezen. Emellett Vic Zino játéka is hajlékonyabb, mint a szigorúbb zenei világot kevésbé érző Silveré volt. A főszerep persze ezúttal is Jocke Bergé, aki hatalmas refréneket kanyarít a dalok nagyrészébe, de erőteljes, egyszerre pimasz és fájdalmas hangja ettől eltekintve is simán elviszi a hátán a témákat. A legkiemelkedőbb dalok közé ezúttal olyanok tartoznak, mint a This Worm’s For Ennio című feelinges intróból kibontakozó címadó dal, a nekikeseredett Shades Of Grey, a slashes riffet csatasorba állító, kolompos Take ’Em All Out vagy a záró Innocent Boy.

Egy-két szürkébb szerzemény most is becsúszott, de Jocke hangja és a banda energiája igazából ezeket is eladják, szóval nagy gond nincs, a Beg For Itet is ugyanúgy lehet simán oda-vissza hallgatni, mint az előző két albumot. A csapat emellett az A38 Hajón is fellép október 31-én, és aki jót akar magának, nem hagyja ki őket, mert élőben mutatják csak ki igazán a foguk fehérjét.