Kazinczy Ferenc legtöbbünk számára nem több, mint egy érettségi tétel, egy ember, aki miatt az iskolában be kellett magolni a nyelvújítási harchoz tartozó művek címeit és megírásuknak dátumait és fel kellett tudni sorolni egy sor szóalkotási módszert meg olyan furcsa kifejezéseket, mint például a nyaktekerészeti mellfekvenc. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása szerencsére jóval sokrétűbben és játékosabban közelít a száraznak tűnő témához.

A Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója alkalmából nyitott A szép és a jó című kiállítás három kisebb teremnyi terjedelemben mesél Kazinczyról méghozzá a saját szavaival. Nem csak azért mert a hihetetlen - olykor mosolyogtatóan élénk - fantáziával megáldott nyelvújító által alkotott szavak is főszereplői a kiállításnak, hanem azért is, mert a kiállított tárgyak, könyvek, festmények, szobrok, rézkarcok, árnyképek, valamint épületek fényképei és rajzai mellett is az ő kommentárjait találjuk. Kazinczy a recenziók, útirajzok mellett elképesztő mennyiségű levelében - több, mint hatezer Kazinczy-levelet tartanak nyilván - is számtalanszor kitért művészettörténeti, és művészetet érintő elméleti kérdésekre. Így tehát az első ránézésre kis kiállításról menetközben kiderül, hogy bőven el lehet tölteni benne az időt, hiszen a Kazinczy szépségeszményéhez kötődő, művészetfelfogását alakító és jellemző műalkotásokhoz (Canova, Maulbertsch, Füger művei, Piranesi, Van Dyck rézmetszetei, Ferenczy István szobrai, Kisfaludy Károly festményei, Goethe rajza stb.) tartozó feliratok mellett ezúttal nem tanácsos elsétálni. Idézetről idézetre tágul a képünk a szépség világjobbító erejében megingathatatlanul hívő Kazinczyról, akiről esetleg korábban nem is gondoltuk, hogy mennyi dolog érdekelte, hogy mennyire nyitott volt mindenre, ami körülvette őt.
 

Tovább növeli a kiállításban töltött "játékidőt" a számos interaktív móka is. A kiállítás előterében virtuálisan bebarangolható Kazinczy széphalmi háza, de ennek egyik szobáját eredeti bútorokkal és tárgyakkal rekonstruálva megnézhetjük a második teremben is. Tesztelhetjük számítógépes játék segítségével, hogy mennyit tudunk a nyelvújításkor született szavakról, és emelgethetjük a falra szerelt "szótéglákat", hogy meglessük mit jelenthetnek például a hangbetűzet, emberaty, az evéskíváncs, csorogcsepp szavak. (Megfejtéseket lehet küldeni kommentben). Felcsaphatunk árnyképrajzolónak, ha beültetünk valakit az első teremben lévő megvilágított, üvegfalú kabinba. De kalandozásaink során találkozhatunk a Pilinszky János által alakított Kazinczyval is, ugyanis az egyik sarokban Bódy Gábor Psychéjéből vetítenek részleteket. Mozizni a kiállítás végén lévő kis szobában is lehet, ahol azokról a művekről pereg a film, amelyeket Kazinczy Bécsben, a Belvedere-ben valamint Nagyszebenben, a Brukenthal-képtárban egykor megcsodált.


A rá hatást gyakorló művészeti alkotásokon, kívül érdekes látni, hogy ő maga hogy forgatta a ceruzát - de persze a kufsteini tömlöcéről és a Munkácson készített rajzai nem művészi céllal, inkább a tények rögzítése okán születtek-, valamint azt, hogy a kor portréfestői hogyan látták őt. Az érdekes megközelítésű kiállítás végén - mely tehát nem közvetlenül Kazinczyt, hanem azt mutatja be, ahogy ő a világot látta - több különböző festményen is szembe nézhetünk magával Kazinczyval. A más-más életkorban és beállításban megörökített férfi minden képen kicsit más, de mindegyikről ugyanazzal a szigorú tekintettel néz le ránk. Egy rendkívül nyitott, eltökélt, idealista, újító ember tekintete ez, akit most PIM kiállítását megtekintve alaposabban, eddig ismeretlen oldalairól is megismerhet a múzeumlátogató, ráadásul úgy, hogy mindeközben jól is szórakozik.