A legtöbb mű azért születik, hogy megismerjük. A művel sok helyen találkozhatunk, így a könyvtárak könyvespolcain, az interneten, valamint a múzeumi kiállításokon. Mindehhez természetesen a szerző, a jogutód vagy a felhasználási jogok jogosultjának engedélye szükséges. De mi a helyzet akkor, ha nem található a szerző vagy a jogosult?
Ebben az esetben a mű csak jogosulatlanul használható fel vagy létezik más, jogszerű megoldás is?Egy ki nem adott vers, egy könyvtár polcain porosodó térkép megjelentetéséhez vagy éppen digitális feldolgozásához és interneten való megjelentetéséhez a szerző, jogutód vagy az egyéb jogtulajdonosok engedélye szükséges. De ha a szerző vagy tartózkodási helye nem ismert, illetve ha a szerző meghalt és nem tudható bizonyosan, hogy kik a jogutódok, nem lehet kitől felhasználási engedélyt kérni. Ez esetben árva műről beszélhetünk. Ezáltal értékes művek a jogszerűség keretein belül felhasználhatatlanná válhatnak. Ha valaki egy ilyen művet mégis fel szeretett volna használni, ezidáig arra kényszerült, hogy jogellenesen tegye.
Ezt kiküszöbölendő az Európai Bizottság i2010 Digitális Könyvtárak projektjével és az Európai Bizottságnak a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló Ajánlásán keresztül az árva művek jogszerű felhasználásának megoldását tűzte ki célul, melyet intézményi formában az Unióban Magyarország elsőként vezetett be. A magyar szabályozás újszerűnek mondható, mivel az Ajánlás nem tartalmaz az árva művekre vonatkozó támpontokat. A hatósági eljárás lefolytatását a Magyar Szabadalmi Hivatal (továbbiakban Hivatal) végzi, a kérelmezőnek itt kell benyújtania az árva mű felhasználása iránti kérelmét és egy sikeres eljárás után a Hivatal adja meg a felhasználásra az engedélyt.
Az „elárvult művek” felhasználásának lehetővé tétele hasznos mind a piaci szereplők, mind pedig a közszektor intézményei számára is. Egy könyvtárnak épp olyan fontos lehet, hogy állományának beazonosíthatatlan részét, melynek védelmi ideje még nem telt el, digitalizált formában elérhetővé tegye az interneten, mint egy cégnek, aki profit céljából adna ki egy árva művet.
Nézzünk most egy konkrét példát arra, hogyan is találhatja meg „ideiglenes gazdáját” egy árva mű. Tegyük fel, hogy egy cég ki szeretne adni egy orvosi műszereket bemutató könyvet, mert úgy érzi, hogy megjelentetése hatalmas űrt töltene ki a piacon és felméréseik alapján nagymértékű keresletre számíthatnak. Azt tudják ugyan, hogy meghalt a szerző, de azt nem, hogy a felhasználásra ki tudná feljogosítani őket. Ezért a gond az, hogy nincs kivel felhasználási szerződést kötni.
A kérelmet célszerű a Hivatal által a honlapon és az ügyfélszolgálaton elérhetővé tett formanyomtatványon benyújtani.
A kérelem legfontosabb része annak igazolása, hogy a társaság a jogtulajdonosok felkutatására az általában elvárható mértékben eleget tett, de az nem járt eredménnyel. Igazából ezt az eljárást megelőző „nyomozati szakasznak” is lehetne nevezni. Fel kell keresnie a kérelmezőnek például a Hivatal önkéntes műnyilvántartását, az Artisjust, melynek jogutód-nyilvántartásában le kell folytatni egy keresést. Annak eredménytelensége után egy felhívást kell közzétenni a honlapján. Országos napilapban is fel lehet adni egy hirdetést, de meg lehet keresni a könyv kiadóját is, mert előfordulhat, hogy a kiadó a jogtulajdonos. Internetes adtabázisokban is lehet nyomozni, kutatni az engedélyező személye iránt. Amennyiben a könyv illusztrációi is felhasználásra kerülnének, azok szerzőjétől is be kell szerezni egy engedélyt az újabb megjelentetéshez.
A kérelmező ezzel az első látásra kissé bonyolultnak tűnő kereséssel mindenképp jól jár: ha megtalálja a jogutódot, vele kötheti meg a szerződést, ha a kutatás és annak eredménytelensége bizonyítást nyer, az engedélyt a Hivatal megadja a felhasználónak.
Fontos különbséget tenni aszerint, hogy a felhasználás jövedelemszerzésre irányul vagy azt még közvetve sem szolgálja. Amennyiben jövedelemszerzés a cél - mint ahogy cégek esetében jellemzően erről van szó- a Hivatal által megállapított felhasználási díjat letétbe kell helyezni. Ha azonban nem profitorientált felhasználásra kérnek (többnyire, de nem feltétlenül a közszféra szereplői) engedélyt, akkor a Hivatal a díjat letétbe helyezési kötelezettség nélkül csupán megállapítja.
Felmerülhet a kérdés, hogy mitől jogszerű és hogyan óvja meg ez az eljárás a szerzőket és jogutódjaikat a károsodástól? Erre az a megoldás született, hogy a szerző vagy jelen esetben a jogutódok felbukkanásakor a megállapított felhasználási díj arányos része őket illeti meg.
Az árva mű gyámolítása nem egy életre szól, de örök életet lehelhet a műbe, és felfedezőjét gazdagon megjutalmazhatja. Fogadj örökbe Te is egy árva művet, hogy felhasználásod ne legyen jogellenes!