A Harry Potter első 12 perce tényleg rendkívüli. De utána sem rossz. Persze, mi is lázadtunk egy kicsit a 3D miatt, de hamar elmúlt a felháborodás. Egyébként maga a félvér herceg-ügy már-már másodrangú a filmben, és valamiért több akciójelenetre számítottunk, de akkor is: minden idők legjobb Harry Pottere ez.
Ahogyan már több felháborodott kommentelőnk is megjegyezte, magunk is meglepődtünk, mikor a film kezdete előtt felvilágosítottak; 12 perc után levehetjük a 3D-s szemüveget, mivel nem lesz szükségünk rá. Szóval ez tényleg átverésnek minősülhet, főleg, hogy utána nehezen szokja meg a néző a már-már snassznak minősülő vetítővásznat. Az első 12 perc olyan élményt ad a nézőknek –azoknak is, akik már jártak 3D-s vetítésen- amit soha nem fognak elfelejteni. Kezdve onnan, hogy a betűk az arcunkba száguldanak, vagy hogy Dumbledore arcán észrevehetőek a ráncok és vonások. De aztán jön a sarokban villogó piros szemüveg, ami azt jelzi, leveheted.
Bizonyára költségvetési okokból van ez így, bár jó lenne tudni, az epilepsziára hajlamosak vajon kibírnának-e két és fél órát ilyen intenzív hatásokkal (epilepsziám ugyan nincs, de még a 12 perc alatt is gyakran felfordult a gyomrom a sebes, házak feletti száguldozástól, melyben ugyebár jómagam is részt vettem a szemüveg által).
Mindazonáltal a Harry Potter és a félvér herceget csakis dicsérni tudjuk: elképesztő vizuális effektekkel, káprázatos megoldásokkal szembesülünk - ez a rész aztán tényleg nagyon sötét és nagyon gonosz, korántsem leányálom, és nem is mese. Szenzációs ötletek elevenednek meg a szemünk láttára – nekem a kedvencem a kis vállon ülő kis rózsaszín állatka, ami karácsonykor mindig dalra fakad. De ugyanígy zseniális a sok-sok furcsa, hátborzongató lény is, amely Dumbledore-t és Harryt megtámadja.
Talán sokak számára a legidegesítőbb az a sok szerelmi szál, ami ellepi az egész filmet. Harry és a többiek is – mivel serdülőkorban vannak- most már intenzíven érdeklődnek a másik nem iránt. Harry csajozik, aztán szerelmes is, és tulajdonképpen mindenki szerelmes, olyannyira, hogy az iskola folyosóján is állandóan nyalják-falják egymást a diákok, így aztán egy kicsit Szívtipró Gimis hangulat kerekedik. Ráadásul szebbnél szebb lányok járnak a Roxforti iskolába, szóval most már egészen másról szól a koleszos élet, mint azelőtt.
A legjobban Voldemort gyermekkorának bemutatása sikerült: Az Ómen-szerű, sátáni jelenetek, a Ralph Fiennes unokaöccse által formált kisgyerek valóban sunyi és gonosz tekintete abszolút félelemkeltő, és tényleg nem mondhatjuk, hogy ez gyerekmese, mert bizony nagyon nem az. Igaz, van néhány töltelék jelenet, amelyek inkább arra szolgálnak, hogy a sötét, dermesztő hangulatot, a feszültséget kicsit oldják –így roppant humoros jelenet, mikor Weasley bezabál egy halom szerelmi bájitalban megforgatott csokit.
Helena Bonham Carter rövid ideig szerepel a filmben, de játéka most is, ahogy már megszoktuk, szenzációs. Végülis a kamaszok is mind megállják a helyüket, bár Daniel Radcliff így, félig nyurga tinédzserként inkább tűnik szerencsétlennek, mint vagány varázslónak.
Végül a címválasztásról: a cím nem feltétlenül fedi le magát az egész történetet, mert igazából nagyon rövid ideig foglalkoznak csupán a félvér herceggel, és ugyanígy hiperrövid jelenettel oldják meg azt is, amikor a herceg fölfedi kilétét. De ez a két és fél óra -szemüveg ide vagy oda- teljesen kielégítheti a Harry Potter - fanatikusokat.
Szóval annyira nem kell hőzöngeni azon 12 percen, mert így is a lehető legjobb Harry Potterrel van dolgunk.
