Feltárják, de hamarosan betemetik a pécsi Széchenyi tér ásatásai során talált középkori Szent Bertalan-plébániatemplom maradványait, melyeket kedden a nagyközönség is megnézhetett. Gratulálunk.
Kárpáti Zoltán, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) helyi irodavezetője a leletek iránt érdeklődő és csoportokban fogadott több száz érdeklődőnek elmondta: a régészek azért szerveztek nyílt napot, mert a tér és annak útjai, járdái kiemelten fontosak a város közlekedése szempontjából, így valószínű, hogy ezen érdekességek csak évtizedek vagy egy évszázad múlva kerülnek ismét felszínre, amikor a teret újra átépítik.A szakember elárulta, hogy Gosztonyi Gyula 1939-ben e területen végzett ásatásainak adatai alapján láttak hozzá az eredetileg a XIII. században épült, majd a XIV. és XV. században kibővített, a XVI. században pedig valószínűleg egy tűzben megrongálódott és lebontott
Szent Bertalan-templom feltárásának.
Az épület nyugati homlokzatát a helyette emelt Gázi Kászim pasa dzsámija mellett találták meg több sírral együtt. A következő hetek feladata a templom északi falának kiásása és az egész lelet dokumentálása lesz. Ez azért fontos, hogy a régészek tudják a templom pontos elhelyezkedését, a tudományos eredményeket pedig megőrizzék az utókor számára.
Kárpáti Zoltán megmutatta a jelenlévőknek a Széchenyi téren talált pincét is, amit a szükséges felvételek, rajzok elkészítése után szintén visszatemetnek a tér használhatósága érdekében.
Pécs főtere több más belvárosi térrel és utcával együtt az Európa Kulturális Fővárosa program keretében újul meg. A nagyrészt európai uniós forrásból finanszírozott, május végén kezdődött és a tervek szerint még idén befejeződő kivitelezésre 1,8 milliárd forintot költenek.
A Széchenyi téren megszűnik a gépjárműforgalom, a parkolás, megerősítik, kicserélik a burkolatot, az autók helyét különböző "élményelemek", köztük szökőkutak veszik át, s elvégzik a teljes akadálymentesítést is.
De hátha mégsem.
Mert akkor meg mi ez az egész? Kiássák, pénzért, megmutatják a népnek, pontosabban annak, aki éppen arra jár, értesül róla, nincs fontosabb dolga, legyen ez egy keddi munkanap, megnézhetik szalag mögül, el van mondva nekik, mért jó ez az egész, aztán jöhetnek a gépek, és 10 perc alatt újra néma csend. Ássunk, majd temessünk, megy az nekünk.
Nem szakmám, ezért valaki okos szakmás ember megmagyarázhatná, mi ez. Előre elfogadom, de legyen szíves, magyarázza el.
Mert ha tényleg ér annyit az a megtalált földalatti ez-az, akkor (az is szakma, már inkább építészet) meg is lehet menteni úgy a leletet, hogy nem változtatja meg végérvényesen a tér funkcióját.
Vagy csak annyi az egész, hogy újra betemetik, hogy mindig legyen mit négy-, tíz-, ötven- vagy százévenként előásni? Mert az megintcsak megy nekünk. És akkor értem is.
Szálinger Balázs