Elvileg nem lenne köteles rá, de Dóczi Imre visszaszolgáltatta az egy éve nála lévő, Gödöllői Kastélyból eltűnt gyönyörű cserépkályhát. Az Országház 41 éves tűzoltója Dányban lakik, és elhunyt barátjának édesanyjától jutott hozzá a darabokban lévő mestermunkához. A régiségeket roppant kedvelő férfi úgy gondolta: a kályhának a kastélyban a helye.
Restaurálják, majd a Gödöllői Királyi Kastély most megújuló termeinek egyikében helyezik el azt a míves cserépkályhát, amelyet nemrégiben Dóczi Imre dányi lakos juttatott vissza méltó helyére -mondta Faludi Ildikótól, a kastély muzeológusa. A kalandos utat megjárt darab - a királyi kastélyban annak idején fellelhető szinte összes berendezéssel együtt - a II. világháború idején tűnt el.Faludi Ildikó információi szerint az igen értékes tárgyak egy részét a németek vagonokban külföldre szállították, míg az oroszok élelemre cserélték, eladták, illetve eltüzelték a megkaparintott holmikat. A kályhák egy részét összetörve betömedékelték a kályhalyukba, ám az ominózus, most visszaszolgáltatott fűtőalkalmatosságot egy bagi családnak adták el.
A muzeológus úgy véli, hogy a vajszínű, oromzatos, díszes cserépkályhát az 1800-as évek második felében készítették, értéke jelenleg félmillió forintra rúghat. A restaurálás költsége azonban akár az egymillió forintot is elérheti.
Faludi Ildikó elmesélte, hogy noha az eltűnt tárgyak, bútorok jogilag azokat illetik, akik valamilyen módon hozzájutottak azokhoz - vagyis a kastély nem követelheti vissza a nemegyszer felbecsülhetetlen értékeket -, többen visszajuttatták a náluk lévő „kincseket”. Az egykori leltár alapján mindenbe belevésett koronás G-betűről viszonylag könnyen felismerni a királyi kastélyból származó tárgyakat - tette hozzá a muzeológus, aki örömmel számolt be néhány „sikertörténetről”.
Bő tíz évvel ezelőtt egy magánszemélynél lévő kártyaasztalról derült ki, hogy a gödöllői kastélyból való. A szép asztalt 150 ezer forintért vásároltuk vissza. Nem kért pénzt viszont a nála lévő három, bőrrel bevont székért az a szentesi idős hölgy, aki miután 1995-ben egy női hetilapban olvasott a Gödöllőről eltűnt értékekről, visszajuttatta az ülőalkalmatosságokat a kastélyba. Ma a felújított királyi ebédlőben csodálhatják meg a míves darabokat a látogatók - mesélte.
Hasonlóan kellemes emlék a jelenleg az Erzsébet királyné felolvasó szobájában elhelyezett díszes kanapé megkerülése. A kastélyt annak idején kirabló katonák egy árokba dobták a bútordarabot, onnan menekítette ki egy család. Később önként jelentkeztek, mert úgy gondolták, hogy ami Gödöllőről tűnt el, annak Gödöllőn a helye.
Természetesen kisebb-nagyobb csalódások is érték a muzeológust, aki elmondása szerint fájó szívvel vette tudomásul, hogy egy panellakásban használt, koronás G-betűvel ellátott fésülködő asztalkáról csupán fotókat készíthet. Az érintett család ragaszkodott a tárgyhoz.
Nem így Dóczi Imre, a gödöllői kastélyból elvitt cserépkályhára évekig vigyázó 41 éves férfi, aki elmondta, hogy egy elbontandó ingatlanból jutott hozzá egy barátja a kályhához, amelyet bagi házában darabokban tartott. Miután ő két éve meghalt, édesanyja a lakás eladása, egyúttal a kályha elajándékozása mellett döntött, és rá esett a választása.
"Mivel a koronás G-betűről tudtam, hogy honnan származik a míves darab, ahogy időm engedte, a koronacsempével, egy-két díszesebb elemmel és néhány fotóval a kezemben vizsgálatra vittem Gödöllőre a „kollekciót”. Kedvelem a régiségeket, a nagyszüleimtől származó tükröt, rokkát, étkező asztalt is nagy becsben tartom, ám ennek a kályhának ott a helye, ahonnan annak idején elhurcolták, vagyis a Gödöllői Királyi Kastélyban" - mondta a férfi.
A dányi illetőségű parlamenti tűzoltónak - információnk szerint - Révész T. Mihály, a gödöllői kastély igazgatója egy két személyre szóló, örökös belépőt ajándékozott, hogy bármikor „meglátogathassa” szépséges adományát.
Mit tennék, ha megtudnám, hogy lakásom egyik kedvelt tárgyának valójában a múzeumban lenne a helye? Biztos nem könnyű odaadni egy családi ereklyének tartott, régóta őrizgetett tárgyat. De azt hiszem ebben az esetben nem az a helyes kérdésfeltevés, hogy van-e szívem megválni egy számomra fontos (és értékes) tárgytól. Hanem az, hogy van-e pofám megtartani azt, amiről biztosan tudom, hogy nem engem illet meg, és hogy jobb helyen lenne máshol.
Ön megtartaná? Vagy visszaadná? Esetleg jó áron eladná másnak? Volt már hasonló helyzetben?
Morfond Irma
Van, aki nem hezitál csak lop - elvetemült műkincsrablókról ITT olvashat.