A kritikusok agyondicsérik azt a londoni A vágy villamosa előadást, amiben Rachel alakítja Blanche szerepét. A hozzáértők szerint már Weisz önmagában is elég ok, hogy az ember megnézze a londoni Donmar Warehouse Színházban látható előadást, de a produkció számos egyéb erényben is bővelkedik.
A szerephez riasztóan lesoványodott Weisz törékenyen finom, egyszersmind szemérmetlenül kacérnőt formál meg, aki olyan erő pusztításában vergődik, amit sem megérteni sem uralni nem képes. Ashford értő kézzel húzza elő Blance életének korábbi szereplőit, hogy érthetővé tegye a nő képzeletének játékát. Ugyan az a színész alakítja a szállítófiút, akivel játszadozik, mint aki az álomjelenetekben férjeként jelenik meg. Blanche mélységes szomorúsága abból fakad - fejtette ki a cikk -, hogy tanúja lesz férje öngyilkosságának, miután rajtakapta egy idősebb férfi karjaiban. Összeomlott életének romjait hazugságokkal takargatva keres menedéket húgánál, Stellánál.
A The Daily Telegraph online beszámolója kiemeli az előadás jól felépített tragikumát, ami a törékeny Weisz és a Stella férjét alakító "nagy, brutális és látványosan izmos testű" Elliot Cowan összecsapásából fakad. "Kettejüket látva olyan érzése támad a nézőnek, mintha egy áldozatával játszadozó zabolátlan vadállatot szemlélne" - fogalmazott a telegraph.com, melynek kritikusa, Charles Spencer, élete legjobb A vágy villamosa előadásaként értékelte Ashford rendezését.
Részlet Elia Kazan legendás filmjéből
Azért az érdekes, hogy szenzációként tálalja a sajtó, ha egy Hollywoodban is ismert színésznőről kiderül, hogy nemcsak vörös szőnyegen tipegő, mutatós celeb, hanem színpadi színészként is megállja a helyét. Az is igaz, hogy inkább azon lepődjünk meg, hogy a filmszínész színpadon sem ripacs, mint azon, hogy a színpadon tehetségesnek tűnő színészeink, mennyire kiábránditóak tudnak lenni, ha bekerülnek egy tévés sorozatba.
Morfond Irma