Miről szól a boksz? A küzdelemről, a becsületről, az akaraterő diadaláról, és persze a pénzről. Modernkori gladiátorharc, amivel milliókat lehet keresni, és amivel mindent el lehet veszteni. Legyen szó megnyert, elvesztett, vagy megbundázott meccsről, a boksz szórakoztat és még tanulságokkal is szolgál. Ezért annyira kedvelt témája ez a filmrendezőknek is. 10 ütős bunyós film következik. Meg egy ráadás.
A Boksz régóta kedvelt témája a filmeseknek, nem csoda, hisz ezen a sportágon keresztül egy csomó olyan témát fel lehet vetni, ami moziba csábítja a nézőt. A bokszon keresztül lehet isteníteni a férfierőt, be lehet mutatni, ahogy a teljesítőképességük határait átlépve a Dávidok legyőzik a Góliátokat. Vagy nem. Mert a bokszfilmek gyakran a bukás históriái. A bokszoló elbukhat saját hibájából, de azért is mert bedarálja a korrupt szórakoztatóipar. Mert a boksznak ugyanúgy közege a nagyváros leglepattantabb negyede, ahol illegálisan kötnek fogadásokat a remény bajnokaira, mint a csillogó stadionok, ahol tesztoszteronszagra gyűlik az öltönyös, estélyis úrinép, akik számára a bokszoló már csak egy darab hús, aki sok pénzt hoz nekik. A héten mozikba került "egynek jó" kaliberű, Bunyó című film kapcsán néztünk szét a bokszfilmek háza táján. Felelevenítünk közülük tízet, hogy megtudjuk, a filmesek szerint milyen a boksz.Rekviem a ringben (1962)
Kezdjük egy kevéssé ismert klasszikus bunyós filmmel Ralph Nelson rendezőtől 1962-ből, Anthony Quinnel a főszerepben. A legendás színészt Mountain Rivera kiöregedett bunyós szerepét játssza, akinek orvosa szerint olyan súlyos sérülései vannak már, hogy kockázatos lenne neki ringbe szállni. Rivera igyekezne civil állást szerezni, de menedzsere azon van, hogy a méltósága utolsó morzsáiért harcoló bunyósból bármi áron pénzt csináljon. Ha éles meccsekre már alkalmatlan is, megbundázott mérkőzéseken még szerepelhet.
A filmnek sporttörténeti érdekessége is van. A film egyik látványos bunyós jelenetében Rivera ellenfele nem más, mint Muhammad Ali, akit akkor még Cassius Clay néven ismertek szűk, bunyós körökben. De szerepel a filmben Jack Dempsey is, a huszas évek egyik legendás középsúlyú bokszolója.
Rocky filmek (1976-2006)
225 millió dolláros bevétel, 10 Oscar-jelölés, 3 elnyert Oscar-díj. Ezzel az eredménnyel berobbanni a celebvilágba nem rossz teljesítmény. Sylvester Stallonéről nem nagyon tudta senki, hogy kicsoda, egészen addig, amíg fel nem bukkant az általa írt Rocky című 1976-os filmben, mint Rocky Balboa. A költségek alacsonyan tartása végett Stallone több családtagját is szerepeltette a filmben, amit végül sikerült mindössze 1,1 millió dollárból összehozni. A kritikusok által széles körben dicsért filmnek további öt folytatása született 1979-ben, 1982-ben, 1985-ben, 1990-ben és 2006-ban, melyek közül az ötödik rész volt a széria mélypontja minőség, bevétel és fogadtatás tekintetében egyaránt, de a három éve bemutatott Rocky Balboa viszonylag méltó befejezése a legendás boksz-eposznak. A Rocky-sorozatban a bokszfilmek azóta klisévé vált minden elemét megtaláljuk, a megbundázott mérkőzéstől, az edző és az ökölvívó közti konfliktuson, valamint a magánélet és karrier közötti választási kényszer bemutatásán keresztül a megmérkőző felek által tartott feszültséggel teli sajtótájékoztatókig. De felejthetetlenek a felkészülés folyamatát, küzdelmeit bemutató, klipszerűen összevágott képsorok is.
K.O. (1978)
A magyar filmtörténetben is találhatunk bokszfilmeket. Rényi Tamás K.O. című filmje valamiért a hátsó polcra került a filmarchívumokban. Ha valamilyen filmet vetít a tévé a rendezőtől, akkor az a Makra, vagy most épp a Szép maszkok sorozatot lehet majd látni az m2-n.
Pedig a K.O. egy hibátlan bunyós film jó, sztorival, jó szereplőkkel, jó zenével. A forgatókönyvet Müller Péter írta. Az örökös második ökölvívót, Csungit, aki újból esélyt kap, hogy világbajnokságon induljon Cserhalmi György játssza, ellenfelét a bajnok Vörös Jóskát pedig Juhász Jácint.
A film zenéjét Berki Gézával közösen szerezte Presser Gábor, a mozi főcimdala a Jóbarátok vagyunk.
Dühöngő bika (1980)
A Dühöngő bika amellett, hogy Martin Scorsese és Robert de Niro közös munkásságának egyik legjelentősebb állomása, a bokszfilmek között is kétségkívül kiütéssel győz.
A film a valóságban is élt Jake LaMotta történetét meséli el, de közel sem egy szokásos karriertörténetet látunk a vásznon. De Niro a film kedvéért felszedett izom, majd később hájtömeg mértékével is rekordot állított fel anno (ezt azóta megdöntötte Vincent D' Onofrio az Acéllövedékekkel), de ezen túl is elképesztő az az átlényegülés, amit a színész produkál. Felejthetetlenül alakítja, a szado-mazo hajlamú, feleségére megszállottan féltékeny, bukásra ítélt bokszolót.
Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (1981)
Gulyás Gyula és Gulyás János dokumentumfilmesek épp a Domaházi hegyek között című szociográfiájukat forgatták, amikor az egyik domaházi ember megkérdezte tőlük, miért nem csinálnak filmet Papp Laciról. Ekkor tudatosult bennük, hogy Papp Laci az az ember, akit a legeldugottabb faluban is napi szinten felemlegetnek. hősként tekintenek rá, és nemcsak azok, akik érdeklődnek az ökölvívás iránt. Gulyás Gyula és Gulyás János dokumentumfilmje a korszakot, a sportot, a Papp Laci-jelenséget és persze magát Papp Lacit is bemutatja. A kortársi visszaemlékezések, egykori interjúk, újságcikkek és egyéb archív anyagokból készült film igazi szórakoztató mozi, ráadásul a zeneválasztás is figyelemreméltó. A Bródy János által szerzett zenét ugyanis a Beatrice adja elő, ami akkoriban nem volt épp a rendszer kedvenc bandája, és nem mellesleg pont a film bemutatásának évében bomlott fel.
Bombajó bokszoló (1982)
A bunyós filmek rendszerint drámáról és becsületről, embertelen küzdelmekről szólnak. A véres és a brutális jelenetek között ritkán van helye a humornak. A Bud Spencer filmekre viszont nyugodt szívvel hurcolhattak minket gyerekkorunkban a szüleink, hisz ott minden ökölcsapás és puffanás egy pontosan megkoreografált operettbunyó része, amin persze muszáj röhögni. Michele Lupo filmje ha nem is egy filmtörténeti remek, kihagyhatatlan a listából, már csak azért is, mert bemutatása évében, 1985-ben ez a film volt az, amire a jó magyar mozinézők a leginkább rágerjedtek. Összesen 1,8 millió jegyet adtak el rá, többet, mint az ugyanebben az évben magyar mozikba kerülő Cápa című Spielberg-alapműre. Az atletikus alkatú, úszóbajnok és jogász Carlo Pedersoli 67-ben elnevezte magát kedvenc színészéről (Spencer Tracy) és kedvenc söréről (Budweiser) és végleg felváltotta a jó tanuló-jó sportoló imidzsét a szakállas, pocakos, csíkszemű pofonosztó imidzsére. A Bombajó bokszolóban is megmutatja, milyen a minőségi csihi-puhi. Bár az esküdt ellenségével vívott bokszmeccsén nem tűnik túl sportszerűen, ahogy a mérkőzés elején kihajítja a nyüzüge bírót a ringből, elnézzük neki, hisz ő már csak ilyen: folyton dühbe jön.
Amikor királyok voltunk (1996)
A sporttörténelem egyik legemlékezetesebb, Rumble in the Jungle néven elhíresült bokszmeccséről szóló dokumentumfilm még a történtek után két évtizeddel ütősnek bizonyult. A Muhammad Ali és George Foreman legendás zairei mérkőzése körüli eseményeket Leon Gast rögzítette filmre még 1974-ben, de a dokut csak 1996-ban mutatták be, be is söpört rögtön egy Oscart. Hol volt a film 22 éven keresztül? Leon Gast két hónapig forgatott Zairében: dokumentálta, hogy halasztják el a várva várt mérkőzést 6 héttel, majd, 30 ezer néző előtt, hogyan üti ki a nyolcadik fordulóban a párás levegőben kifulladt Foremant Ali, és filmezte az eseménnyel párhuzamosan zajló, világhírű muzsikusokat felvonultató zenei fesztivált is. Aztán Leon Gast rájött, hogy a cég, aminek a megrendelésére dolgozott már nem létezik, hisz a cég főrészvényese, egy libanoni politikus repülőszerencsétlenség áldozata lett, munkatársát pedig egy puccs során kivégezték. A filmes ezután hiába igyekezett szponzort találni, hogy befejezhesse a filmet. Végül a híres zenészek (Meat Loaf, Fugees, Fergie) menedzsereként is dolgozó David Sonenberg és Taylor Hackford (Ray, Az ördög ügyvédje) rendező segítségével elkészült az Amikor királyok voltunk. Amíg a Sundance fesztiválon nem nyert, addig a kutyát nem érdekelte. Pedig mind a film, mind a sport történetében fontos alkotás, amelyben Muhammad Ali mellett olyan figurák is felbukkannak és nyilatkoznak, mint Norman Mailer, Spike Lee, B.B. King, James Brown és Zaire akkori elnöke, Mobutu is, aki fejenként 5 millió dollárt ajánlott fel a két nehézsúlyúnak, hogy az ő országában mérkőzzenek meg.
A bunyós (1997)
Jim Sheridan A bal lábam, és az Apám nevében után ehhez a filmjéhez is Daniel-Day Lewist kérte fel főszereplőnek. Biztos lehetett benne, hogy az, az ember, aki hajlandó heteket, hónapokat kerekes székben tölteni, vagy akár csontsoványra fogyni azért, hogy a lehető leghitelesebben tudja megformálni a rá osztott szerepeket, az a börtönből szabadult, egykori IRA-tag bokszoló szerepét sem fogja fél vállról venni.
Daniel-Day Lewis három éven át folytatott bokszedzéseket, Barry McGuigan világbajnok ökölvívó edzette őt személyesen.
A bunyós sem az a szimpla sportfilm, egyszerre szerelmi történet és komoly politikai üzenetet hordozó film, amiben a boksz, nem az erőszakról szól, hanem éppen egy olyan értékrend részeként jelenik meg, ami ellentétben áll a fegyveres erőszakkal és a terrorizmussal.
Millió dolláros bébi (2004)
A bokszfilmek gyakori kliséje, hogy a főszereplő bokszoló hátrányos helyzetből indul, küldetése már-már lehetetlen vállalkozás. Nos, nem hiszem, hogy lehetne annál hátrányosabb helyzetből nekifutni ennek a sportágnak, mint ha valaki történetesen nőnemű. A Clint Eastwood rendezte Millió dolláros bébiben márpedig a Hillary Swank által játszott Maggie bevállalja ezt, de hát ő olyan fajta, aki szeret fejjel a falnak menni. Clint Eastwood 2004-es filmje sem tipikus sportfilm, aki esetleg még nem látta ezt a filmet, annak csak annyit mondunk, hogy ne számítson arra, hogy Maggiet a film végén egy csillogó bajnoki övvel látjuk, amint a bíró magasba emeli a kezét. Sokak szerint a bokszolós filmek között Eastwood filmjét lehet egyedül a Dühöngő bikával egy lapon emlegetni. Bizonyos tekintetben Eastwood még le is nyomta Scorsese-t, hiszen a 2004-es Oscaron a Millió dolláros bébivel az Aviator elől happolta el a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat, és ezen kívül még Hillary Swanket és Morgan Freemant is díjazták a filmakadmémia tagjai.
A remény bajnoka (2005)
Úgy tűnik, ahányszor Ron Howard egy reménytelenül harcoló, jószívű hőst akar a filmvásznon megjeleníteni, annyiszor jut eszébe Russel Crowe. Az Egy csodálatos elmében saját démonaival küzd meg zseniálisan, A remény bajnokában pedig egy gyilkos öklű bokszolóval, na meg a világválsággal. A hollywoodi melodráma kellőképp szirupos, de Russel Crowe profi játéka miatt mindenképp érdemes végigülni a mozit, no meg azért is, hogy megcsodáljuk a gladiátortestű bunyós izmait. Crowe-nak igencsak össze kellett kapnia magát, hogy a Kapitány és katona után (amiben még százkilósan játszott) lefogyjon nyolcvan kiló alá. A felkészülés során, de a filmben is igazi bokszolókkal került szembe, így a forgatás alatt jó pár komoly sérülést szerzett, ami jócskán lassította is annak elkészültét. Sajnos a véres verejtékkel készült mozi, dacára annak, hogy egy minőségi közönségfilmről van szó, a mozipénztáraknál csúfosan megbukott: körülbelül 30 millió dollárral kevesebbet hozott a konyhára, mint amennyit költöttek rá.
Ráadás:
South Park - Damien: első sorozat, nyolcadik epizód (1998)
A South Park Damien című részét nem lehet kihagyni egy bunyós filmes listáról, hiszen egy világtörténelmi jelentőségű küzdelmet mutat be. Az epizódban Damient, az új fiút kiközösítik, a South Park-i gyerkőcök, mert ő a Sátán fia. Damien, aki előbb Kenny-t kacsacsőrű emlőssé varázsolja, meg akarja mutatni, hogy apja milyen kemény csávó, ezért összehoz egy bokszmeccset Sátán és Jézus között. Először mindenki Jézusra fogad, majd, amint meglátják mennyivel nagyobb Sátán, meggondolják magukat. Jézusban a senki nem hisz, még maga Jézus sem, de a Stan helyrekalapálja Isten fiának önbecsülését. Az meg is üti a Sátánt, aki eljátssza, hogy padlót fog, majd mivel egyedül ő maga fogadott Jézusra, felmarkolja a pénzt és otthagyja a South Park-i bagázst. Gondolkozzanak csak el, miért nem hittek eléggé Jézusban...