Kelet és Nyugat határán/Dohányzástörténeti emlékek Kelet-és Közép-Európa területéről az ásatási cseréppipáktól a művészi tajtékfaragásokig címmel rendezik meg a nemzetközi pipakonferenciát október 8-9-én Budapesten.
Ridovics Anna, a Magyar Nemzeti Múzeum művészettörténésze, a konferencia szervezője elmondta, a pipakészítés a magyar kézművesség és iparművészet nagy hagyományú, nemzetközileg is igen magasra értékelt ága. A dohányzással a XVI. század végén, s a XVII. század folyamán ismerkedett meg a magyar lakosság a törökök, illetve a nyugati zsoldosok révén.
A magyarok a török típusú cseréppipák készítését vették át és fejlesztették tovább. A XVIII-XIX. században Debrecenben, Selmecbányán és Nyugat-Magyarországon, Körmend körzetében is igen jelentős pipagyártás folyt. Az elmúlt 10 évben a hazai régészeti feltárások újból felkeltették az érdeklődést a XVII. századi, illetve a későbbi, XVIII-XIX. századi cseréppipaleletek iránt.
"Ezek a török, illetve magyar készítésű cseréppipák a kora újkori ásatások vezérleleteivé váltak, amelyekből következtetni lehet az eltérő kultúrák egymásra gyakorolt hatására, a kereskedelmi kapcsolatokra, a hazai kézművesség fejlődésének alakulására. E leletanyag a nemzetközi kutatás számára is sok fontos tanulságot tartogat" - mondta a művészettörténész.
Ridovics Anna kitért a tajtékpipákra is. A tajtékkövet (szepiolit nevű ásványt) a XIX. század elefántcsontjának is szokás nevezni. E különleges anyagból faragott, gyakran művészi kivitelű pipák készítésében is élen járó szerepet játszott Magyarország. Pest-Budán már a XVIII. században, s különösen a XIX. században kitűnő pipametsző mesterek működtek. Munkáikat Európa-szerte szívesen vásárolták. a míves szépségű darabok múzeumi gyűjtemények és magángyűjtők féltett kincsei közé tartoznak.
"Általában ezüsttel voltak montírozva, a pipa szárát gyöngyház berakással díszítették, s borostyánból készült szopókával látták el. Igazából egy pipa a tekintély, a rang fokmérője volt a férfiak számára, különleges jelentőséggel bírt" - hangsúlyozta Ridovics Anna.
A nemzetközi konferencia előzményeit taglalva elmondta, hogy az AIP 25 évvel ezelőtt jött létre a dohányzás eszköze, a pipa művelődéstörténeti szerepének a kutatására.
"Csak azokban az országokban lehetett pipakonferenciát rendezni, ahol voltak AIP-tagok" - magyarázta Ridovics Anna.
Ismertetése szerint a Magyar Nemzeti Múzeum, amely 1300 darabos pipagyűjteménnyel rendelkezik, 2000-ben A magyar pipa története - a magyar történelem a pipákon címmel rendezett nagyszabású kiállítást. A tárlat katalógusa sikert aratott a szakmai berkekben, e munka elismeréseként került Ridovics Anna az AIP tagjai közé.
"Mexikóból és Japánból, az Egyesült Államokból és Hollandiából, Németországból és Angliából, Ukrajnából és Horvátországból, Franciaországból, Norvégiából, Csehországból" érkeznek résztvevők - emelte ki a szervező.
A konferencia előadásai három fő témakör mentén szerveződnek: az oszmán-török eredetű leletanyag összehasonlító vizsgálata hazai és nemzetközi ásatások tükrében, hatása a magyar cseréppipa-készítésre; az új magyar pipatípusok létrejötte, a magyar tajtékfaragás jelentősége és nemzetközi kapcsolatai a Habsburg Birodalom területén és Európában; nemzetközi köz-és magángyűjtemények magyar eredetű pipakincsei, jelentős külföldi pipagyűjtemények.
Október 10-én a rendezvény Tápiószelén, a Blaskovics Múzeumban folytatódik, 11-én pedig a debreceni Déri Múzeumban, ahol pipakiállítás nyílik. Debrecenben kerül sor a Lassúsági Pipaszívó Világbajnokságra is.
A Magyar Nemzeti Múzeum rendelkezik Magyarországon a legnagyobb és legjelentősebb dohányzástörténeti gyűjteménnyel. Az első ilyen jellegű tárgy még 1813-ban került a múzeum tulajdonába, Komárom megye bírája ajándékozott egy rézházikós kupakú gyökérpipát, amelyből állítólag egy török bég eregette a füstöt annak idején. A Dohányzástörténeti gyűjtemény 1974-ben jött létre és a mai napig gyarapszik. Egyes darabjait pedig meg is lehet nézni a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján lévő képgalériában.
A sok Madonna rajongó is eléggé pipa! Nézze, meg mennyire!
