Negyedszázados fennállása óta a poklot és a mennyet is megjárta a skót Primal Scream zenekar, amely a rock és a dance műfajában is alkotott maradandót, mostanában meg a kettőt ötvözi. A sokoldalú frontember, Bobby Gillespie vezette csapat, amely már több mint tízmillió albumot adott el, pénteken 18 órakor lép a Sziget fesztivál Nagyszínpadára.
Bobby Gillespie maga a brit indie rock és pop megtestesítője: amit ő nem próbált ki, azt nem is volt érdemes, amit viszont kipróbált, abból zenei forradalom lett.
Gillespie 17 évesen már alapító tagja (mint basszusgitáros) a The Wake nevű new wave bandának, amely a manchesteri Factory Records szárnyai alatt nőtte ki magát. Itt nem sokáig időzött, beszáll dobolni a Jesus and Mary Chainbe, amely 1985-ös debütáló lemezével (Psychocandy) az év rockzenei durranása lett Angliában. Igen ám, de akkor már megvolt "saját gyermeke", a Primal Scream is, és amikor a Reid-fivérek a Jesusból választásra kényszerítették, ő a függetlenségre voksolt.
Az 1991-ben megjelent Screamadelica a dance és az acid house remekműve, nem mellesleg óriási üzleti siker volt, köszönhetően elsősorban Andrew Weatherall producernek, aki az előző lemezükön "porosodó" egyik dalt teljesen átdolgozta, kemény basszusfutamokkal, dub reggae hatással látta el, a végeredmény pedig a Loaded című dal lett, amelynek lejátszása manapság is az egyik fénypont a világ valamennyi diszkójában.
A csapat alkotóerejét a fogyasztott drogok nagy mennyisége jelentősen "lelohasztotta", s ez a következő album - Give Out But Don,t Give Up - útkereséséhez vezetett.
A fordulatot Gary "Mani" Mounfield, a felbomló Stone Rosesból érkező basszusgitáros csatlakozása jelentette, aki új inspirációt hozott a zenekarba. Ez vezetett az ismét remek dance-es, dubos hangzású Vanishing Pointhoz (1997), amelyen a Kowalski című dal a csúcspont. A korábbiaknál agresszívebb hangzású XTRMNTR (2000) szintén kiváló munka. Ezen szerepel a Swastika Eyes - jelenleg is fontos darab a koncertrepertoárjukban -, amely Gillespie szövegében "az amerikai nemzetközi terrorizmust" ítélte el.
Az XTRMNTR-on olyan vendégzenészek működtek közre, mint a Chemical Brothers vagy Bernard Sumner a New Orderből. Az Evil Heat (2002) ezt a vonalat vitte tovább. A Primal Scream legutóbbi két lemeze, a retro rock and roll albumnak tekinthető Riot City Blues (2006) és a jóval poposabb tavalyi Beautiful Future nem írta át a világ könnyűzenéjének történetét, de mindkét korong profi munka. Az együttest időközben elhagyta Robert Young; jelenleg hatfős felállásban koncerteznek. Így tettek alig egy hete a marosvásárhelyi Félsziget fesztiválon is, ahol óriási sikert arattak.
Véleményes
A zenekart e sorok írója 1994 tavaszán látta Prágában, a szürreális nevű Lucerna színházteremben, mely kb. olyan popmázatos volt mint a mi Vígszínházunk, csak tele volt bőrdzsekis cseh britpopperekkel. Abban az időben még megvolt bennünk, magyarokban az a nemzeti büszkeség, hogy mi vagyunk Kelet-Európa közepe, hozzánk jönnek a legnagyobb sztárok a régióban. Nos, kb. 1994 körül szépen megváltozott a helyzet. Prágát senki nem hagyta ki, minket meg lassan mindenki. No de sebaj, 15 év után mi is megkapjuk a Primal Scream-et. Már csak egyet kell aludni.
A zenekart e sorok írója 1994 tavaszán látta Prágában, a szürreális nevű Lucerna színházteremben, mely kb. olyan popmázatos volt mint a mi Vígszínházunk, csak tele volt bőrdzsekis cseh britpopperekkel. Abban az időben még megvolt bennünk, magyarokban az a nemzeti büszkeség, hogy mi vagyunk Kelet-Európa közepe, hozzánk jönnek a legnagyobb sztárok a régióban. Nos, kb. 1994 körül szépen megváltozott a helyzet. Prágát senki nem hagyta ki, minket meg lassan mindenki. No de sebaj, 15 év után mi is megkapjuk a Primal Scream-et. Már csak egyet kell aludni.
Ajánlott olvasmány
Minden idők legjobb fesztiválja
