Felülmúlhatatlan esemény volt minden idők legnagyobb rockfesztiválja, Woodstock, amelyet negyven éve, 1969. augusztus 15. és 18. között rendeztek meg - hangsúlyozták a hazai zenészek, szakírók. Többségük fontos kordokumentumnak tartja az eseményről készült lemezeket és filmet.

Sebők János újságíró, számos - köztük a Woodstock népe című új - könyv szerzője a Szabad Európa Rádióból, a Radio Luxembourgból és a New Musical Expressből tudott az eseményről. - Az I,m Going Home-tól (Ten Years After) megőrültünk. A Sly and the Family Stone, a Santana, Joe Cocker, Jimi Hendrix, Country Joe, a Crosby, Stills Nash and Young és Richie Havens érintett meg leginkább - idézte fel emlékeit. 

Eredetileg művészeti és zenei vásárnak hirdették meg a fesztivált a New Yorktól nem messze fekvő Woodstock egyik farmján. Bár elővételben "csak" 180 ezer jegyet adtak el, a rendezvényre félmillióan érkeztek.
Sebők hangsúlyozta: többnyire nem hippik voltak a fesztiválon, hanem azok, akikhez eljutottak az underground-alternatív értékek és eszmék (szex, drog, rock and roll, békevágy, fogyasztói társadalom-ellenesség, kisebbségi jogok). 

Woodstock népe átalakította Amerikát, egy új "feelingről" szólt. A Beatles akkor már gyakorlatilag nem működött (Lennon csak Yoko Onóval lépett volna fel, de ő nem kellett), a Stones Brian Jones halála után amerikai turnéra, Bob Dylan Európába készült, a progresszív együttesek (Jethro Tull, Frank Zappa, Iron Butterfly) egy része nem vállalt fellépést. Drága sztárokat és fekete előadókat (kivétel Havens, Sly Stone, Hendrix) nem hívtak meg. 40 év múltán mindent tudunk Woodstockról - a véres XX. század legfontosabb "békés" pillanata volt. 

Benkő László (Omega) szerint itthon akkoriban csak fű alatt lehetett tudni a fesztiválról, a szabad szellemiség tabu volt. Woodstock a szabad életérzés fesztiválja volt, jelentőségét sem a rendezők, sem a résztvevők nem érezték. A Michael Wadleigh rendezte, és mások mellett Martin Scorsese és Thelma Schoomaker szerkesztette Woodstock című film - amely a dokumentumfilmek kategóriájában Oscar-díjat kapott - érzékelteti ezt az eufórikus állapotot. Lehet, hogy volt zenész, aki hiányzott, de nem vitte volna más irányba az eseményt - vélekedett. 

Bródy János, az Illés és a Fonográf együttes egykori tagja 2-3 hónappal később figyelt fel Woodstockra. Egy évvel később zártkörű vetítésen látta a filmet, s átérezte korszakos jelentőségét. Crosby, Stills and Nash mellett Jimi Hendrix tette rá a legmélyebb benyomást, de szerette Joan Baezt és Arlo Guthrie-t is. Woodstock mérföldkő volt a rockzene és a fesztiválok történetében. Bob Dylan talán hiányzott, Woodstock csúcspontja volt annak a mozgalomnak, ami dalaival indult. A megjelent anyag technikailag nem tökéletes, de kordokumentum - mondta. 

Hegedűs László, aki sztárok sokaságát hozta éveken át Budapestre, 1969-ben a New Musical Expressből értesült Woodstockról pár nappal később. Az Ifjúsági Magazinba írt egy összefoglalót, amit szerkesztői durván meghúztak. A lemezt az amerikai követség könyvtárában hallotta, ott látta a filmet is. 1973-ben megvette első saját jugoszláv kiadású lemezét. Csak pult alól, maszeknál lehetett kapni - jegyezte meg. 

Számára Jimi Hendrix és a Who együttes volt a legátütőbb első hallásra, s kiemelte Joe Cockert, Janis Joplint, Crosbyékat, valamint a Blood Sweat and Tearst. Hegedűs szerint a fesztiválon vált a rock életformává, értékeivel és veszélyeivel együtt kitörölhetetlen nyomokat hagyott azokban is, akik távolról figyelték. A Woodstock-feelingen nem változtatott volna a távolmaradtak jelenléte - a Beatles talán keményebbé vált volna és megértette volna, hogy koncertezni kell. A Rolling Stones kapcsolatba került volna új áramlatokkal, Bob Dylan egy évtizeddel korábban túllépett volna a beat-generáció (Kerouac, Ginsberg stb.) korszakán, s jó hippi lett volna belőle - vélekedett. 

Ajánlott olvasmány
Bródy: A rasszizmus nem menő