Ha gonoszkodók akarnánk lenni, mondhatnánk a Szerelem második látása filmről, hogy olyan, mint a Mielőtt felkel a Nap szenior kiadásban happy enddel a végén. De ettől persze még egyáltalán nem rossz Joel Hopkins filmje, sőt. Örülhetünk, hogy a sok nyári tucatmozi között van egy ilyen minőségi limonádé is.

A középkorúnál jócskán idősebb, szerencsétlen magányos amerikai férfi és a majdnem középkorú, szerencsétlen, magányos brit nő megismerkedik egymással Londonban. A várost járják és buliznak reggelig, majd megbeszélnek egy időpontot és helyet, amikor újra látják egymást. A randi nem jön össze, de azért csak egymásra találnak és a film végén közösen andalognak el a bágyadt, őszi napsütésben. A Szerelem második látásra nem olyan laza, mint Richard Linklater 1995-ös filmje, a Mielőtt felkel a Nap és nem annyira őrült, mint a Nancy Meyers 2003-as mozija, a Minden végzet nehéz. De legalább olyan varázslatos az atmoszférája, mint az előbbinek és legalább annyira szenzációs párost alakít benne Dustin Hoffman és Emma Thompson, mint az utóbbiban Jack Nicholson és Diane Keaton.

Joel Hopkins már nyolc évvel ezelőtti Vőlegény nyúlcipőben című filmjével is bizonyította, hogy tehetséges rendező és forgatókönyvíró, akkor a legígéretesebb kezdő filmesnek járó díjat is megkapta a Bafta díjátadón. A sztorival most sincs nagy baj, de egyértelmű, hogy a Szerelem második látásra a két főszereplő miatt lett több, mint egy felejthető romantikus film.

Harvey Shine (Dustin Hoffman) egy jazz-zongorista ambícióit reklámzeneírói pályára cserélt, lányától elhidegült, ráadásul elvált amerikai balek, akinek egyszerre kell megemésztenie, hogy kirúgják és, hogy gyermeke nem őt, hanem mostohaapját kéri fel, hogy az anyakönyvvezető elé vezesse esküvőjén, amit amerikai létére Londonban tart. Kate Walker (Emma Thompson) jó főnök, jó barát, és rákból felgyógyult, bájosan dilis anyjának (Elieen Atkins élvezetes alakítása) jó leánya. Felvágták a nyelvét, karakán, önkritikus és művelt, csak akkor válik csődtömeggé, amikor pasiznia kell.

A film első húsz perce azzal telik, hogy kettejük szerencsétlenkedését látjuk párhuzamosan. Útjaik többször keresztezik egymást, de elcseszett életük egymástól függetlenül halad a maga medrében. Bár a filmnek mindketten főszereplői, kicsivel nagyobb a hangsúly Harvey alakján. A film eredeti címe - Last chance Harvey - szerint is ez tulajdonképpen Harvey története, jobban mondva Harvey utolsó esélyének története. És nagyon úgy néz ki, hogy ő minden esélyét elszalasztja, hogy boldog legyen.

Szinte idegesítő nézni a Dustin Hoffman által zseniálisan alakított egyszerre irritáló és szánalomra méltó Harvey-t. Lánya esküvőjét megelőző partin megállás nélkül fontoskodóan mobilozik, hülye poénokat süt el, vadi új öltönyében - amiben benne maradt még a lopásgátlós csipogó is - tökéletes kívülállóként téblábol a vendégek között, majd közli lányával, hogy nem marad a másnapi szertartás utáni bulira. Ezek után már lányának sem annyira nehéz közölni vele, hogy nem szeretné, ha ő kísérné leendő férje elé. Bárhol van, bármit csinál Harvey Shine-nak kínos a jelenléte, Harvey csak púp mindenki hátán. Még munkatársai hátán is, főnöke közli is vele, hogy akár maradhat is Londonban, nem kell már sietnie, nincs több esélye.

És ekkor, amikor nem csak Harvey családja és munkatársai, de már maga a mozinéző is azt gondolja, hogy Harvey élete totális csőd és tulajdonképpen meg is érdemli, jön a fordulat. Minden mindegy alapon a maga kötekedő modorában elkezd udvarolni Kate Walkernek, akit egy napja még gorombán leszólt, amikor az a reptéren egy kérdőívet akart kitöltetni vele és akivel a reptéren most ismét összetalálkozik. Míg a megszokott családi és munkahelyi közegben képtelen volt kilépni az irritáló modorú, szánalmas, felesleges ember szerepéből, az ismeretlen angol nővel kokettálva magára talál. És Harvey megérzi, hogy ez az irracionális találkozás az utolsó esélye a boldogságra. A kellemetlen alakról kiderül, hogy ellenállhatatlan sármőr, aki mellett a kényszerű szingliségbe belefáradt és belekényelmesedett Kate is megszabadul gátlásaitól és sziporkázóan vonzó nővé válik.

A filmben a legérdekesebb az a váltás, ahogy a film elején megismert két karakter megváltozik a másikkal való találkozás nyomán. Ami ezután jön már kiszámítható. Némi kalamajka után végül elfogadják, hogy kaptak az élettől még egy esélyt szépen sínre teszik egymás kisiklott életét, kihozzák a másikból a legjobbat. A nézőnek már nem is kell mást csinálnia, csak hátradőlni és nézni, amint Hoffman és Thompson egy egyszerű kis limonádéból is többször nézhető, fajsúlyos mozit csinál.