Sokféle adományt tartogat a sors, de akárhány is adatik meg, élni azokkal kötelesség! Üzletember barátom például, ki újragondolva nem mindennapi tehetségét, időt, kapcsolatot, pénzt nem kímélve hozta létre a tábort. Mert szükség(e) volt rá.

Mégsem teljesít, irigylésre méltó derűvel végzi választott munkáját. Az érzés persze engem is magával ragad már a megérkezés pillanatában, a gyönyörűen felújított épületek, a gondosan ápolt konyhakert, a csendes csónakázó tó, a két paci, na igen így, itt kéne élni...

Vagy három tucat gyermek szorgoskodik a tábor rejtekén néhány felnőtt önkéntessel, hogy az aznapi kreatív feladatra készüljenek. Ma filmeket forgatnak. Lesz táncklip, western, természetfilm, mese, de még tudományos-fantasztikus mozi is. Jelmezeket válogatnak, forgatókönyvet írnak, díszleteket készítenek. Észrevétlenül sodródom az események középpontjába, hol operatőr vagyok, hol tartom a lámpát, feliratot készítek, zenét szerkesztek, egyeztetek a vágóval. Ők is észrevétlenül állnak ki a játékból, hogy aktuális orvosi vizsgálataikat elvégezzék. Csak néha látok egy-egy kötelességtudó buksit a rendelő irányába csendesen elsétálni. Nem nagy ügy, megtanultak együtt élni a sors ezen “adományával”, felnőtteket meghazudtoló kötelességtudattal.

Repül a délután, az esti díjátadó gálán – hol a tábor szellemiségének megfelelően természetesen mindenki nyer – már nem is tudok részt venni. Valami nagyon fontos dolgom lehet. Csak tudnám, hogy mi?

Egy tábornyi bátorság. Ha ennyi kell a boldogsághoz, miért félünk szert tenni rá? Önként és dalolva, mindenki a maga lehetőségein belül, de nagy odaadással. Együtt, egymásért.

Piroska, a hős
rendezte: Esti Emese
operatőr: Művész Úr



Életvíz
rendezte: Major Niki



Csalfa szívek
rendezte: Orosz Mária
vágó: Beri, Lilla, Petra



Tejbegrease



A természet kevésbé lágy ölén
rendezte: Juli
operatőr: Viktor



A veszélyes vendég