Nyár derekán, a gyümölcsbőség zavarában, amikor nincs kedvem sokat álldogálni a tűzhely mellett, mégis szeretnék valami színes, izgalmas kiegészítőt tálalni az egyszerű vacsora mellé, csatnit főzök.

A csatnit a derék brit telepesek hozták el Indiából először a szigetországba, majd Európába. Meglátni és megszeretni nem volt nehéz ezt a fűszeres mártást, amit különböző ételek ízének kiemelésére használnak az indiai konyhában. Ahány ház, annyi féle csatni – valójában leginkább a funkciójuk egyesíti ezeket a különféle zöldség és gyümölcs alapanyagokból, fűszerek hozzáadásával, nyersen vagy lekvárszerűre főzve készített mártogatósokat. Az ízhatás általában intenzív: tartalmaz édeset, sósat, savanyút és erőset is. A lényeg, hogy bármely étkezésnek színt, zamatot és változatosságot kölcsönöznek, felpezsdítik az ízlelőbimbókat és élénkítik az emésztést – ahogy Kurma dásza krisnás mesterszakács is felvezeti őket szakácskönyvében.

A színes-ízes csatnik nyári vendégvárónak remekül beválnak: maradék gyümölcsből percek alatt összeállíthatók, és ha más nincs, kenyérre, pirítósra, kétszersültre kenve is fenségesek. De ehetjük grillezett zöldségekhez, vékonyra szeletelt sültekhez, halhoz, vagy rizsre halmozva is.

Az itt következő csatnikat néhány szem gyorsan romló gyümölcstől az egészen nagy mennyiségig el lehet készíteni – az általam használt mennyiségeket inkább csak az arányok kedvéért írom le. Kevés gyümölcsből, azonnali fogyasztásra, például egy gyors vacsora mellé, 10-15 perc alatt lehet csatnit főzni. Ha szeretnél eltenni belőle, ajánlatos 1-2 kilóból készíteni, és 45 percig főzni, így akár több hétig is eltartható a fridzsiderben.
Magyar ízlésnek sokszor bizarr a gyümölcs és például a hagyma összeházasítása, de hidd el, érdemes kipróbálni ezeket a pikáns ízeket!
A fűszerezésben sokat segítettek a krisnás szakácskönyv receptjei.

Sárgabarack-csatni

Amikor már hosszú ideje kavargattam a kondérban az édes illatú baracklekvárt, és még mindig nem jutottam a végére a kajszi feldolgozásának, hirtelen valami intenzív és erős ízre vágytam az édes mellé. Eszembe jutott a mangócsatni, ami bár gyümölcsből van, mégsem mondanám lekvárnak, és újult erővel láttam a barackmagozáshoz.


Elkészítés:

Lábosban forrósítsd fel a vajat, és tedd bele a mustármagot és a római köményt.

Amikor a mustármagok pattogni kezdenek, tedd hozzá a gyömbért és a felszeletelt csilipaprikát (ha nem szereted az erős ételeket, vágj bele kápiapaprikát, vagy sima tv paprikát). 1-2 perc pirítás után tedd bele a kimagozott, négyfelé vágott sárgabarackot, szórd rá a fűszereket, és a cukrot, és alaposan keverd meg.

Ha kevés lenne a leve, kis vizet adj hozzá. Kóstold meg, és fűszerezd vagy cukrozd tovább, ha kell. Fedő alatt, lassú tűzön főzd készre.

Szilvacsatni

A szilvából nálunk mindig marad – talán többet veszek a kelleténél: csatninak remek alapanyag.

Ebből érdemes sokat főzni, és eltenni későbbre, mert bármilyen hihetetlen, egyszer a szilvaszezonnak is vége szakad, a csatni pedig ott fog várakozni a hűtőben ránk.



Elkészítés:

Lábosban forrósítsd fel a vajat, és tedd bele a koriandert és a kardamommagot. Amikor kicsit megpirultak, tedd hozzá a kókuszreszeléket és azt is pirítsd egy-két percig. Dobd bele a kimagozott, négyfelé vágott szilvát, szórd rá a cukrot, és alaposan keverd meg. Forrald fel, aztán fedő alatt, lassú tűzön főzd készre a csatnit.

Őszibarack-csatni

Ez a csatni különös ízeit a paprika és a mustármag erejének, valamint a citrom savanyúságának köszönheti, melyek finoman harmonizálnak a barack zamatával és édességével.

Természetesen a többi változatot is ki lehet próbálni őszibarackkal!




Elkészítés:

Lábosban forrósítsd fel az olajat – én a semleges ízű kukoricaolajat szeretem ehhez, de természetesen a napraforgó is jó. Szórd bele a mustármagot, és amikor pattogni kezdenek, tedd hozzá a felszeletelt paprikákat. 1-2 perc pirítás után tedd bele a kimagozott, nyolcfelé vágott őszibarackot, a cukrot, és a fél citrom levét, és alaposan keverd meg. Forrald fel, aztán mérsékelt lángon, fedő alatt főzd készre.