Az ókori Brigetio társadalom-, közigazgatás-, vallás- és hadtörténeti elemzését végzi készülő új könyvében Borhy László egyetemi tanár, az ELTE ókori régészeti tanszékének vezetője, aki az egykori római városból származó feliratos köveket veszi górcső alá.
"A mai Szőny területén lévő Brigetio Aquincum kiterjedésű város volt, amelynek 15-20-ezres lakossága lehetett. Három településrészből állt: egyrészt volt a katonai tábor, ahol a 6000 fős légió állomásozott. Körülötte a táborváros helyezkedett el, ahol a légiót kiszolgáló iparosok, kereskedők, valamint a katonák családtagjai éltek. Néhány kilométerre helyezkedett el a polgárváros, amely kezdetben az őslakosság romanizált részének volt a lakhelye. Brigetio már a Kr. u. II. században létezett, de nem lehet pontosan tudni, hogy mikor kapott városi jogokat. Ez talán Severus Septimus uralkodása alatt, a II. század végén vagy a III. század elején történhetett" - magyarázta Borhy László.Körülbelül 300 olyan feliratos kő ismert, amely Brigetióból származik. Vannak Brigetióhoz valamilyen módon köthető feliratos kövek is. Ilyenek a Brigetióban született, s a birodalom távoli pontjára vezényelt katonák sírfelirata, amelyen megemlítik az elhunyt szülővárosát. Ezeket több gyűjteményben, így Bécsben, Pozsonyban, valamint Magyarországon őrzik.
"Ezeket a feliratokat szándékozom összegyűjteni és egy teljes társadalom-, közigazgatás-, vallás- és hadtörténeti elemzést végzek. A háromszáz felirat már kellő statisztikai mennyiség ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló forrásadatok alapján felvázoljuk a város történetét" - magyarázta a régészprofesszor.
S hogy miért érdekes Brigetio?
"Ez a katonaság által meghatározott település volt, ami azt jelenti, hogy itt folyamatosan telepedtek le a birodalom különböző részéről idevezényelt katonák, akik a szolgálati idő letelte után nem mindig tértek vissza szülőföldjükre. Ez kiderül azokból a sírfeliratokból, amelyek megemlítik egy katona szülőhelyét. A városban felbukkan nagyon távoli, például Anatolia területéről származó katonák neve is. Olyanokat is ismerünk, akik a birodalom távoli tartományaiban teljesítettek katonai szolgálatot, s nem tértek vissza Brigetióba" - mondta.
Ám nem csak katonák, hanem kereskedők is érkeztek, például a Közel-Keletről, Szíria területéről, s nagyon gyorsan szerepet kapnak nem csak a város gazdasági, hanem politikai életében is. Felemelkednek a város vezető rétegébe, városi tanácsnokokká válnak, időnként városi vezető tisztségeket nyernek.
"A birodalmon belüli mozgás ismerhető tehát meg, hogy kiket vezényelnek ide, mely területekről, honnan jönnek ide emberek, katonák" - összegezte Borhy László.
A feliratokból kiderül az említett személyek jogállása is: szabadon született, vagy felszabadított rabszolga volt-e. Érdekes az is, hogy kiknek emeltek például oltárt. Vannak olyan istenségek, amelyeknek mindig egy meghatározott társadalmi csoport állít emléket. A feliratoknak köszönhetően megtudható, hogy melyek voltak a legnépszerűbb keresztnevek. A III. század első harmadában a Marcus Aurelius, a nők esetében az Aurelia.
"Caracalla császár nevéből származik, ő adományozott a Római Birodalom minden szabadon született egyénének 212 körül polgárjogot. Szokás szerint annak az előnevét és családnevét vették fel, akitől a polgárjogot kapták. Marcus Aurelius Caracalla nevét vették fel a polgárjoggal megadományozottak. Birodalom szerte, így Brigetióban is ez a legelterjedtebb és legnépszerűbb név a III. század első harmadában" - mutatott rá a tudós.
Borhy László könyvét magyar mellett német nyelven is szándékozik kiadni. Emellett a brigetiói feliratok feldolgozása megjelenik a Berlin-Brandenburgi Akadémia forráskiadvány-sorozata részeként is. "Ezt a sorozatot latin nyelven adják ki. Az 1853 óta megjelenő sorozat a világ legrégebbi folyamatosan futó tudományos programja" - mutatott rá Borhy László.
Ajánlott olvasmány
Hess-kampány