A BRFK nem engedélyezte a szombatra tervezett Rudolf Hess emlékmenetet. Érdekes kérdés ugyanakkor az is, egyáltalán miért tekintik a masírozó neonácik békemártírnak Hitler egykori helyettesét, akinek legendás angliai útját és céljait a mai napig homály fedi.
Kétségtelen, hogy ő volt a legtovább élt magas rangú náci vezető, aki ráadásul haláláig kitartott nézetei mellett, sőt, fia, Wolf Rüdiger Hess is prominens figura lett a szélsőjobbon belül. Ami ezen kívül biztosnak tűnik: a náci párt tizenhatos számú tagkönyvének birtokosa, Hitler hű és odaadó követője 1941. május 10-én, teljes titoktartás mellett egy kisrepülőgépben átrepült az Északi-tengeren Nagy-Britanniába, hogy eljusson régi ismerőséhez, Hamilton hercegéhez. Skóciában ért földet ejtőernyős ugrással, megsérült, és ugyan eljutott a célszemélyhez, a dolgok nem úgy folytatódtak, ahogy elvárta. Hess vélhetően békekötésről akart tárgyalni Londonnal, de minden kétséget kizáróan semmi sem bizonyított. Az angol kormánykörök tagjai nem fogadták, házi őrizetben tartották, a náci vezetés kegyeiből pedig – a felszínen legalábbis – kiesett.
Magánakció?
Eddig a biztosnak tekinthető információk, a többit homály fedi. Hess akciója előtt mindenesetre az egész korabeli világ döbbent értetlenséggel állt, és a helyzet idestova lassan 70 év távlatából sem változott sokat. Egy labilis elme őrült magánakciójáról volt szó, mint azt Hitler és köreinek hivatalos verziója állította? A Führer szerint helyettese évek óta súlyos lelki zavarokkal küszködött, sőt, mi több, különféle gyanús okkultisták, így hipnotizőrök és asztrológusok befolyásolták, ezért repült át Nagy-Britanniába – szólt a magyarázat, ami azonban helyből felvetett pár kellemetlen kérdést. Miként fordulhatott elő, hogy Adolf Hitler egyik legközvetlenebb munkatársa és bizalmasa, komoly titkok ismerője csak úgy, egyszerűen felszállt az éjszaka kellős közepén, és mindenki tudta nélkül elhagyta Németországot? És egyáltalán, ha régóta mentális zavarokat gyanítottak nála, hogy maradhatott ilyen magas poszton, pláne egy öldöklő háború kellős közepén?
Egyből adta magát a felvetés, hogy szó sem volt itt semmiféle önálló lépésről: Hess valójában Hitler személyes követe volt, aki azért repülte át az Északi-tengert, hogy a békéről tárgyaljon Churchill-lel. Ha a megállapodás létrejött volna, a diktátor a későbbiekben jóval nagyobb erőket tud összpontosítani a keleti frontra, mely a Szovjetuniónak küldött, 1941. június 21-ei hadüzenettel nyílt meg, és elkerüli a kétfrontos háborút.
A német propagandagépezet persze igyekezett csírájában elfojtani a hasonló találgatásokat: a birodalmi sajtó alig adott hírt Hess repüléséről, a hivatalos állásfoglalások pedig azt állították, hogy az összezavarodott Hess teljes egészében a saját szakállára cselekedett. A birodalomban innentől kezdve őrült árulóként emlegették.
Zárkózott, de fanatikus jellem
Hess elmeállapotát illetően a korabeli brit orvosok sem értettek egyet. Az első vizsgálatok akut paranoid képzelgéseket állapítottak meg nála, mások azonban azt állították, csak tetteti, hogy elmebeteg. Az mindenesetre biztos, hogy különös, a korabeli átlagtól minden szempontból eltérő személyiség volt. 1894-ben született az egyiptomi Alexandriában: jómódú család kiváló szellemi képességekkel megáldott, jó tanuló fia volt, de amikor kitört az I. világháború, frontszolgálatra jelentkezett. Háromszor is megsérült a gyalogságnál, ezek közül egy tüdőlövés okozta nála a legkomolyabb károsodásokat, és egész hátralévő életében nehezen lélegzett. Társaságot kerülő, zárkózott és csendes ember hírében állt: sosem ivott, nem dohányzott, nem voltak cikornyás kalandjai a gyengébbik nemmel, a természetes életmód híveként nem fogyasztott húst. Emellett nem hitt a hagyományos orvoslásban és gyógyszerekben, és különös vonzódást tanúsított az okkult dolgok iránt. Utóbbival nem volt egyedül a náci vezérkarban, hiszen magát Hitlert és Heinrich Himmlert is szerfelett érdekelte a miszticizmus és a különös rituálék.
Hess szinte a kezdetektől fogva ott volt Hitler közvetlen hívei között. Ő is részt vett a müncheni sörpuccsban, ám annak bukását követően Ausztriába szökött. Hitlerhez való viszonyára ugyanakkor jellemző, hogy később önként feladta magát, és csatlakozott vezéréhez Landbergben. A leendő Führer neki diktálta le a Mein Kampfot, sőt, elfogadottnak tekinthető, hogy maga a Führer elnevezés és a karlendítéses köszöntés is Hesstől származott. Fanatizmusa nemcsak Hitler iránti rajongásában, de elszánt zsidó- és kommunistaellenességében is a felszínre tört. Később a náci propaganda csak „a párt lelkiismereteként” emlegette. A diktátorral ápolt szoros személyes viszony a későbbiekben sem lazult, bár az introvertált Hess alkatánál fogva nem volt alkalmas a kamarillapolitizálásra: a nála erőszakosabb, törtetőbb Göring vagy Goebbels mellett kissé háttérbe szorult a legfelsőbb náci vezetésben, még ha hivatalosan ő is volt Hitler helyettese. Vajon a repülés arra irányult, hogy ismét magára irányítsa a figyelmet, és megerősítse befolyását? Netán éppen ellenkezőleg, bosszút akart állni lecsökkent szerepéért?
Megválaszolatlan kérdések
Az utóbbi évek vizsgálatai nem tartják kizártnak, hogy Hesst – elhúzva orra előtt a béketárgyalások mézesmadzagját – a brit titkosszolgálat, az MI-6 csalta Nagy-Britanniába, hogy ott foglyul ejtsék. E verzió szerint nem ő lett volna az egyetlen náci vezető, akit csapdába akartak terelni, de egyedül ő akadt horogra. A helyzetet bonyolítja, hogy az MI-6 Hess-szel kapcsolatos archív iratanyaga hogy, hogy nem, az évek során megsemmisült.
Azt már tényleg csak mellékesen érdemes megjegyezni, hogy a legvadabb elképzelések szerint nem is Rudolf Hess volt az, aki Skóciában landolt azon a különös éjszakán, Himmler ugyanis idő előtt tudomást szerzett a magánakció tervéről, és a levegőben lelövette párttársát. Mindez nagyon izgalmasan hangzik, csak azt nem tudni, mi célja lett volna Himmlernek az ál-Hess Angliába reptetésével. Az mindenesetre köztudott, hogy a britek nem tudtak sok használható információt kiszedni Hessből, de ez önmagában nyilván nem jelenti azt, hogy akit elfogtak, az nem is ő volt.
A furcsa pilótát mindenesetre évek angliai fogva tartása után a nürnbergi perben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték: habár a szovjetek szenvedélyesen érveltek a halálbüntetés mellett, a törvényszék végül úgy látta jónak, ha nem végeztetik ki, hiszen lényegében két évig vett részt a háborúval kapcsolatos döntések meghozatalában. Hess semmit sem bánt meg, az utolsó szó jogán is hitet tett a náci rendszer mellett. A béke elleni összesküvés és támadó háború tervezésének és végrehajtásának bűne miatt életének hátralévő több mint négy évtizedét a berlini Spandau börtönben töltötte.
Hess 1985-ben, spandaui cellájában
Sztálinnak a kezdetektől fogva meggyőződése volt, hogy Hess Hitler megbízásából ment Angliába, és arra akarta rávenni Churchillt, hogy döfje hátba szovjet szövetségeseit, így aztán a börtön szovjet parancsnokai az évek során mindenféle olyan kezdeményezést meghiúsítottak, melyek enyhítették volna a magányos rab körülményeit. A ’80-as években ötlet szintjén néha felmerült, hogy talán – hajlott korára és rossz egészségi állapotára tekintettel, a megbékélés jegyében – szabadlábra kellene helyezni a megtört, még zárkózottabbá vált és beszámíthatatlan öregembert, de ezek a kezdeményezések mindig megtörtek valaki ellenállásán. Jellemző az információk ellentmondásosságára, hogy egyes források szerint a szovjetek ellenezték Hess elengedését, mások szerint a britek.
Németországi menet Rudolf Hessért - náluk évek óta tilos
Mint a fentiekből is látszik, Rudolf Hess magas rangú vezető volt ugyan Hitler birodalmában, de olyannyira sok körülötte a kérdőjel, hogy még a bomberdzsekis kopasz srácok köztudottan nem túl szofisztikált logikája alapján sem feltétlenül kellene emlékfelvonulásokat tartani az emlékére. Bár racionális megfontolásokat várni tőlük alighanem még ennél is jóval nagyobb ostobaság.
