Egerben jártunk, találtunk egy éttermet, ahol szlovákul is olvasható volt az étlap, sőt, a szlovák étlapokra szlovák zászló hívta fel a figyelmünket. Az Arany Oroszlán egyébként nem szlovák karakterű étterem.

Miért írjuk le mindezt? Egy szomszédos ország nyelvéről van szó, ez csak természetes, hogy kiírjuk. Nekünk az, a szlovákoknak nem az. Pozsonyban, ahol a lakosság több, mint tíz százaléka még mindig magyar anyanyelvű, egy olyan országban, ahol hivatalosan kb. 10 százalék, nem hivatalosan 12 százalék magyar anyanyelvű, normális lenne, hogy a német, angol, olasz, francia nyelvek mellett magyarul is olvasható lenne, hogy gulyásleves. 

Szokás arról beszélni, hogy a nemzetek közötti konfliktusok nem a polgárok közötti hitviták, ideológiai állóháborúk, hogy ezt mindig az ún. nagypolitika generálja. Nos, Pozsonyban azt éreztem, hogy a magyargyűlölet a nép hangja lett. Tíz üzletből kilencben elfordították a fejüket, ha magyarul kérdeztünk valamit, türelmetlenül kopogtak a pulton az ujjaikkal, és ha angolul próbálkoztunk, mosolyt mímelve azonnal kiszolgáltak.
 
Pozsonyban az utcán is tapintható a magyargyűlölet - ezek szerint sikerült a nagypolitikának megdolgoznia bizonyos állampolgárait. A Felvidék északi megyében, ahol alig néhány százalékos szórványmagyarság él, normális a magyarok és nem magyarok viszonya, Pozsony városát viszont szinte megmérgezte a magyargyűlölet. A pozsonyi várban szerettünk volna magyar nyelvű útikönyvet kérni, amit az eladó támadásnak, provokációnak gondolt. 

Azt mondta angolul, hogy kinn van, keressük meg. Mondtuk, hogy nem találtunk. Mindent lesöpörve maga körül kivágtatott és egy könyvkupac aljáról előhúzott egy könyvet, amit úgy vágott elénk, mint a véres rongyot. Erre mondtam neki, hogy köszönöm, így nem kérem, majd távozás közben ismételten csak üvöltözni kezdett.
Nyilván, itthon nekünk kell a jó példával előállnunk, még ha csak néhány ezer szlovák anyanyelvű honfitársunk él Magyarországon. 

Példáértékű, hogy a szlovákok lakta Tótkomlóson kétnyelvű táblákat helyeztek ki, és hogy Egerben, vagy 
a szlovákok által gyakran látogatott más turista központokban szlovák nyelvű étlap is van. 

A szlovák-magyar kisebbségügyi vegyes bizottság legutóbbi ülésén arról is határoztak, hogy a magyarországi szlovákok írják össze a felújításra szoruló műemlékek, múzeumok, történelmi emlékhelyeik címeit. A felújítás összegét a magyar állam állná. A vegyes bizottsági ülésen határozatot fogadtak el a felek arról is, hogy a pilisszentkereszti Szlovák Házat mihamarabb fel kell építeni. A szlovákok szorgalmaznák, hogy Magyarországon is fogható legyen a Szlovák Televízió műsora és a magyar közszolgálati rádióban szlovák nyelvű csatornák is megjelenjenek. 

Cserébe vállalnák, hogy a Pátria Rádió vételi lehetőségeit kibővítik és további fejlesztéseket foganatosítanak majd. Világos, afféle durcás kisgyerekként viselkednek hiszen, néhány tízezer szlovák nemzetiségű él hazánkban, tehát nem 600.000, de mindez nem számít. Ha kérik, hát legyen, írjuk össze a műemlékeket, legyen fogható a szlovák köztévé adása. És nyilván, mi is kérhetjük, hogy legyen fogható a magyar köztévé. És ők is írják össze és újítsák fel a magyar vonatkozású műemlékeket. Kérjük mindezt méltósággal, nyugalommal. 

Ajánlott olvasmány
Nagyvárosi rezonőr