Az elmúlt évek egyik irodalmi szenzációja, hogy – a szerző halála után 87 évvel – nemrég megjelent magyarul az elmúlt század egyik legnagyobb írója, Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamának zárókötete, A megtalált idő. Ebből az alkalomból beszélgettünk az Atlantisz kiadó vezetőjével, Miklós Tamás filozófussal.
A harmadik kivétel Walter Benjamin lenyűgöző Berlin-esszéinek kötete, "Az egyirányú utca. Berlini gyermekkor a századforduló táján", a negyedik pedig József Attila "Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben" című nevezetes könyve. Első pillantásra valóban kivételekről van szó, hiszen a világirodalom eddig nálunk hozzáférhetetlen klasszikus szövegei ezek, az Atlantisz Könyvkiadót pedig a szellemtudományok "klasszikusainak" és "modern klasszikusainak" kiadójaként ismerik. De mi egyrészt a filozófiai irodalmat is a világirodalom szerves részének gondoljuk, másrészt természetesen a fenti szövegeket is a szellemtudományoktól elválaszthatatlan műveknek. Eltéphetetlenül szoros az összefonódás. Nemcsak azért, mert Proust ismeretesen "Ezeregyéjszaka-mániás", Benjamin, a filozófus és esszéista "Proust-mániás" és Proust-fordító, József Attila pedig a Proust szövegeit leginkább átható bergsoni filozófia szenvedélyes és komoly befogadója és átértelmezője, s ki is vitatná, hogy Proust, Benjamin vagy József Attila filozófiai gondolkodók – tehát amiért "filozófia" és "szépirodalom" ezekben az esetekben különösen látványosan egyesül –, hanem mert az Atlantisz által képviselni kívánt szellemi világ alapszövegeiről van szó. Kiadói programunk persze e szellemi világnak csak a magyarul még meg nem jelent, vagy újrafordítandónak tartott legfontosabb írásaira koncentrál. De egyszerűbben fogalmazva: húsz éve kedvenc könyveinket adjuk ki. S ha már a hazai viszonyok között csak túldimenzionált energiaráfordítás és persze nagy anyagi veszteségek árán lehet ilyesfajta könyveket kiadni, akkor a kedves könyvek közül is a legerőteljesebbeket választjuk. Amíg még tehetjük. Bár adott esetben minden könyvünknek méltó zárókötetként kell helyt állnia, azért vakmerően három óriásprojektet is elindítottunk: az Ezeregyéjszakát, Proustot és az újrafordított, kommentált Platón-összkiadást. Az utóbbit is szeretnénk néhány éven belül befejezni.
Proust szövege különleges fordítói rátermettséget kíván. A fordítónak nem egyszerűen a francia és a magyar nyelv mesterének, az irodalmi, történeti, szociális és filozófiai háttér nagyon biztos ismerőjének kell lennie, hanem lubickolnia is kell a szöveg zenéjében, gondolatritmusában, orginális nyelvi közegében, egyfajta erotikus egyesülésre kell lépnie a végtelen, és mégis oly biztos cél felé tartó mondathullámokkal. És persze életéből hosszú éveket kell e munkára rászánnia. Csak az képes erre, akinek nagy öröme telik benne, s akinek ezt a örömét minden új mondat bravúrja táplálja. Jancsó Júlia ilyen remek fordító. Gyergyai félbemaradt fordítása után egy-egy részlet kiváló fordításai születtek - Somlyó Györgytől, Bognár Róberttől, Dunajcsik Mátyástól. De Jancsóig senki sem mert még egyszer belevágni a hatalmas munkába. Az Ezeregyéjszakát és Proustot sok más evidens kapcsolat mellett számomra a két lenyűgöző költői minőségű magyar fordítói teljesítmény is egymás mellé állítja.
Nem látok ellentmondást egy világhírű szöveg nagy idegen nyelvű irodalmi hatása és késedelmes vagy elmaradó fordítása között. Mindazokra, akik olvasnak más nyelveken, hat a világirodalom számtalan még le nem fordított - vagy soha lefordítottá nem váló - alkotása. Egy fordítás azonban a szövegnek - pontosabban a szöveg fordítói interpretációjának - a befogadó nyelv általi kollektív birtokbavételét teszi lehetővé. A szöveg "elszervesülését" az adott közegben. Ez a befogadás más, a befogadó nyelv szempontjából intenzívebb és egyben szélesebb olvasói körök felé nyitott szintje. Egészen más saját élmények átélése, mint másokénak megértése, és egészen más diskurzus lehetséges ezekről az élményekről. A másokét is másként értjük a saját érzéki megtapasztalás nyomán. Gondoljunk a szerelemre vagy a lakmározásra. Ha nagy szövegeket eltérő fordításokban újra és újra birtokba vesz valamely nyelvi közöség, az jelzi az adott írás számukra való különleges fontosságát, a szöveg provokatív erejének, vonzásának elevenségét. És persze a befogadó kultúra öntudatát és képességeit.
A kiadó tervezi, hogy a Gyergyai Albert fordításában megjelent első három részt is újrafordíttatja Jancsó Júliával, az Önök által kiadott eddigi kötetek fordítójával. Mi a baj Gyergyai fordításával? Mi indokolja ezt a döntést?
Gyergyai Albert fordítását egészen más elvek vezették, mint Jancsó Juliét. Két különböző felfogásban komponált, eltérő hangú szöveg jött létre. Természetesen minden fordítás a kor által elvárt szakmai határokon belül szuverén szövegértelmezés, amiért a fordító a lelkével felel. Egészen más Arany, Petőfi, Vörösmarty, Kosztolányi, Radnóti, Rónay, Vas, Weöres vagy Eörsi, Nádasdy Shakespeare-je.
Ajánlott olvasmány
Kertész
