Az elmúlt évek egyik irodalmi szenzációja, hogy – a szerző halála után 87 évvel – nemrég megjelent magyarul az elmúlt század egyik legnagyobb írója, Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamának zárókötete, A megtalált idő. Ebből az alkalomból beszélgettünk az Atlantisz kiadó vezetőjével, Miklós Tamás filozófussal.
![](http://kulturpart.blog.hu/media/image/2009-08-19/7858054/miklos.jpg)
A harmadik kivétel Walter Benjamin lenyűgöző Berlin-esszéinek kötete, "Az egyirányú utca. Berlini gyermekkor a századforduló táján", a negyedik pedig József Attila "Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben" című nevezetes könyve. Első pillantásra valóban kivételekről van szó, hiszen a világirodalom eddig nálunk hozzáférhetetlen klasszikus szövegei ezek, az Atlantisz Könyvkiadót pedig a szellemtudományok "klasszikusainak" és "modern klasszikusainak" kiadójaként ismerik. De mi egyrészt a filozófiai irodalmat is a világirodalom szerves részének gondoljuk, másrészt természetesen a fenti szövegeket is a szellemtudományoktól elválaszthatatlan műveknek. Eltéphetetlenül szoros az összefonódás. Nemcsak azért, mert Proust ismeretesen "Ezeregyéjszaka-mániás", Benjamin, a filozófus és esszéista "Proust-mániás" és Proust-fordító, József Attila pedig a Proust szövegeit leginkább átható bergsoni filozófia szenvedélyes és komoly befogadója és átértelmezője, s ki is vitatná, hogy Proust, Benjamin vagy József Attila filozófiai gondolkodók – tehát amiért "filozófia" és "szépirodalom" ezekben az esetekben különösen látványosan egyesül –, hanem mert az Atlantisz által képviselni kívánt szellemi világ alapszövegeiről van szó. Kiadói programunk persze e szellemi világnak csak a magyarul még meg nem jelent, vagy újrafordítandónak tartott legfontosabb írásaira koncentrál. De egyszerűbben fogalmazva: húsz éve kedvenc könyveinket adjuk ki. S ha már a hazai viszonyok között csak túldimenzionált energiaráfordítás és persze nagy anyagi veszteségek árán lehet ilyesfajta könyveket kiadni, akkor a kedves könyvek közül is a legerőteljesebbeket választjuk. Amíg még tehetjük. Bár adott esetben minden könyvünknek méltó zárókötetként kell helyt állnia, azért vakmerően három óriásprojektet is elindítottunk: az Ezeregyéjszakát, Proustot és az újrafordított, kommentált Platón-összkiadást. Az utóbbit is szeretnénk néhány éven belül befejezni.
![](http://kulturpart.blog.hu/media/image/2009-08-19/7858054/proust1.jpg)
Proust szövege különleges fordítói rátermettséget kíván. A fordítónak nem egyszerűen a francia és a magyar nyelv mesterének, az irodalmi, történeti, szociális és filozófiai háttér nagyon biztos ismerőjének kell lennie, hanem lubickolnia is kell a szöveg zenéjében, gondolatritmusában, orginális nyelvi közegében, egyfajta erotikus egyesülésre kell lépnie a végtelen, és mégis oly biztos cél felé tartó mondathullámokkal. És persze életéből hosszú éveket kell e munkára rászánnia. Csak az képes erre, akinek nagy öröme telik benne, s akinek ezt a örömét minden új mondat bravúrja táplálja. Jancsó Júlia ilyen remek fordító. Gyergyai félbemaradt fordítása után egy-egy részlet kiváló fordításai születtek - Somlyó Györgytől, Bognár Róberttől, Dunajcsik Mátyástól. De Jancsóig senki sem mert még egyszer belevágni a hatalmas munkába. Az Ezeregyéjszakát és Proustot sok más evidens kapcsolat mellett számomra a két lenyűgöző költői minőségű magyar fordítói teljesítmény is egymás mellé állítja.
![](http://kulturpart.blog.hu/media/image/2009-08-19/7858054/proustmegtalaltido.jpg)
Nem látok ellentmondást egy világhírű szöveg nagy idegen nyelvű irodalmi hatása és késedelmes vagy elmaradó fordítása között. Mindazokra, akik olvasnak más nyelveken, hat a világirodalom számtalan még le nem fordított - vagy soha lefordítottá nem váló - alkotása. Egy fordítás azonban a szövegnek - pontosabban a szöveg fordítói interpretációjának - a befogadó nyelv általi kollektív birtokbavételét teszi lehetővé. A szöveg "elszervesülését" az adott közegben. Ez a befogadás más, a befogadó nyelv szempontjából intenzívebb és egyben szélesebb olvasói körök felé nyitott szintje. Egészen más saját élmények átélése, mint másokénak megértése, és egészen más diskurzus lehetséges ezekről az élményekről. A másokét is másként értjük a saját érzéki megtapasztalás nyomán. Gondoljunk a szerelemre vagy a lakmározásra. Ha nagy szövegeket eltérő fordításokban újra és újra birtokba vesz valamely nyelvi közöség, az jelzi az adott írás számukra való különleges fontosságát, a szöveg provokatív erejének, vonzásának elevenségét. És persze a befogadó kultúra öntudatát és képességeit.
A kiadó tervezi, hogy a Gyergyai Albert fordításában megjelent első három részt is újrafordíttatja Jancsó Júliával, az Önök által kiadott eddigi kötetek fordítójával. Mi a baj Gyergyai fordításával? Mi indokolja ezt a döntést?
Gyergyai Albert fordítását egészen más elvek vezették, mint Jancsó Juliét. Két különböző felfogásban komponált, eltérő hangú szöveg jött létre. Természetesen minden fordítás a kor által elvárt szakmai határokon belül szuverén szövegértelmezés, amiért a fordító a lelkével felel. Egészen más Arany, Petőfi, Vörösmarty, Kosztolányi, Radnóti, Rónay, Vas, Weöres vagy Eörsi, Nádasdy Shakespeare-je.
Ajánlott olvasmány
Kertész