A dzsog, a jipe és a szimoj szavak ételeket jelölnek a Sierra Leonéban valaha elterjedt, ám ma már csak néhány idős ember által beszélt kim nyelven, amelyet az elmúlt három esztendőben Tucker Childs amerikai nyelvész megpróbált leírni, hangban rögzíteni és megérteni.
Tucker Childs a Waanje folyón található Tei halászfaluban ütötte fel szállását, innen az árteret átszelő keskeny vízi utakon kajakkal közelítette meg a szárazabb részeket, ahol néhány kilométeres gyaloglás után elérhette az utolsó kim közösségeket. Az ott készített magnófelvételek segítségével ábécét, szótárat szerkesztett, és most fejezi be a kim nyelvtanról szóló könyvét.
A világon számon tartott mintegy hatezer nyelv közül kétezret Afrikában beszélnek. Sokuknak nincs ábécéjük, de még nevük sem, és nem egy közülük minden bizonnyal nyom nélkül el fog tűnni. A társadalmi és a gazdasági körülmények évszázadokon át rosszul alakultak a kim számára is, kiszorította a térségben általánosan használt mende nyelv.
A Childshoz hasonló terepnyelvészek versenyt futnak az idővel a mintegy háromezer veszélyeztetett nyelv megmentéséért. Erőfeszítéseik során eddig kis noteszekbe jegyezték az adatokat, és kazettákon rögzítették a hangokat. Az anyagok később eldugott raktárakba kerültek, és ritkán jutottak újra kutatók kezébe. A technológia fejlődésével azonban változott a helyzet: a nyelvészet is digitalizálódott. Childs elektronikus hangrögzítőt használ, és olyan eszközökkel rendelkezik, amelyek képesek a magán- és mássalhangzók elemzésére, a különböző nyelvek hangzóinak digitális egybevetésére. Munkatársaival együtt GPS-szel határozza meg a térképen nem található települések pontos helyét, és a Google Earth felvételein áthatolhatatlan bozótosnak látszó térségekben képes kijelölni az összekötő ösvényeket.
Az új digitális feldolgozásban a világ nyelvi örökségét le lehet emelni a poros polcokról, és meg lehet osztani a szélesebb közönséggel, tanárokkal és tanulókkal - sőt ha lehet, magukkal az eredeti nyelveket beszélő emberekkel. A cél nem csupán a mentés, hanem az újraélesztés is. A Hans Rausing Veszélyeztetett Nyelvek Projekt által finanszírozott felvételek bekerülnek a Londoni Egyetem keleti és afrikai karának (SOAS) adatbankjába, miután Childs professzor befejezi rendszerezésüket, és visszatér az amerikai Oregon állambeli Portland nyelvészeti katedrájára.
Multimédiás felület
Az anyag feldolgozását David Nathan, a SOAS nyelvi archívumának vezetője irányítja majd, ő képezi ki a kutatókat a nyelvek dokumentálására, ő szervezi meg a felvételeket és az anyag szöveges átírását. A cél elérhetővé tenni ezeket a kihalófélben lévő nyelveket az archívum honlapján (elar.soas.ac.uk), amely ősztől fogva lesz konzultálható. Lesznek benne hangfelvételek beszélgetésekről és népmesékről, videók táncokról és dalokról, és rendelkezésre áll majd az átírt szöveg is. A webhely multimédiás felületként, hangos archívumként működik majd.
A SOAS csak az egyik intézmény, amely a veszélyeztetett nyelvek anyagának mentésével foglalkozik. A hollandiai Nijmegenben működő Max Planck intézet 10 éve tart fenn hasonló archívumot. Dagmar Jung kölni nyelvész ott dolgozik a kanadai Alberta és Brit Columbia tartományokban élő beaver vagy más néven danezaa törzs nyelvi emlékeinek feldolgozásán. A beaver dalok és történetek megtalálhatók a www.virtualmuseum.ca/Exhibitions/Danewajich/english/stories/index.php honlapon. A denezaa fiatalok maguk is részt vettek az öregek történeteinek megörökítésében, hogy később az iskolában taníthassák azokat. Ez a környék az olajkitermelés következtében teljesen átalakult, a nyelv kihal, de az öregek bölcsességét meg lehet őrizni - mondják a projekt résztvevői.
Persze a világháló csak internettel rendelkező közösségek esetében segít, a kimeknél, ahol ilyesmi nem létezik, szótárakra és cd-felvételekre van szükség. Sokat ígérőek lehetnek azok a programok, amelyek mobiltelefonra alkalmaznak elektronikus szótárakat ezeknek a nyelveknek az anyagával. James Elvenny, a Sydneyi Egyetem kutatója olyan szoftvert fejlesztett ki, amely segít a veszélyeztetett vagy éppen kihalt nyelvek felélesztésében. Az ausztráliai dharug nyelv kipusztult, de a dharugok leszármazottai számára ez a holt nyelv kulturális örökségük része, ezért érdemes megtanulniuk valamennyit belőle - mutat rá.
A kimek esetében is versenyfutás folyik az idővel. A nyelv, akárcsak egy ember, megöregszik, mielőtt meghalna. Tucker Childs kutatásainak kezdete óta négy kim hunyt már el, és az a megmaradt húsz, aki folyamatosan beszéli a nyelvet, mind idősebb hatvannál. Gyermekeik és unokáik között alig akad, aki akárcsak értené is szavaikat. Szüleik a szoptatás idején ugyan kim nyelvű bölcsődalt énekeltek - kun moga, kun moga, kun moga -, de mire a kicsik felcseperedtek, már mende nyelven szóltak hozzájuk.
"És a nyelvek halála nem kelt feltűnést, megakadályozására nemigen tesznek erőfeszítést a szponzorok - mondja az angliai Cambridge-ben Roger Blench nyelvész, aki sok nyelv megmentésén fáradozott Afrikában. - Egy kivesző nyelv elvont dolog. Nem lehet látni, nem olyan kedves, mint az állatok, így nem kelt érdeklődést".
Pedig - emlékeztet Jung, a kölni nyelvész - egy-egy nyelvet sok ezer év alatt alakítottak ki az emberek, mindegyikük hatalmas környezeti és kulturális tudást rejt. "Ez a tudás elvész, és soha többé nem lehet visszaszerezni" - figyelmeztet.
