Több mint 20 évvel ezelőtt, 1989-ben jelent meg Magyarországon Steve Jackson és Ian Livingstone korszakalkotó Fighting Fantasy sorozatának első kötete, A Tűzhegy varázslója. Aligha túlzás azt állítani, hogy a magyar fordításban Kaland – Játék – Kockázat címet kapott széria a hazai fantasy rajongók egész generációját nevelte ki.

Steve Jackson és Ian Livingstone először a középiskolában találkoztak a ’60-as évek végén: a páros megszállottan rajongott A Gyűrűk uráért és Robert E. Howard Conan-történeteiért – vagyis a fantasy műfaj alapköveiért –, és olyannyira azonos nyelvet beszéltek, hogy közös underground magazint indítottak Owl And Wiesel címmel. A véletlen műve volt, hogy egy fiatal amerikai játékfejlesztő, bizonyos Gary Gygax hozzájutott egy példányhoz, és küldött a párosnak frissen elkészült szerepjátékából, a Dungeons And Dragonsból. Jacksont és Livingstone-t olyannyira lenyűgözte a teljesen újszerű fantáziajáték, hogy 1975-ben megalapították saját cégüket, a Games Workshop Foundationt, mely innentől kezdve néhány éven belül különböző – elsősorban fantasy-tematikájú – játékok európai terjesztőjeként igazi fejőstehénné vált. 1977-ben megnyitották első boltjukat, és ezzel párhuzamosan útnak indult új lapjuk, a White Dwarf is.

A nagy ötlet ugyanakkor 1980-ban, a Dungeons & Dragons egyre növekvő sikerei nyomán pattant ki a két alapító fejéből, amikor elkezdtek dolgozni Mágikus kutatás munkacímű játékkönyvükön, mely a klasszikus fantasy regényirodalom elemeit kombinálta a szerepjátékok vonásaival. A 400 fejezetpontból álló, „lapozgatós” szisztémára épülő könyv nem az első volt, mely hasonló alapelveken működött, de alapossága és professzionális kivitelezése eleve sikerre predesztinálta. A könyv az utolsó pillanatban kapta A Tűzhegy varázslója (The Warlock of Firetop Mountain) címet, majd 1982-ben a Puffin Books adta ki Nagy-Britanniában, fogadtatása pedig minden várakozást felülmúlt. A Fighting Fantasy megjelöléssel kiadott könyv azonnal óriási sikert aratott, akkorát, hogy hamarosan zsinórban követte a többi: 1983-ban négy, 1984-ben öt, 1985-ban pedig már hét további játékkönyv látott napvilágot, és nem túlzás azt állítani, hogy Nagy-Britanniában valóságos őrület övezte a sorozatot. A legsikeresebb rész, az Ian Livingstone által jegyzett '84-es Halállabirintus csak a brit területeken több mint 300 ezer példányban kelt el. Nem csoda, hogy párhuzamosan más országokban is elkezdtek terjeszkedni: a sorozat Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában egyaránt megtalálta a maga közönségét.

A Fighting Fantasy sikerének titka egyszerű volt: nem kellett hozzá semmi, csupán két dobókocka, egy papír és egy ceruza, némi idő és kitartás, a szimpla, de szórakoztató szabályrendszer segítségével egy nap alatt végigjátszható volt a legtöbb könyv, a több útvonal miatt azonban nem kellett félredobni őket egyetlen használat után. A kiadványok nagyrésze egy Titán fantázianevű világon játszódott, de szerepelt közöttük néhány sci-fi környezetű történet és egyetlen jelen időben zajló horrorsztori is. A főáramlatot azonban egyértelműen a fantasy jelentette. Jackson és Livingstone orkokkal, trollokkal, nagyszakállú jóságos mágusokkal és hibbant démonidézőkkel telezsúfolt világa tinédzserek tízezreit kötelezte el örökre a műfaj mellett.

A játékkönyvek iránt akkora kereslet mutatkozott, hogy a két alapító egy idő után kénytelen volt igénybe venni más szerzők segítségét is (a közhiedelemmel ellentétben közösen mindössze egyetlen könyvet írtak: az elsőt). Livingstone ettől függetlenül a továbbiakban is időről időre jelentkezett egy-egy újabb kötettel, Jackson azonban nála kisebb intenzitással vett részt a világok kiépítésében, igaz, minden esetben kísérletezősebb, formabontóbb művek formájában. Az általa jegyzett – később Magyarországon is kiadott – négyrészes, összefüggő és bonyolultabb szabályokra épülő Sorcery! sorozat nem titkoltan a felnőtt olvasóközönséget célozta meg 1983 és 1985 között, mondván: miért csak a gyerekeknek és a tinédzsereknek legyen jó? Még ennél is messzebbre merészkedett az 1986-os Creature of Havocben, melyet a sorozat hívei azóta is a valaha megjelentetett legjobb Fighting Fantasy kiadványként tartanak számon: ez a szövevényes, felnőtt fejjel is roppant nehezen végigjátszható, ötletes történet aligha véletlenül lett az utolsó, amit Jackson a szériába írt, megfejelni ugyanis jóformán lehetetlen lett volna.

Jackson és Livingstone sorozata Magyarországon a Kaland – Játék – Kockázat címet kapta, és az elsőként kiadott A Tűzhegy varázslója a Rakéta Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot 1989 derekán. Nem sokkal utána követte a Halállabirintus is, méghozzá hatalmas sikerrel. Az első kiterjedt hazai fantasy-olvasó generáció alapélményei egyértelműen ezek a játékkönyvek voltak, hiszen korábban itthon igen mostoha volt a műfaj sorsa, kiadványok A Gyűrűk urát és egy-két Kozmosz vagy Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatos fehér hollót leszámítva gyakorlatilag nem is jelentek meg.

Habár pontos számok nem állnak rendelkezésre, aligha járunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy a játékkönyvek összesen itthon is százezres nagyságrendben fogytak a könyv- és újságosstandokról. A szekér olyannyira futott, hogy még a Titán világáról szóló háttérkönyvet is megérte piacra dobni, pedig az 1991-es viszonyokhoz képest meglehetősen borsos, 279 forintos árat kóstált.

Mint minden hasonló esetben, idővel persze a lapozgatós könyvek piacán is megjelentek az utánzatok. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a Fighting Fantasy mellett számos hasonló szisztémára épülő könyvfolyam került a boltokba, az amerikai Joe Dever Lone Wolfja hazájában például közel akkora sikert aratott, mint a Jackson-Livingstone könyvek.

A magyar piac azonban nem bírt el egyszerre ennyi kiadványt. A hazai fejlesztésű, 1992-ben startolt Harcos-Képzelet mellett a trónkövetelők körében idővel megjelent az Új Vénusz Lap- és Könyvkiadó által gondozott Fantázia Harcos sorozat is – a Rakéta által még ki nem adott Fighting Fantasy játékkönyvekkel… Ez a széria ugyanakkor lényegesen rosszabb nyomtatási- és papírminőségű könyvekből állt, mint a Kaland-Játék-Kockázat, ráadásul hemzsegtek benne az otromba sajtóhibák és fordítási következetlenségek. Jellemző, hogy még két igen gyenge színvonalú, vicceskedő paródiakötet is megjelent itthon ennél a kiadónál, bennük magyarul ki nem adott Fighting Fantasy játékkönyvekből kiollózott rajzokkal... Érdekesség, hogy Dever nyugaton óriási népszerűségű - és nem mellesleg kiváló - Lone Wolf-szériája Magyarországon ugyanakkor mindössze egy kötetet ért meg a silány másolatok özönében.

A vég elkerülhetetlen volt: 1993-ban, 17 kötet után a Rakéta úttörő sorozata befuccsolt, a kiadó pedig csődbe ment. Fél évvel később – 11 könyv után – a Fantázia Harcos is követte. Később a Szukits Kiadó részéről két kísérlet is történt arra, hogy feltámasszák Magyarországon a Jackson-Livingstone impériumot, ám mind az 1998-as, mind a 2001-es újrakezdés hamvába halt egy-egy kötet után. Érdekesség, hogy a magyar szerzők által írt Harcos-Képzelet ezzel párhuzamosan – számos fazonigazítás közepette –  egészen napjainkig elmenetelt, és eddig 58 részt ért meg, igaz, több mint egy éve nem jelentkeztek új könyvvel.

Hét szűk esztendő

Ami a Fighting Fantasy őshazáját, Nagy-Britanniát illeti, a sorozatot eredetileg az ötvenedik kötet után akarták befejezni: a számítógépes játékok fellendülésével párhuzamosan a játékkönyvek iránt érezhetően csökkent a kereslet, így Jacksonék úgy vélték, méltósággal, még nem zuhanórepülésben hagyják abba a szériát. Ám a jubileumi részként kiadott, Ian Livingstone jegyezte 1992-es Return To Firetop Mountain akkora példányszámokban fogyott, hogy végül még kilenc további játékkönyv látott napvilágot 1995-ig. Vagyis az eredeti sorozat túlélte mindkét magyarországi mutációt, és olyan alapvetőnek számító részek végül nem is jelentek meg magyarul, mint a már említett Creature of Havoc, a mélytengeri környezetben játszódó Demons of the Deep vagy a sorozat leghorrorisztikusabb darabja, a Beneath Nightmare Castle, holott már mindannyiuk hazai kiadása az előkészületi fázisban járt.

A ’90-es években úgy tűnt, a naponta megjelenő újabb és újabb szerepjátékok, illetve számítógépes fantasy-kalandok közepette teljesen ódivatúvá vált a Fighting Fantasy, ám 2002-ben Angliában a Wizard kiadó felújított artworkkel, számos régi hibát javítva újra elkezdte piacra dobni a klasszikusokat. Eddig 29 könyv jött ki újra – a sikert jelezte, hogy három közülük már teljesen új keltezésű volt, és a Puffin sorozatában annak idején nem is szerepelt. 2007-ben, a sorozat 25. születésnapjára végre keménykötésű verzióban is megjelent A Tűzhegy varázslója. Napjainkig a Fighting Fantasy könyvek összesen több mint 14 millió példányban fogytak világszerte, amivel minden idők legsikeresebb könyvsorozatai közé tartoznak.

Az idő tehát egy kis visszaesést követően igazságot szolgáltatott a 400 fejezetpontos játékkönyveknek, melyek jelentős része egyébként kis utánjárással ma is emberi áron beszerezhető, akár a magyar, akár az angol nyelvű változatokról beszélünk. Bizonyos itthon meg nem jelent címeket már csak a nosztalgia kedvéért is megéri megvenni 2-3 fontért az e-Bay-en: némelyikük a gyermekkorból kinőve is meglepően szórakoztató.