Kisha igazi Café Del Mar hangulatot kölcsönöz, ráadásul mindezt Adyval. Utazás a gyerekkorunkba, plusz egy kis romantika. Majdnem tökéletes.

A nyár elején robbanásszerűen terjedt a hír, hogy az A38 hajón egy kihagyhatatlan koncertet láthatunk. Senki nem tudta, mi lesz az, de azt mondták, érdemes megnézni.

A színpadon egy vörös démon, szobának berendezett szobában, harmonikással, és valami eddig nem hallott, hihetetlen hangulattal és dallamvilággal.

Kisha, aki korábban már adott interjút a Kultúrpartnak, félig magyar, félig horvát származású énekesnő (és bár énekében nem hallatszik, eléggé töri a magyart), korábban mint metal lady, amolyan rockernő hasított hazájában. De mondanunk sem kell, ez a stílus inkább neki való.

A lemez, mely mindössze 11 dalt tartalmaz, szinte tökéletes. A Tango Lesson (Tangólecke) című film jutott például eszembe: romantikus, szenvedélyes, finom és nagyon precíz kis lemez A nyár, melyen ráadásul magyarul énekel Andja Maric, nem is rossz szövegeket. A nyár című címadó dalával azonnal felidézi gyermekkorunkat, a Balatont, a dédi finom süteményét, a szép időt és a napsütést. A Szerelem című feldolgozás is zseniális lett, már csak azért is, mert ugyan magyar népdal gyökerekről van szó (hiszen a Szerelem, szerelem ihlette), mégsem népdal ez, hanem egzotikus, lágy és nagyon kellemes downtempo. Ezek után nagyon is tüzes és dühös a Három év című szám, és amikor elérkezünk az első Ady-feldolgozáshoz, a Seb vagyok című dalhoz, akkor örömmel bólogathatunk, hogy ez is teljesen rendben van. És itt a Tangólecke után pedig még Sade is eszünkbe jut, már ami a zenét, és nem az éneket illeti. A vonaton című dalban Kisha hangja még inkább torzított, és ebben ugyan balkáni elemnek nyoma sincs, argentin taktusoknak inkább.

Talán a lemezen a legjobban a másik Ady-feldolgozás, A Halál rokona sikerült, halk trombitaszóval az elején és a domináns harmonikával tényleg nagyon élvezhető chill muzsika lett. Az Egy lélek című dalnál megint Sade zenekara jut eszünkbe, és ez esetben ismét konstatálhatjuk, a szövegek kifejezetten jók, lásd: Éhes a Szívem, legyél kenyerem... Ennél a dalnál már tényleg nagyon szerelmesek leszünk.
A szél című számban hallható az első lényegesebb férfi vokál Kisha hangja alatt, és már inkább fellelhető némi balkáni vonulat. A kilencedik számban már nincs ének, ez amolyan levezető, ellágyító, vége-főcímdal, amiből aztán átfolyunk a tízedik nótába, ami visszacsábít minket még egy kis mozgásra. A lemez végén kapunk egy kevéske Holosexet horvát nyelven, és bár egy kukkot sem értünk belőle, azért nagyon szerethető.



És annak, hogy azt mondom, hogy majdnem tökéletes a lemez, csupán annyi oka van, hogy Kishának vonzereje és karizmája nem feltétlenül hangjában rejlik: a néha pontatlan, hamiskás és érezhetően képzelten hang mellett azonban erényére válik a leginkább flegma, olykor beszélő stílusú énekstílus, ami végül is ehhez a műfajhoz passzol. És ha egyszer Péterffy Borira azt mondjuk, jó énekes, hát akkor Kisha is nagyon is az. A Kisha zenekar imázsa, üzenete és jó kedélye pedig mindent visz, nem is kell ennél több egy majdnem hazai downtempo zenekarhoz: van nekünk tehát egy igazi magyar, saját Gotan Projectünk, tessék nagyon szeretni, és elmenni októberben a Hangfoglalásra, ahol a csapat majd fellép.