Angliai premierje óta másfél év telt el. Mostanra hozzánk is eljutott a Férj és féleség című film, azt nem mondanánk, hogy mindenki örömére. Elsőre nagyon úgy tűnik, hogy egy csapnivaló, lapos romantikus komédia. De adtunk neki egy esélyt. Megpróbáltuk komolyan venni a film készítőit, hiszen ez az egyetlen esélyünk arra, hogy bebeszéljük magunknak, hogy jól szórakoztunk ezen a filmen.

Ha cím alapján kellene dönteni, a teljesen sótlan magyar cím alapján tuti, hogy nem választanánk ki a Férj és féleséget a kínálatból. De tegyük fel, hogy véletlenül rossz terembe ültünk, netalán tarkónkhoz fegyvert fogva kényszerítettek minket arra, hogy épp Griffin Dunne filmjére vegyünk jegyet. Ha már így jártunk, próbáljuk meg összeszedni azokat az indokokat, amiért érdemes erre a már vállalható vígjátékokat (Átkozott boszorkák, Meglesni és megszeretni) is felmutatni tudó rendező által, három nyilván tehetséges, ám teljesen kezdő író (Mimi Hare, Clare Naylor, Bonnie Sikowitz) forgatókönyvéből készített filmre pénzt költeni.

Ha már a tehetséges, kezdő íróknál tartunk: talán a sztori miatt. A sikeres és magabiztos, párkapcsolati kérdésekben észt osztó rádiós műsorvezető, Emma egyik jó tanácsa miatt egy bizonytalan menyasszony utolsó pillanatban lemondja az esküvőjét. A dühös, ám szakmája miatt - egy tűzoltóról beszélünk - számottevő macsósági indexszel, ráadásul indiai szomszédai kapcsán némi egzotikus aurával is rendelkező, hoppon maradt vőlegény bosszúból megbuheráltat egy adatbázist az interneten. Önmagát papíron a nő férjeként tünteti fel, megakadályozva ezzel azt, hogy a szerelemdoktornő hozzámenjen vőlegényéhez. A papírügyek kibogozása közben a tűzoltó, aki tegnapelőtt még egy másik nőt akart elvenni, pillanatok alatt belehabarodik Emmába.

Ez talán nem tűnik túl logikusnak, és az is igaz, hogy akad még néhány kevésbé életszerűnek tűnő jelenet. Például amikor egy tizenéves fiú két kattintással feltöri a jó amerikai állampolgárok személyes adatait őrző adatbázist, vagy az, hogy kiderül, ahhoz, hogy valaki bizonyítsa, a látszat ellenére nincs férjnél, egy körülbelül 500 oldalas paksamétát kell aláíratnia az állítólagos férjjel.

De még talán nincs minden veszve. A sztori, habár teljesen ötlettelenül is lett megírva, legalább képkockáról képkockára azzal örvendezteti meg a nézőt, hogy felidéz egy másik alkotást, mint például A szerelem hullámhosszán, a Bridget Jones naplója, a Bazi nagy görög lagzi, az Oltári nő, vagy A férfi fán terem című sorozat. Egyúttal ezekkel a gesztusokkal a film létrehozói őszintén feltárják azt is, mennyivel kevesebbet tudnak ők a jó romantikus vígjáték készítéséről, mint ezeknek az előképeknek az alkotói. Köszönjük.

Ha a sztori szintjén el is bukott kísérletünk, hogy felderítsük e film értékeit, nem adjuk fel. Lássuk a karaktereket, kezdjük Emmával! Ő aztán egy sokoldalú egyéniség. Néha szigorú, ambiciózus, magabiztos nő, máskor idétlen, befolyásolható csitri. A film által felvázolt jellemfejlődését jól mutatja az, hogy miközben neki az a szakmája, hogy okosságokat mondjon a párkapcsolatokról, ő egy kocsmában töltött görbe este, egy cukrászatban rendezett kínos jelenet, egy liftben történt smárolás tanulságai, valamint néhány kezére került hennafestés alapján úgy dönt, hogy lapátra teszi több éve mellette kitartó, megbízható, őt feltétel nélkül szerető vőlegényét, és a sunyi tervet szövő, bárgyú mosolyú lánglovagot választja.



A lánglovag, Patrick is kellemesen sokféle arcát mutatja. Egyszer a focipályán rohangáló óriáscsecsemő, másszor a rádió betelefonálós műsorában nyüsszögő kiskutya, vagy éppen a liftben nőket letámadó, heves macsó. Szemrebbenés nélkül szétrombol egy házasságot csak azért, mert az övé is tönkrement, szempillantás alatt elfelejti egykori menyasszonyát egy csinos szőke félhíresség miatt, és szívfájdalom nélkül kiüti a nyeregből vetélytársát. Ő amúgy a férfi nézőkből azonosulási vágyat, a női nézőkből sóvárgást kiváltani hivatott pozitív hős. Nem szokványos, az biztos.

Patrick és Emma kiszámíthatatlanul jellemet változtató izgalmas kettőse mellett, találunk szerencsére egy tökéletesen egydimenziósra faragott figurát is. Emma vőlegénye, Richard, akiről megtudjuk, hogy kifejezetten rendes pasas és, hogy szürke öltönye van. Richard karakterének részletes megrajzolásával nem fárasztják az alkotók a nézőt, igaz felruházzák egy azaz egy darab tulajdonsággal, de csak azért, hogy ezáltal néhány mulatságosnak szánt jelenetet iktathassanak be. Richardunkra stresszes helyzetben falási rohamok jönnek rá, képzelhetik, mennyire mókás mindez.

A főszereplőkön kívül még néhány különleges mellékszereplőt is beleírtak a sztoriba. A mellékszereplők egy nagy csoportja egy harsány, családszerető, rendkívül barátságosan fecsegő, nagy lakomákat rendező bagázs. Furcsa a ruhájuk és az akcentusuk, és különös szertartásokat tartanak. Vagyis külföldiek. A pöttyről a homlokukon tudjuk, hogy indiaiak, de igazából lehetnének, olaszok, perzsák, vagy görögök is. A film ugyanis nem tekinti céljának, hogy a bevándorló, furi népekhez kapcsolódó általánosságokon túl egyéb jellemzőjüket is felvillantsa. De, hát igaz, aki többet akar megtudni az indiaiakról, az ne moziba menjen, hanem kapcsolja be a trevölcsenölt.

Ha netán még nem lenne valaki teljesen meggyőzve arról, hogy ezt a filmet érdemes megnézni, annak íme néhány tanulság, amit a Férj és féleségből leszűrhetünk: Az alkohol akkor is hatással van az emberi szervezetre, ha valaki ivás közben az amerikai elnökök neveit sorolja. 500 oldalnyi fontos dokumentumot csak úgy érdemes felvinni egy felhőkarcoló tetejére, ha be van téve egy mappába, mert különben kifújja a kezünkből a szél. Egy bekamerázott liftben hiába küldünk ki mindenkit, ha smárolni akarunk, attól mert mi nem látunk mást, minket még láthatnak - a biztonsági őrök monitorain...

Belátjuk, a mondanivaló sem a film erőssége. De a végére maradt, a legütősebb érv: a film tele van jó színészekkel! Emma szerepében Uma Thurman, Richard szerepében Colin Firth, Patrick szerepében Jeffrey Dean Morgan és két édesen együgyűre írt mellékszereplő szerepében Isabella Rossellini és Sam Shepard látható. Igaz, egyikükről sem ebből a filmből derül ki, hogy jó színész, de ahogy megpróbálnak nézhető mozit csinálni ebből a borzalomból, azt mégis jó nézni... Vagy, ha nem is jó, azért érdekes. Vagy inkább kiábrándító. ...Oké, kísérletünk megbukott. Nem tudunk olyan okot, amiért érdemes lenne a Férj és féleség című filmet megnézni.