Az a szomorú és sajnálatos helyzet, hogy habár tényleg rengeteg minden múlik rajtuk, nem a névhasználati jogokon áll vagy bukik, működőképes-e valami vagy sem.

Míg a két ismét egymásra talált jó haver a háttérben arra készülnek, hogy elcsaklizzák a Fear Factory nevet korábbi társaiktól, Wolbers és Herrera szépen összehozták az Arkaea projektet a Threat Signal frontemberével, Jon Howarddal és a kanadai csapat basszusgitárosával, Pat Kavanagh-val. Ha hihetünk Christiannek és Raymondnak, az itt szereplő dalok mintegy fele a következő Fear Factory anyagra íródott, de mivel ez a vonal bizonytalan időre jegelődött, nem akarták őket tovább parkoltatni. Boldogan mondhatnánk erre, hogy hála istennek, de sajnos nem lehet, a Years In The Darkness ugyanis egy totális se íze-se bűze lemez. A legrosszabb, hogy nem is lehet értelmesen megfogalmazni, mi a gond vele, mert a stílus nem tér el vészesen az anyazenekarétól, de valahogy mégsem működik. Jellegzetes gitár-és-lábdob-együtt-zúz témákra épülő, üvöltős brutálmetal ez melodikus refrénekkel, néhol fátyolosabb, cyberpunk hangulatú futurisztikus elszállásokkal, de mivel jelenleg 2009-et írunk, még a csomagolás korszerű, urambocsá’ itt-ott kissé metalcore-os volta sem leplezi el, hogy mindent ezerszer hallottunk már abból, amit itt elővezetnek, ráadásul ugyanezektől az arcoktól is, és sokkal jobban…

Pat Kavanagh basszusgitáros
Mivel a Fear Factory maga találta ki ezt a stílust, ha az ő nevük alatt jön ki az album, lehet, hogy jobban bevenné az ember gyomra, bár életre szóló szerelem akkor sem szövődne a dologból. Egy új zenekar bemutatkozásaként viszont egészen biztosan kevés egy ilyen alapjáraton pörgő, mindenféle érdekességtől mentes lemez. Bízzunk benne, hogy megjön az eszük, és egy-két éven belül könnyes szemmel borulnak egymás nyakába, nyertes vigyorral hangoztatva, mennyire jó barátok voltak mindig is, és az összes félreértésről a szemét rocksajtó meg az internet előtt küppedő megmondóemberek tehetnek...