Tavaly felléptek az Liverpoolban az MTV EMA díjátadó gáláján, hamarosan pedig új lemezzel jelentkeznek. A Gonzo szerint a zenekar nem tinédzserbálvány, a koncerten nyújtott teljesítményen pedig van még mit javítani. Interjú.

Már 2003-ban megalakult a zenekar, ám csak több tagcsere után forrott ki a csapat végleges felállása. Mi volt a baj a többiekkel?

Nem tudták hozni zeneileg azt, amit elvártunk, vagy nem volt megfelelő a hozzáállásuk. Akár tetszik, akár nem, bizonyos játékszabályok vonatkoznak a tagokra. Az együttes baráti társaságból alakult, de azért elég sok ambícióval indultunk és aki nem tudja felvenni a tempót, az előbb-utóbb lemarad. Sok idő, energia és pénz egy zenekar fenntartása.

Hogyan ismertétek meg egymást a jelenlegi tagokkal?

Palival, a billentyűssel ismerjük egymást régóta, Zolit a basszusgitárost egy régebbi dobos hozta a Gonzo-ba, Bandi a gitáros körül-belül 5 évvel ezelőtt került a látókörömbe a Middlewave zenekar révén, Robi, a dobosunk pedig a nyíregyházi Lincoln zenekarban játszott/játszik, ott figyeltünk fel rá.

A Gonzo elnevezés a Muppet Show-ból ered, vagy a „gonzó újságírás” kifejezésből?

Egyik megfejtést sem akarjuk a zászlónkra tűzni, nem vagyunk se vicczenekar, se a társadalom megújításán fáradozó aktivisták. Az az igazság, hogy egy jól csengő, rövid nevet kerestünk és valahogy erre esett a választásunk.

Az ABC tehetségkutatón léptetek fel annak idején, amely után tulajdonképpen már nem volt kérdéses a csapat sikere. Ha nem jelentkeztek a tehetségkutatóra, máshogyan alakult volna az életetek?

Akkor már nagyjából kész volt a bemutatkozó nagylemezünk, az első videoklipről is már tárgyaltunk és a hasonló zenét játszó zenekarokkal tartottuk a kapcsolatot, szóval tudatosan építkeztünk, szerintem a tehetségkutató nélkül is eljutottunk volna ide, legfeljebb később.

Két videoklipetek készült eddig, a Peeping Tom, valamint a fekete-fehérben, Vígh Dávid rendezésében készült Superego. Mennyire fontos ma egy jó videóklip a zenekar sikeréhez, és miben rejlik a jó videoklip titka?

Manapság nagyon erős tényező a vizualitás. A kultúrát fogyasztó embereket nagyon sok hatás éri, egyre nehezebb újat alkotni, olyat ami akár egy másodperc alatt megfogná az embert. A jó klip nekem közhelyektől mentes és olyan, amit háromnál többször is meg tudok nézni, tehát leköti a figyelmet.

2008-ban Liverpoolba utaztatok, hogy az MTV EMA Gálán a számtalan szavazat alapján ti lépjetek fel. Ez gyorsan és hirtelen jött sikernek számított akkor? Nem volt ijesztő számotokra?

Elég hirtelen jött, augusztusban indult egy válogatás az MTV-s zenekarokból, és novemberben már a repülőn ültünk. Ijesztő volt, csodálatos és hihetetlen. Az is, hogy olyan sokan szavaztak ránk és maga az út is.

Más volt kint fellépni, mint itthon?

Nem izgultunk sokkal jobban, mint egy itthoni fellépés előtt, mert láttuk, hogy vérprofi mindenki, aki aznap ott dolgozott. Minimálisra redukálták a hibák előfordulásának esélyét, tudtuk, hogy simán fog menni. Délután volt egy főpróba is, nagyszerű volt látni, hogy milyen olajozottan működik egy ilyen gépezet. Nagyon sokan dolgoztak ott, fodrászból, sminkesből például volt vagy 15-20, biztonságiakból pedig rengeteg. Még a WC-re se mehettél ki úgy, hogy ne jött volna veled valaki. Ez persze azt jelentette, hogy a sztárokhoz nem nagyon engedtek oda minket, azért mi „csak” egy regionális nyertesek voltunk. Nyilván ez is nagyszerű volt, a backstage-ben például nem csak két db ingyen ásványvíz állt a fellépők rendelkezésére, hanem egy bárpultnyi ital.

Hozott külföldi ismertséget ez a fellépés?

Nos, igazából nem tudom, hogy mennyit hozott ez nekünk, az biztos, hogy ettől nem futott be a zenekar külföldön, egész egyszerűen azért, mert ez nem így működik. Ennél sokkal rögösebb, hosszabb az út, ha egyáltalán lehetséges innen Magyarországról. Mi Liverpoolban a show business részébe pillantottunk bele, ami nagyon érdekes volt, de csak kívülállók voltunk. Ezt az iparágat is természetesen a pénz, a profit mozgatja és nekünk nincsenek milliárdos mecénásaink, akik befektetnének egy nemzetközi karrierbe.

A Tesó című filmnek írtatok annak idején filmzenét. Mennyiben volt más egy filmzenét megírni, mint egy-egy lemezre készülő

dalt?

Egy jó barátom protezsált be minket a filmbe, ez is egy olyan fura szerencsés dolog, ami a Gonzóval időnként megtörténik. Persze azóta több, mint öt év eltelt, ez a sztori inkább csak a „szakmai önéletrajzunkban” mutat jól, zeneileg már nem sok közünk van ahhoz az időszakhoz. Négy számunk szerepelt egyébként a filmben. Kettő már megvolt előtte is, egyet direkt a mozi miatt írtunk rendezői utasítások alapján, azaz elmondta, hogy milyen jelenet alatt lesz hallható, milyen érzelmi töltése lehetne stb. A negyedik pedig egy punkos, vicces feldolgozása a Las Ketchup – Asereje című számának. Nem tudom egyébként emlékszik-e valaki erre a számra, egynyári, felejthető slágerecske volt akkoriban.

A közönségetek inkább tinédzserekből tevődik össze?

Az biztos, hogy nem a szüleink generációja jár a koncertekre. Egyébként nem vagyunk tinédzserbálványok semmilyen tekintetben, nem is játszunk erre rá, az, hogy tinédzserek lennének a törzsközönség, az csak azért van, mert ők még aktív zenehallgatók, nyitottabbak, meg több idejük is van.

A kezdetekkor a kilencvenes évek brit pop irányába haladtatok, majd áttértetek a new wave hangszerelés, és picit az elektronika felé. Jelenleg új lemezen dolgoztok, lesz rajta valami újítás?

Lesz, de ez folyamatosan alakul. Most úgy néz ki, hogy több akusztikus gitár lesz benne, próbáljuk a felesleges sallangokat elhagyni, egyszerűsíteni. Jobban odafigyelünk a hangzásra, az apró hangszerelési trükkökre, amitől egy dal igazán hatásos tud lenni. Egyébként marad a verze-refrén szerkezetű dallamos gitárpop, radikális változásra nem kell számítani. Aki kíváncsi az új Gonzo számokra, az jöjjön el egy koncertre.

Hogyan álltok jelenleg a munkával?

Sajnos sokkal lassabban halad mint azt szeretnénk. Maximalisták vagyunk, állandóan átírjuk a meglévő számokat, kísérletezgetünk ilyen-olyan hangszereléssel, ami persze elég sok időnket felemészti. Azért két-három új számot szeretnénk kihozni egy kislemezen, a nagyot pedig jövőre.

A MR2 Petőfi igen gyakran játssza a számaitokat. Sokat segít ez az ismertségetekben?

Rengeteget segít. Ez és az internet a két olyan médium, ami nélkül biztos, hogy nem tartanánk ma itt.

A Lost and Found-ról lesz még olyan sláger, amit hallhatunk a rádióban, vagy ezt a lemezt már a hátatok mögött akarjátok tudni, és gőzerővel az újra koncentráltok?

Videoklip biztos nem lesz már az albumról, a rádiók persze játszhatnának még más Gonzo-számokat is, de ebbe nem nagyon van beleszólásunk.

Mi az, amiben szerinted a Gonzo nagyon erős, akár a koncertek, akár a zene tekintetében?

Szerintem maguk a dalok erősek, kimunkáltak, és ha világviszonylatban nem is, de itthon egyedinek mondható a stílus és a sound. A koncerten nyújtott teljesítményünk viszont változó, van még mit fejlődnünk, szeretném, ha akkor is oda tudnánk tenni magunkat, ha nem ideálisak a körülmények, ne a nézőszámtól és a helytől függjön a hangulat.

Az, hogy angolul énekeltek, a külföldre vágyódás lehetőségét rejti magában?

Persze, mi másért énekelnénk az anyanyelvünktől eltérő nyelven? Viszont az is lehet, hogy egyszer mégiscsak megpróbálkozunk a magyarral.