Szeptember 17-én mutatják be az Írószövetség székházában Székelyhidi Zsolt: Ördöngős című könyvét. „Az Ördöngős megszállottaknak szól. A vágy, a szerelem, a szépség és az élet megszállottjainak”, vallja az író.
Székelyhidi Zsolt zenészként is tevékenykedik, így többek között 1999-2004 között a Chautauqua zenekar alkotója volt, majd 2005-től a soundZcapa és Sepoq zenekar, 2006-tól Schlafwagen tagja.
2007-2008-ban a Parnasszus online szerkesztője. 2008-tól Susanna Laknerral közösen multimediális kísérleteket folytat. Munkájuk a II. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálén debütált. 2009-ben az Arnolfini Fesztiválon, az oregoni Fluxus Fesztiválon és a venezuelai vizuális költészeti biennálén szerepeltek.
Eddig megjelent kötetei (Hoz, Zajtalanítás, Jega Jade - Háborúban született) után most Ördöngős című könyvét tarthatjuk a kezünkben.
Ördöngős
Az Ördöngős a szerző vívódása saját rossz és jó tulajdonságaival, ebből kifolyólag felfogható egy egészként, amiben Székelyhidi, a „jó” és Zsírsátán, a „rossz”, versről versre, írásról írásra mozgatják előre az olvasót, kommentjeikkel kíváncsivá teszik, kétséget támasztanak, akár meg is kérdőjelezik az adott írás ôszinteségét, mondanivalóját.
Részlet a kötetből:
"Ez az írás a szövegről szól. Amit csinálok, mindent leírok. El ne felejtsem megcsinálni, amit a szöveg diktál. Ezért többek között leírom, felírom, mint valami receptet, mit kell csinálnom. Ez a szöveg nem az írásról szól. Le van minden írva benne. Erről tehát minek szólna. Nem, ez a szöveg nem. Ez az írás a szövegelésről szól. Minden le van szövegelve benne. Leszövegezve.
Ha olvasod ezt az írást, mit látsz? A szöveget, ami kimondja, mit kell oda írni? A mondatokat, ami kiírja, mit kell olvasnod? Az olvasás leírt formája, az írás átvitt értelme, amint olvasod, bekerül a tudatodba, tudod, mit kell tenned, kimondva, kimondatlanul. Ezt láthatod?
Ez az olvasás a felolvasásról szól. Kimondottan. Az írás megmondja, mit mondj majd ki. A hangos kiolvasás, mint az élet, halad a korral. Ha elmúlik, nincs visszatérés. Ha vége, ha annyi, elvész. Mások tudatában mi van. Az emlékek hosszú sora szöveggé egyesül, a lényeg megmaradhat, azonban a pontos megidézés is magában hordozza a feltámadás legkényesebb dilemmáját: ami visszajön, mi¬csoda? A Megfigyelő mondhatja, hogy a szöveg, melyet épp olvas, mindentől függetlenül létezik.
A szöveg szempontjából nézve a Megfigyelő jellegtelen pont egy olyan sor végén, melynek nincsenek szavai.
A szöveg megfigyelése olyan, mint tavasszal a folyó. A hűvös víz a szavak egymásutánja, a fák figyelnek, de az igazi olvasó fejest dől, s viteti magát a sodrással, s csak akkor akad újra meg a partkanyaron, ha teljesen átnedvesült.
A kínaiak szerint a kard, a kardforgató és a szó, ahogy ő leírja, egyenlők. Ahogy írod, tehát, egyenlesz, egyenlítesz, ahogy írod is, forgatod, levideózod, ahogy írod is, ahogy a kínaiak szerint a kardod, kardolsz, énekelve mondod, ahogy írod, kardal, karoddal közben suhintasz, a karoddal közben suhogtatsz, kard, ki kard, ember, ki ember, te, ki vagy, szó, mi szó. A kínaik szerint akarod, akaróforgató vagy, szókard, szókolsz, vagy szónokolsz, szólsz, írsz, kardsuhogsz, kardhánysz, kardsunnyogsz, kardzolsz a földre valamit, amiről azt hiszed, egyenlő, veled egyen, a kardéllel egyen, hányjon, vessen, a kínaiak szerint, leírva a kard, leélve az él, leszólva a hang: legyenlő."
Székelyhidi Zsolt: Ördöngős, 2009, Spanyolnátha Könyvek 1, 184 oldal,
ára: 1700 Ft
A könyv megrendelhető az spn@spanyolnatha.hu mailcímen.
A kötetet szeptember 17-én, 18 órakor mutatják be az Írószövetség székházában (Bp., VI. Bajza utca 18.)
