Az EU Fiatal Tudósok Versenyének sorrendben 21. nemzetközi döntőjét 2009. szeptember 11. és 15. között rendezték meg Párizsban. A 30 ezer, 15-20 év közötti fiatalból kiválasztott 124 pályázó között Magyarországot a Magyar Innovációs Szövetség által, a 2008/2009. évben megrendezett 18. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny két első díjas pályázója képviselte.
Az európai ifjú tudósok versenye négy lépcsős. Az első két fordulót a résztvevőországok bonyolítják, és az itt kiválasztott legjobb 2-3 pályamunkáról a nemzetközi bírálóbizottság előzetesen egy legfeljebb 10 oldalas angol nyelvű leírást kap. Ezt követően a kiválasztottak négynapos, kiállítással egybekötött prezentáción vesznek részt, ahol a nemzetközi zsűri személyes konzultációk során alakítja ki a végleges sorrendet.
Az idei európai döntőre, a negyedik fordulóra, 32 országból 76 pályázat képviselőit hívtak meg. A párizsi döntőn Hunyadi Áron (1989) − a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanulója − III. díjat nyert. A másik magyar fiatal, Kajtár Máté (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) "Veszélyes folyadékok biztonságos tárolása a föld alatt" című pályamunkájával különdíjként egy szakmai tanulmányutat nyert el. A díjátadó ünnepségen részt vett többek között az EU kutatásért felelős igazgatója is.
A harmadik díjat nyert Hunyadi Áron "Synchronometer... egy új mechanikai koncepció" című pályamunkájával érte el a kimagasló sikert.
A pályamunka két részből áll: első része a mechanikus szerkezetek (pl. kar- és zsebórák) pontosságának növelését szolgálja. Az órák pontosságát azok impulzusadó egysége, a gátszerkezet határozza meg. Áron, a gátszerkezetben egy helyett kettő billegőt használ, azokat egymással szemben elhelyezve, amelyek egymással ellentétes irányban mozognak úgy, hogy a tömegközéppontjaik a billegő tengelyeket összekötő képzeletbeli szakasztól mindig egyenlő távolságban vannak. Összességében a szinkronbillegős gátszerkezet egyszerre teszi lényegesen pontosabbá és hosszabb életűvé az órákat. A pályamunka második része egy órakijelzés, amely a szinkronbillegőhöz hasonlóan egyaránt újdonság mind formatervezési, mind technikai szempontból. A megoldás ötvözi az analóg és a digitális órakijelzés előnyeit, és a legkisebb óráktól a legnagyobbakig alkalmazható.