Példás gyorsasággal jelentette meg az Universal Cseh Tamás két filmjét DVD-n: a Portré – ének szemtől szemben című Fehér György-alkotást, és az 1988-as Utóirat című Szász János készítette klipfilmet.

Játsszuk el, hogy semmiről sem tudunk… Mások játszanak, mi lessük függöny mögül. Ez akkor hangzott el a kis pódiumokon, amikor az apák fekete klott gatyában boxolták a cipőket, és lebaszták gyermekeiket, hogy már megint a Szabad Európát hallgatják, nincs elég bajuk így is. Cseh Tamás tudta, hogy megfigyelik, egy idő után úgy fogta fel, hogy nincs mitől tartania. Bent milyen volt? Miért, kint milyen volt? -jut eszünkbe a Megáll az idő – mellesleg Bereményi írta a forgatókönyvét.
Cseh Tamás örökségén már elkezdődött a marakodás. A jobboldal legjobb katonája volt? Vagy azért kicsit a liberálisoké is? Cseh Tamás azé, aki szereti, mint ahogy a gitárján fityegő nemzeti színű szalag sem az egyik táboré, sem a másiké. A kokárda azé, aki a mellére tűzi, és azé is, aki nem tűzi oda. Cseh Tamás dalai mindenkié, bárki magáénak érezheti ezeket a sorokat is: Hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul, kérdezném, hogy száz év múlva, ki tud majd itt magyarul. Nem baj, ha lesznek akik áttekerik a DVD-n, nem baj, ha lesznek, akik egy vizespohárba töltött pálinkát felhajtva, bőgve éneklik.
A DVD gyorsan készült, nincsenek rajta extra tartalmak, sőt még léptetni sem lehet a dalokat. Fehér György 1980-as filmjének alapvetően dokumentumértéke van, közeli képeket látunk, kizárólag a dalokról és Tamás gesztusairól szól. Egy komód tűnik fel amikor tágul egy kép, ennyi. Érdekes, hogy A legjobb vicceket már 1980-ban is lehetett tévében látni, miközben a dal csak 1984-ben jelent meg a Jóslat című albumon. Az 1983-as Frontátvonulás összekötő szövegének finom változásait is hallhatjuk, hisz' a Születtem Magyarországon című dal is elhangzik, melyben az öreg nem nyolcvanhét éves, hanem hetvenhét…..
Az Utóirat című 1988-as Szász János-film afféle klipek egymásutánja, dramatizált, filmszerű munka. Finom reflexiók közvetlenül a rendszerváltás előtti időkre, lásd: egy hatalmas húsz forintos kép előtt a változásról szól a dal, miközben egy huszár táncol előtte. A klipfilmben olyan kiválóságok működnek közre, mint Cserhalmi György, Galkó Balázs, Szarvas József, vagy éppen Csergery Dénes. Bár Szász itt ott kissé modoros, mégis moziklipjei tele vannak erős képi gesztusokkal – hogy mást ne említsünk, ott van például a pályaudvar, a neonfényes vöröscsillaggal, előtte egy alak ül egy koporsón. De a zseblámpás vallató őrök, vagy a fehér festékkel falra festett Változás szókép is erős vizuális kisülés.
* * *
Cseh Tamás veszélyes volt? Nos, hadd citáljak ide egy ún. emléket!
1986. szeptember 29-én, a pákozdi csata napján (akkori értelmezésben a fegyveres erők napján) megemlékezést tartottam a kollégiumban, ki volt adva. Egyedül, na jó – gondoltam. Elhangzott Ady A magyar Ugaron című verse, alatta a Pink Floyd The Walljáról szólt a Goodbye Blue Sky. Elmondtam Bereményi szövegét, a Születtem Magyarországont, a végén fene tudja miért beszerkeszettem a Himnuszt. Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul. Nos, ez kiverte Egon bácsinál a biztosítékot.
Másnap raportra állítottak, hogy egy szovjetellenes szöveg hangzott el. Nem értettem, azt válaszoltam, a Himnuszt egy Hungaroton lemezről játszottam be, míg a Cseh Tamás-szám egy három évvel ezelőtti, szintén Hungartonnál megjelent kiadványról való, míg Adyt az irodalmi szöveggyűjteményből olvastam fel. Véletlen futottam bele a falba, pontosabban a szárnyas hangyákkal teli, narancssárga műanyag lambériába, fogalmam sem volt 1986-ban a Don-kanyarról, 1956-ról, csak beleszaladtam, mert ezek a lemezek éppen kéznél voltak, a Himnusz is, akkor vettem, Cseh Tamást is a szegedi osztálykiránduláson, a Pink Floydot oké régebben cseréltem el, 1983-ban egy véletlenül hozzám került B-52-re egy punk gyerekkel, aki éppen túl volt már a prog-rockon. De Bereményi Géza nem véletlenül írta, amit írt. És Cseh Tamás nem véletlenül énekelte el azokat.
Ajánlott olvasmány
Tedd tönkre mások örömét!