Példás gyorsasággal jelentette meg az Universal Cseh Tamás két filmjét DVD-n: a Portré – ének szemtől szemben című Fehér György-alkotást, és az 1988-as Utóirat című Szász János készítette klipfilmet.
Persze, nyilvánvalóan vannak, akik azt mondják, hogy azonnal elkezdődött a családi ezüst széthordása, ráadásul az Universalnak korábban nem sok köze volt Cseh Tamáshoz. Nos, ha nem jelenik meg semmi, az a baj, ha megjelenik, az is baj – mondhatnánk magyarosan, vagy éppen belgásan. Szerintünk jó, hogy megjelent, és azzal sincs semmi baj, hogy egy multinacionális cég publikálta. Legalább rendesen fogják terjeszteni.Játsszuk el, hogy semmiről sem tudunk… Mások játszanak, mi lessük függöny mögül. Ez akkor hangzott el a kis pódiumokon, amikor az apák fekete klott gatyában boxolták a cipőket, és lebaszták gyermekeiket, hogy már megint a Szabad Európát hallgatják, nincs elég bajuk így is. Cseh Tamás tudta, hogy megfigyelik, egy idő után úgy fogta fel, hogy nincs mitől tartania. Bent milyen volt? Miért, kint milyen volt? -jut eszünkbe a Megáll az idő – mellesleg Bereményi írta a forgatókönyvét.
Cseh Tamás örökségén már elkezdődött a marakodás. A jobboldal legjobb katonája volt? Vagy azért kicsit a liberálisoké is? Cseh Tamás azé, aki szereti, mint ahogy a gitárján fityegő nemzeti színű szalag sem az egyik táboré, sem a másiké. A kokárda azé, aki a mellére tűzi, és azé is, aki nem tűzi oda. Cseh Tamás dalai mindenkié, bárki magáénak érezheti ezeket a sorokat is: Hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul, kérdezném, hogy száz év múlva, ki tud majd itt magyarul. Nem baj, ha lesznek akik áttekerik a DVD-n, nem baj, ha lesznek, akik egy vizespohárba töltött pálinkát felhajtva, bőgve éneklik.
A DVD gyorsan készült, nincsenek rajta extra tartalmak, sőt még léptetni sem lehet a dalokat. Fehér György 1980-as filmjének alapvetően dokumentumértéke van, közeli képeket látunk, kizárólag a dalokról és Tamás gesztusairól szól. Egy komód tűnik fel amikor tágul egy kép, ennyi. Érdekes, hogy A legjobb vicceket már 1980-ban is lehetett tévében látni, miközben a dal csak 1984-ben jelent meg a Jóslat című albumon. Az 1983-as Frontátvonulás összekötő szövegének finom változásait is hallhatjuk, hisz' a Születtem Magyarországon című dal is elhangzik, melyben az öreg nem nyolcvanhét éves, hanem hetvenhét…..
Az Utóirat című 1988-as Szász János-film afféle klipek egymásutánja, dramatizált, filmszerű munka. Finom reflexiók közvetlenül a rendszerváltás előtti időkre, lásd: egy hatalmas húsz forintos kép előtt a változásról szól a dal, miközben egy huszár táncol előtte. A klipfilmben olyan kiválóságok működnek közre, mint Cserhalmi György, Galkó Balázs, Szarvas József, vagy éppen Csergery Dénes. Bár Szász itt ott kissé modoros, mégis moziklipjei tele vannak erős képi gesztusokkal – hogy mást ne említsünk, ott van például a pályaudvar, a neonfényes vöröscsillaggal, előtte egy alak ül egy koporsón. De a zseblámpás vallató őrök, vagy a fehér festékkel falra festett Változás szókép is erős vizuális kisülés.
* * *
Cseh Tamás veszélyes volt? Nos, hadd citáljak ide egy ún. emléket!
1986. szeptember 29-én, a pákozdi csata napján (akkori értelmezésben a fegyveres erők napján) megemlékezést tartottam a kollégiumban, ki volt adva. Egyedül, na jó – gondoltam. Elhangzott Ady A magyar Ugaron című verse, alatta a Pink Floyd The Walljáról szólt a Goodbye Blue Sky. Elmondtam Bereményi szövegét, a Születtem Magyarországont, a végén fene tudja miért beszerkeszettem a Himnuszt. Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul. Nos, ez kiverte Egon bácsinál a biztosítékot.
Másnap raportra állítottak, hogy egy szovjetellenes szöveg hangzott el. Nem értettem, azt válaszoltam, a Himnuszt egy Hungaroton lemezről játszottam be, míg a Cseh Tamás-szám egy három évvel ezelőtti, szintén Hungartonnál megjelent kiadványról való, míg Adyt az irodalmi szöveggyűjteményből olvastam fel. Véletlen futottam bele a falba, pontosabban a szárnyas hangyákkal teli, narancssárga műanyag lambériába, fogalmam sem volt 1986-ban a Don-kanyarról, 1956-ról, csak beleszaladtam, mert ezek a lemezek éppen kéznél voltak, a Himnusz is, akkor vettem, Cseh Tamást is a szegedi osztálykiránduláson, a Pink Floydot oké régebben cseréltem el, 1983-ban egy véletlenül hozzám került B-52-re egy punk gyerekkel, aki éppen túl volt már a prog-rockon. De Bereményi Géza nem véletlenül írta, amit írt. És Cseh Tamás nem véletlenül énekelte el azokat.
Ajánlott olvasmány
Tedd tönkre mások örömét!