6 év szünet és két újabb tragikus haláleset után tért vissza a balsors sújtotta Lynyrd Skynyrd, a God & Guns minőségén azonban nem hagytak nyomot a tragédiák.

A Lynyrd Skynyrd a floridai Jacksonville-ben alakult 1965-ben hat osztálytárs jóvoltából, akik egyik tornatanárukról, Leonard Skinnerről nevezték el a bandát annak vaskos déli akcentusú kiejtése szerint (eredeti nevük My Backyard volt). A zenekar magját Ronnie Van Zant énekes, a három gitáros, Steve Gaines, Allen Collins és Gary Rossington, illetve a basszusgitáros Leon Wilkeson képezték. Első lemezük, a Pronounced Lehnerd Skinnerd 1973-ban került a boltokba, és azonnal nagy sikert aratott, amiben komoly része volt annak, hogy a csapat előzőleg a The Who vendégeként turnézta körbe az Egyesült Államokat. Zenéjük egyébként is olyan volt, ami Amerikában megszületése pillanatától kezdve sikerre ítéltetett: dúsan vokálozott, szélesen hömpölygő blues-country-rock-soul egyveleg, vagy ahogyan ekkoriban hívni kezdték, southern rock. A lemezen szereplő Free Bird azonnal az amerikai rádiók kedvencévé vált, és a Hotel Californiával karöltve azóta is a '70-es évek egyik legmaradandóbb klasszikusaként él a tengerentúlon.

Az 1974-es Second Helping lemezen szereplő Sweet Home Alabama csak még tovább növelte a zenekar ázsióját: az album néhány hónap alatt több mint 2 millió példányban talált gazdára Amerikában. Az egy évvel későbbi Nuthin' Fancy hasonló sikereket hozott. Európában ekkoriban még gyakorlatilag senki sem ismerte a Lynyrd Skynyrd nevét, és ezen az sem segített, amikor az 1976-os Gimme Back My Bullets kapcsán a Rolling Stonesszal turnéztak Nagy-Britanniában.

Zuhanás és feltámadás

Ezen a ponton következett azonban az a szörnyű baleset, ami mindent tönkretett. A zenekar negyedik nagylemeze, a Street Survivors 1977. október 17-én került a boltokba, borítóján a lángoktól övezett tagsággal, a kép azonban rossz ómen volt: három nappal később a csapat bérelt repülőgépe lezuhant a Mississippi mocsárvidékén. Van Zant, Gaines és két háttérvokalista azonnal meghalt, de a többiek is csak csodával határos módon élték túl a balesetet, Collins és Wilkeson egyaránt olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy karjaikat kishíján amputálni kellett. A baleset oka üzemanyagszivárgás és a hajtóművek leállása volt. Tipikus módon a tragédia csak még jobban felkorbácsolta az érdeklődést a Lynyrd Skynyrd iránt: a megváltoztatott borítójú Street Survivors cukorként fogyott a boltokból, a csapat tagjai azonban nem kívánták folytatni Van Zant és Gaines nélkül.
Több mint egy évtizedes hallgatás után 1987-ben a zenekar ismét folytatta a koncertezést, a mikrofonnál Ronnie öccsével, Johnny Van Zanttal. Az alapítók közül Allen Collins csak zenei rendezőként tudott részt venni az elhunyt tagok emlékére rendezett nagy újjáalakuló turnén, mivel előző évben részegen egy autóbalesetben olyan súlyosan megsérült, ami lehetetlenné tette számára a gitározást (1989-ben hunyt el szintén a baleset szövődményei következtében). Az újjáalakulás eredetileg egyetlen turnéra szólt volna, a fogadtatás azonban annyira pozitívnak bizonyult, hogy a Lynyrd Skynyrd állandóan változó felállásban ugyan, de azóta is létezik, lemezeket készít és turnézik. Az eredeti tagságból azonban ma már csak Gary Rossington játszik a csapatban, mivel Leon Wilkesont 2001-ben, álmában szintén elérte a halál egy szállodai szobában. A tragikus halálesetek a következő tovább folytatódtak: idén januárban Billy Powell billentyűs, majd májusban Donald Evans basszusgitáros is elhunytak.

Töretlenül

Itt érkeztünk el a friss, 6 évnyi szünet után megjelenő God & Guns lemezhez, ami – a 2000-es, meglehetősen furcsa karácsonyi anyagukat is számítva – már a tizenkettedik a sorban és a hetedik Johnny Van Zanttal a fronton. A rajta hallható zene pedig… nos, hosszasan lehetne értekezni arról, hol pengetik a legízesebb bluesfutamokat, hol hallható a legwhiskeyillatúbb southern rock refrén, és hol mennek át olyan country-boogie-ba, ami szemétté alázza a teljes jelenlegi amerikai country-pop mezőnyt, csak éppen nincs értelme. A Lynyrd Skynyrd név igazi brand, mindenki tudja, mit kap Johnnytól és mindenkori társaitól, tévedni nem nagyon lehet velük. Ez persze nem azt jelenti, hogy a veterán Bob Marlette producerrel készített album ugyanolyan lenne, mint a többi, de a stílus összekeverhetetlen: igazi amerikai kockásinges, veszkócsizmás kamionoszene ez, azokból a hard rock, blues, country és soul elemekből összegyúrva, amiket a kezdetektől fogva megszokhattunk tőlük. Más zenekarok negyedennyi tragédia után sem léteznének, a Lynyrd Skynyrd viszont mindent túlél – „I’m not dead, but at least not yet”, énekli Johnny a nyitó Still Unbrokenben –, és ez így is van rendjén.

Ha most valaki unalmas öregemberek poros, ásatag szenvelgésére és nosztalgiázására gondolna, az súlyosan téved: a God & Guns hangzása ízig-vérig 2009-es, a hallgató néha még az előzmények ismeretében is rácsodálkozik, milyen erővel dörren meg a gitár – hosszú évek óta egy másik régi nagy southern legenda, a Blackfoot mestere, a félig indián Rickey Medlocke is a Lynyrd Skynyrdben üzemel –, amikor pedig a Floydban egy nagy rajongó, Rob Zombie is kiereszti a hangját, tényleg szerteszét szaladnak a kétségek – már akiknek egyáltalán voltak. Ez egy remek album. Nem mintha benne lett volna a pakliban ennek az ellenkezője.