Bizonygatta, hogy egész biztos nem lesznek annyian a vetítésen, hogy ne férjek be a moziba, mégis lépcsőn ülve néztem végig a Rózsaszín sajtot. Tóth Barnabás maga is elképedt azon, hogy az első nagyjátékfilmje premierjére érkező érdeklődők megtöltötték az Uránia mozitermét. A rendező a montreali filmfesztiválon tett rövid kiruccanás és egy jó hangulatú, telt házas bemutató után adott interjút.

Hogy érezted magad a filmed premierjén? Mit szóltál hozzá, hogy végül is dugig megtelt az Uránia?

Olyan volt, mint egy álom. Egyáltalán nem számítottam rá, mindenkinek mondtam, hogy jöjjön, hozzon nyugodtan barátokat hiszen úgy sem tudjuk megtölteni, a 450 férőhelyes termet. Ehhez képest sok ismerősöm be sem jutott. Körülbelül 500-an voltak, ez egy elképesztő szám. Ráadásul jól vették a poénokat, együtt éltek a filmmel... Persze ilyenkor sok az ismerős, de olyanoktól is jót hallottam, akiktől egyáltalán nem számítottam rá.

Montrealban is hasonlóan pozitív volt a film fogadtatása?

Ott jóval kisebb, száz fős teremben vetítették négyszer, négy egymást követő napon. Kétszer volt tele és kétszer volt félház. De a legfurcsább a közönség összetétele volt, szinte kizárólag idős emberekből állt. Ezek szerint Kanadában a ráérő nyugdíjasok megtehetik, hogy fesztiválokra járjanak. Amikor megláttam, hogy körülbelül hatvan év az átlagéletkor, nagyon megrémültem. Úgy kezdődik a film, mint egy tinivígjáték és fél órán keresztül a női nemi szerv körül forog a téma.
Biztos voltam benne, hogy botrány lesz. De nem lett. A film végén győz az érzelem, a finomabb lélek, és ezt nagyon jól vették. Odajöttek, gratuláltak, volt, aki másnap eljött és adott egy könyvet ajándékba. Tehát idős közönségen le lett tesztelve, de hát itthon azért gondolom főleg a fiatalok jönnek majd el rá.

Hogy került ki a film erre a fesztiválra?

Én neveztem. A Magyar Filmúnió – aki a magyar fesztiválnevezéseket szervezi – úgy éreztem, hogy az elején nem nagyon hitt a filmben. A szemlére nem került be, úgy volt, hogy nem lesz forgalmazója, és akkor elkezdtem házalni vele. Akkor udvarias, de hűvös elutasításban volt részem. Elkezdtem én nevezni mindenhova és egyszer csak jött egy levél, hogy Montrealban beválasztották a programba. Amikor mentem a hírrel a Filmunióba, meglepődtek és onnantól kezdve már ők is elkezdték a filmet fesztiválokra nevezni.


A film nem versenykategóriában indult.

Nem, a Focus on World szekcióban indult. De hát ez nem is egy tipikus versenyfilm. Fesztiválokon általában olyan filmeket díjaznak, amelyeknek vagy a formanyelve újító, kísérletező, vagy tematikájukban nagyon súlyosak, drámaiak. A Rózsaszín sajtra ezek egyáltalán nem jellemzőek, ez egy könnyed, közönségbarát film. Az pedig ritka, hogy egy film metszi a kritika és a közönség ízlését, Magyarországon én ilyet szinte csak egyet tudok mondani: a Kontrollt. Az sikeres volt fesztiválokon, a szakma és a nagyközönség is szerette. Ezt megismételni azóta sem nagyon sikerült senkinek, nekem se fog. De nem is ez volt a cél. Tudnék én fesztiválfilmet készíteni, ami teljesen más lenne, mint ez. A Rózsaszín sajtot én vállaltan a közönségnek készítettem.

A film magyar-francia koprodukcióban készült, jó része Franciaországban is játszódik. Esetleg tudatosan próbáltad olyanra is csinálni, hogy ne csak belföldön, de külföldre is eladható legyen?

Nem tudom, mennyire volt tudatos, hogy eladhatóra faragjam. Szerintem semennyire. Nem készült tudatosan exportcikknek. Én ezt egy nyitott és fiatal átlagnézőre szabtam. Hogy ez hol eladható? Egy jó film nem egy ország piacára készül. Például a csehek Csehországban csinálnak csehül beszélő filmeket és egész Európa szereti őket.

Mekkora feladat volt a rövidfilmesek közül a nagyjátékfilm-rendezők közé bekerülni?

Erről az jut eszembe, amikor megkérdeznek valakit, aki a frontról jön haza, hogy milyen volt a háború... Nehéz. Bizonyos szempontból rettenetes négy éven vagyok túl.

Négy évig készült a Rózsaszín sajt?

Az első két évben nem mindennap, de a második két évben minden nap ezzel foglalkoztam. Ebben a négy évben benne volt több külföldi út, workshop, kilenc verzió megírása először egyedül, aztán ketten, aztán hárman, három producer elfogyasztása, terepszemlék, castingok. Aztán jött az előkészítés, a forgatás és az a rettenetesen hosszú, keserves út, ami a vágószobától az Urániás bemutatóig vezetett. Olyan volt ez, mint a maratonban az utolsó 10 kilométer, amikor már transzban van az ember. És a végén, ahogy álltunk az írótársakkal a vetítés után a színpadon, az katartikus élmény volt. Most már tudom, hogy minden filmrendező egy hős. De igazából ez senkit nem érdekel. Az nem számít, hogy egy filmben mennyi munka van. A néző beül, megnézi és majd ő eldönti, hogy tetszik-e neki, ez a lényeg.

Rövidfilmjeidnél már többször előfordult, hogy rendeztél és játszottál egyszerre, de egy ilyen nagy filmnél gondolom, ez jóval összetettebb feladat. Elejétől fogva úgy tervezted, hogy te írod, rendezed a filmet, és te is játszod az egyik főszerepet?

Igen. Igaz, nem is kerestem, de nem biztos, hogy találtam volna egy olyan húsz év körüli színészt, aki folyékonyan beszél franciául és jó is lenne. Hát, ahogy mondod nem volt könnyű feladat. Egy rövidfilmnél, három-négy napig még elvan az ember úgy, hogy játszik, aztán visszarohan a kamera mögé, de 30 napon keresztül... Iszonyú megterhelő volt, és az is igaz, hogy utólag látok olyan apróbb hibákat a filmben, amik nem lennének benne, ha nem játszom benne. De azt nem mondom, hogy megbántam, mert így sokkal személyesebb lett az egész. Ez egy olyan ár, amit vállaltam, és szerintem kifizetődött.


Casting útján kerültek a filmbe a színészek? Hogy választottad ki az apa szerepére Bezerédi Zoltánt?

Senkit nem castingoltam, vagy már eredetileg is tudtam, hogy kit akarok, vagy idő közben dőlt el. Ami Bezerédit illeti, az utolsó két verziót már őrá írtuk. El is mentem inkognitóban színházba, megnéztem öt különböző darabban, és egyre biztosabb voltam abban, hogy ő kell nekünk. Színházban nagyon jó szerepeket kap, de közönségfilmekben sokszor valamilyen ripacs mellékszerepben alkalmazzák. Bennem volt, hogy adjak neki végre egy olyan szerepet, ami méltó az ő karakteréhez, a képességeihez, és ő is éhes volt már egy komolyabb filmszerepre. Odaadtam neki a forgatókönyvet, egy DVD kíséretében, amin rajta voltak a kisfilmjeim, hogy lássa, ki vagyok, mit csináltam eddig. Már másnap felhívott, hogy megnézte az összes filmet és elolvasta a könyvet. Ettől teljesen odavoltam. Aztán ahogy elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy egyezik az ízlésem, egy hullámhosszon mozgunk.

Mennyire életrajzi ez a film?

Annyiban ingen, hogy az apa fiú kapcsolatot én nem hagyományosan és viszonylag élénken éltem meg, faterom legendás alak a barátaim körében. Meg a francia kapcsolat is igaz valamennyire. Kint születtem, de soha nem éltem ott. Az én sztorim annyira nem lenne érdekes, ezért bár a karaktereket valamennyire az életből vettem, a sztori más. Ezért is kellett többek között társíró mellém, hogy eltávolodjak a saját sztorimtól. Az események kitaláltak, de az állapotok igazak, így tudtam úgy mesélni, hogy igaznak tűnjön.

Momentán társulat, tévés munkák, kisjátékfilm rendezés, és az elmúlt négy évben a Rózsaszín sajt is. Hogy fér meg az életedben ennyi minden egyszerre? Van rangsor?

Úgy szoktam megfogalmazni, hogy nálam a film a szerelem, méghozzá életre szóló. A színház, a Momentán társulat a szerető, a ritkábban látogatott, de annál intenzívebben megélt kapcsolat. És amikor tévéztem, az volt a házasság, a megélhetés, a heti rutin. Amióta a nagymamám jelentkezett egy hirdetésre és gyerekként bekerültem a Harlekin Gyermekszínházba, 25 színházi évad van mögöttem úgy, hogy az első évet leszámítva minimum két darabban játszottam minden évadban. Ettől még nem tekintem magam színésznek, nem gondolom, hogy különleges színészi képességeim lennének. Ami engem érdekel, és amihez szerintem van affinitásom, az a rendezés, esetleg írás és rendezés.

Ezek szerint fogsz még nagyjátékfilmet rendezni.

Igen, most van egy kis pénzem kisjátékfilmre, ezt meg akarom csinálni a télen. De közben lassan elkészülök egy új forgatókönyvvel, amit novemberben elviszek egy úgynevezett pitching fórumra, ahol öt perc alatt kell a rendezőknek előadni a filmtervüket. Ott lesz 100-150 producer.

Ilyen helyzetekben jól jön az, hogy neked produceri végzettséged is van?

Ártani biztos nem árt, de ilyen helyzetekben inkább a színészi képességeim jönnek jól.

Mondasz valamit erről a készülő filmről?

Erről még nem merek beszélni. Még magzat. Azt sem tudom még, hogy fiú-e vagy lány.