Elem Klimov Hurrá, nyaralunk! című filmje, a szovjet filmművészet egyik klasszikus alkotása, a "szovjet új hullám" kiemelkedő darabja 45 éve, 1964-ben készült el alig négy és fél hónap alatt, s még ma is megnevetteti azokat a nézőket is, akik nem ismerték a Szovjetuniót.
Az áldatlan állapotoknak egy szülőként a táborba érkező pártfunkcionárius vet véget. A történet nyilvánvalóan az egész szovjet rendszer allegóriája, és bőven akad benne egyenesen Nyikita Hruscsovra, az akkori első számú orosz vezetőre érthető utalás. Ezért a filmet egy időre dobozba is tették.
Hruscsovot azonban még 1964-ben eltávolították tisztségéből, s az alkotás hatalmas sikert aratott, egyebek között Magyarországon is. A filmből keletkezett számtalan szállóige még a mai Oroszországban is tartja magát. Alkotóját azonban ettől fogva gyanakodva figyelték az illetékes elvtársak, a különféle átvevő bizottságok, és viszonylag kevés művet készíthetett. A következő évben forgatta az Egy fogorvos kalandjai című szatirikus, lírai komédiát, amelyet azonban - ha betiltani nem is lehetett - a forgalmazás szabotált.
Részlet a Hurrá nyaralunk! című filmből
A kiváló humorú Klimov ezután nem készített több vígjátékot. Inkább az 1917-es forradalom felé fordult, s Raszputyinról akart forgatni az 50. évfordulóra, de a hivatalok akadékoskodása miatt csak 1975-ben készült el az Agónia című alkotás. Közben Sport, sport, sport címmel készített dokumentumfilmet, amely számos nemzetközi díjat nyert. Marlen Hucijevvel közösen befejezte egykori tanáruk, Mihail Romm egy filmjét is.
A maga idején korszakos Agóniát csak elkészülte után hat évvel mutatták be, de a film már nem tudott megfelelni a szovjet nézők addigra hatalmasra nőtt várakozásainak, s más rendezők már elkoptatták megoldásait.
Larissza Sepityko, Klimov rendkívül tehetséges filmrendező felesége 1979-ben autóbalesetben életét vesztette. A rendező fejezte be 1983-ra az általa megkezdett Búcsú Matyórától című filmet egy szibériai vízi erőmű építéséről, a hagyomány és az új tragikus ütközéséről.
Az 1985-ben elkészült, s heves politikai viták után a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál fődíjával elismert Jöjj, és lásd! című alkotást az egyik legsokkolóbb háborús filmnek tartják a mai napig.
Klimovot a közvélemény a szovjet rendszer áldozataként tartotta számon, ezért Mihail Gorbacsov demokratikusabb peresztrojkája idején a Szovjet Filmművészek Szövetségének elnökévé választották. Ekkor már a Mihail Bulgakov Mester és Margarita című regényéből készítendő filmje forgatókönyvén dolgozott, amelyben számos, akkor a Szovjetunióban még hozzá nem férhető, sőt részben egyáltalán nem létező számítógépes megoldás is szerepelt volna.
A szövetség elnökeként kiutalhatott volna pénzt a forgatásra, de nem tette. Később le is mondott tisztségéről, hogy a filmre fordíthassa energiáját, de végül a Mester és Margarita pénz hiányában nem készült el. Hátralévő éveiben Klimov verseket és bökverseket írt, nemzetközi meghívásoknak tett eleget és remélte, hogy majd forgat még, de 2003. őszén elhunyt.
