A maják piramisain a léptek zaja esőcseppek kopogásaként visszhangzik, így kívántak az ősi templomépítők isteneikkel értekezni - állítják mexikói és amerikai kutatók.
Korábban is ismert volt a Chichén Itzában, a Yucatan-félszigeten lévő maja-tolték romvárosban álló, El Castillo (Kastély) néven emlegetett piramistemplom lépcsői által keltett "esőcseppzene". A jelenséget elsőként azonban Jorge Cruz, a mexikóvárosi Gépészmérnöki és Villamosmérnöki Egyetem és Nico Declerc, az atlantai Georgia Institute of Technology kutatója kezdte el elemezni - olvasható a New Scientist tudományos portálon.Nem csupán a Kukulkán tollas kígyóisten tiszteletére emelt El Castillo az egyetlen mexikói piramis, ahol hallani az "esőcseppek koppanását", hasonló a hangeffektusa Teotihuacan, a Mexikói-völgy északkeleti részében fekvő romváros Hold-piramisának is.
A Kastély és a Hold-templom esetében az építmények alapjánál regisztrálták a lépcsőkön felfelé haladók léptei által keltett hangok frekvenciáját. Mindkét esetben azonos adatokat kaptak, holott az El Castillo belül üreges szerkezetű, míg a Hold-templom tömör építmény. A különleges hanghatást a kutatók véleménye szerint az okozza, hogy a léptek zaja keltette hanghullámok megtörnek a piramis barázdált felületén.
Jorge Cruz meggyőződése szerint a Kastélyt nem csupán a tollas kígyóisten, hanem egyben az esőisten tiszteletére is emelték, amelynek ábrázolása valóban megtalálható az El Castillo csúcsán, ahogy a Hold-templomban is.
"A mexikói piramisokat egyfajta hangszernek tekinthetjük" - vélekedett Jorge Cruz, hozzátéve, hogy nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a maják ezeken "játszottak" is volna.
Francisco Estrada-Belli, a Bostoni Egyetem kutatója szerint a maják a hegyeket istenekként tisztelték, a hegycsúcsok körül gyülekeztek ugyanis az esőt hozó felhők. Ugyanakkor, bár a piramistemplomok esőcseppek koppanását időző hanghatást adnak, ez nem jelenti, hogy hangszerek lettek volna.
Elisabeth Graham, a University College London kutatója viszont arra mutat rá, hogy mindkét piramist helyreállították, így "miért is gondolják a szerzők, hogy a restaurált felület ugyanazt a hanghatást kelti, mint az eredeti".